Az alább olvasható, csurkista verset a 2002-es országgyûlési választások előtt írta Szentmihályi, amikor szinte mindenki meg volt győződve róla, hogy a MIÉP ismét bejut az Országgyûlésbe, ráadásul könnyen elképzelhetően a mérleg nyelveként… E sorok írójában még MIÉP-hívőként keltett hányingert a seggnyaló vers, ráadásul nem sokkal korábbi érettségimen magyar irodalomból még a szabadon választható, kortárs szerzőként Szentmihályiból készültem fel nagy lelkesen. Nem voltam egyedül a MIÉP-ben, akit ez az istenítő vers végül a „MAGYAR VAGYOK, NEM CSURKISTA!” jelszóhoz vezetett. Pesti srácként, romantikus igazságharcosként a következő tisztújításra (2003 elején) erre is válaszként A walesi bárdokból vett idézeteket is festettem a pártkongresszus előtti aszfaltra: „Felköttetem a lord-majort, / Ha bosszant bármi nesz!”

Az efféle, elvtelen karrieristák párttal való bukása némi vigaszt nyújtott a CSIÉP-ért sokat tett magamfajtáknak, bár egy pártnak inkább akkor kell(ene) igazán tisztának lennie, ha hatalomra jut. Szentmihályi pártját ez nem fenyegeti. Bizony, ő is politikus: néhány hónapja még a „Keresztény Európa Párt” elnökeként írta alá cikkeit, sőt sok esetben pedig egyszemélyes fantompártjának kutyát sem érdeklő programját írta meg azokba a lapokba, melyek még fizetnek is neki rendszeres cikkeiért. Teljesen arcátlan módon ezt írta pl. a Karpatia 2008. áprilisi számába: „nem lehet gúnykacaj nélkül olvasni a kormánypárti rajongók és idióták amúgy busásan honorált szövegeit, melyek mögött ugyanaz a szemérmetlen hazugság áll, mint annak idején a Rákosit dicsőítő költeményekben.”

Szentmihályi sokat ír, de a Csurka Raszkolnyikov Istvánról költött, alábbi nyáladzását nyilvánosan még nem vonta vissza, nem mutatott megbánást, így cikkünk fenti címe továbbra is érvényes. A Kuruc.info persze helyt ad esetleges bocsánatkérésének, miként a jövőben is minden leleplezésnek, legyen szó akár a jobboldal bármely népszerû alakjáról, mert portálunk nem ismer szent teheneket.

Magyarok szirtje
Csurka István Hûség-díjára

Láttodra nem szétválik: összezárul
az ember-tenger és Lélekké válik,
s gondolkodni kezd Istenről, hazáról
hitetlen és hazátlan is, halálig.

Ilyen szirtet magyarnak ád az Úr,
ha rá évszázados, vad vihart bocsát,
mely széttör hajókat irgalmatlanul,
de irányt szab, hajótöröttet ha lát.

Kinek szavát a színpad visszhangozta,
meghívta a történelem nagy színpada,
mindig jóra esküdött, sosem gonoszra,
s a nép nevében nem tévedett soha.

Nehézfiúból így lett súlyos ember,
drámaíróból ország rendezője,
mennydörög, ha bősz haragja felkel,
s tréfálkozik, ha tolla kap erőre.

Szabad hazád díjakkal el nem halmoz,
Parnasszusnál fentebb laksz te már, ahol
a hûség a törvény, igaz nem szól a gazhoz,
s ha díjat fogadsz el, akkor díjazol.

Lesznek majd díjak róla elnevezve,
lesz színház, utca, festmény és szobor,
de Isten nekünk bölcsen úgy szerezte,
hogy közöttünk vagy és hozzánk tartozol.

Vona egy sztálinista stílusúköltő idézete előtt

Nincs erő fegyverben,
nincs erő a pénzben,
az erő tehetetlen,
szûkölködik észben.
Nincs erő a szeszben,
nincs erő a drogban,
az erő kegyetlen,
vér folyik, ahol van.

Miben van hát erő?
Erő van Istenben,
tőle eredendő
minden magas szellem,
a Szentlélek adja,
a Szentlélek küldi,
s ha van foganatja,
életünk betölti.

Erő van a hitben,
szívben, becsületben,
feltámad, és nincsen
többé lehetetlen,
erőt ad a család,
erőt ad a munka,
erőt a magyarság,
léphess a nyomukba,

hol jelen van három,
ott az Úr jelen van,
ezen a végváron
a zászló még fent van,
Árpád lobogóját
őrizzük meg együtt,
s akik most is óvják,
nevük ne feledjük.

Bátor férfiak, büszke nők -
adjon az Isten szebb jövőt!