Szitál az eső a Klauzál téren, amikor egy szakállas fiú, a 20 éves Bezalel kinyitja előttem a színesre festett kisbusz ajtaját. Bent a sofőr és még egy fiatal srác vár rám, hogy egy különleges utazásra induljunk ezen a komor téli délutánon. Mindannyian a hagyományos zsidó öltözéket kipát, kalapot viselnek, a kabátjuk alól kivillan a jellegzetes fehér imarojt, a cicesz.

„Mehetünk” – szól oda Bezalel a sofőrnek, és elindulunk a 2-es metró Örs vezér téri végállomásához, hogy zsidókat keressünk. Ez ugyanis a célja a mai utunknak. Az efféle akciók mára sok országban elterjedtek, Magyarországon viszont újdonságnak számít, hogy ortodox zsidók járják a várost egy Micva Mobil nevű kisbusszal, hogy az utcán szólítsák meg a közösségtől és a gyökereiktől eltávolodott zsidókat. A „Ha a hegy nem megy Mohamedhez” közmondás tipikus esete ez, Mohamedet kivéve.

Számos egyház küzd a vallások népszerűségének hanyatlása ellen, de a zsidók közösségformáló tevékenysége csak részben fakad „egyházépítési” törekvésekből. A zsidóság nem térítő vallás, a cél nem a világ, hanem a zsidónak született egyének meghódítása az egész nép és a judaizmus fennmaradása érdekében. Ezen dolgoznak a vallási és a különféle világi zsidó szervezetek is más-más eszközökkel. A zsidókat sokszor próbálták elpusztítani a történelem során, és mindig sikerült e tragédiák után újjáéledniük. Erről a túlélési képességről szól számos bibliai történet és zsidó ünnep, például a most zajló hanuka, amikor egy maroknyi zsidó csapat, a Makkabeusok győzelmet arattak a túlerőben lévő szír-görögök felett, és sikerült megtartaniuk a saját kultúrájuk leglényegét szimbolizáló jeruzsálemi Szentélyt.

A 20. század legnagyobb kihívása a zsidó nép számára nemcsak a holokauszt volt, hanem az asszimiláció is. Sok zsidó a 19. századtól kezdve igyekezett minél inkább beilleszkedni a társadalomba és elhagyni vagy modernizálni a hagyományokat a nagyobb elfogadás reményében. A második világháború után pedig zsidók generációi nőttek fel rendszeres zsidó oktatás és zsinagógalátogatás nélkül mind Európában, mind Amerikában. 1967 nyarán a haszid zsidóság Chábád irányzatának legnagyobb alakja, a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi új eszközt vetett be az asszimiláció elleni harcban Amerikában. Ez volt a „Micva Mobil” (a micva héber szó parancsolatot jelent, utalva a Tóra, a zsidó vallási hagyományok betartásának fontosságára).

Akkoriban a Hertz autókölcsönző cég teherautóit ad-hoc zsinagógákká alakították át, zsidó könyvekkel és vallási kellékekkel, többek között tefillinnel (imaszíj) és sábáti gyertyákkal „felszerelve”. Ezeket a „mobil zsinagógákat” fiatal jesiva tanulók és rabbik vezették, és megszólították az identitásuktól eltávolodott zsidókat, hogy hajtsanak végre közösen egy-egy tórai parancsolatot, vagy csak beszélgessenek egy kicsit a zsidóságról.

A Micva Mobil fontos váltást jelentett az amerikai zsidó identitásban, mert már nem csak az otthon falai között lehetett valaki zsidó, hanem nyilvánosan is. A Micva Mobil mára számos országban elterjedt, 2024 ősze óta Magyarországon is működik, és főként az amerikai jesivákból érkező fiatalok járják vele Budapest utcáit.

A 20 éves Bezalel és Joseph is az Egyesült Államokból jött, New Yorkból, illetve Dallasból egy évre Magyarországra, hogy segítsék az EMIH kötelékében dolgozó helyi Chábád rabbikat a közösségépítésben. A munka alapja pedig a kemény terepmunka. Amikor leparkolunk az Örs vezér téri metrókijáratnál, a két fiú magabiztosan kipattan a kisbuszból. Egyáltalán nem okoz nekik gondot, hogy a jellegzetes zsidó öltözéket viselve vegyülnek el az emberek között, holott nemrég egy hozzájuk hasonló korú fiatal rabbit raboltak el és gyilkoltak meg Dubajban. A tragédia ugyan nem a szomszédban történt, de az eset őket és az egész zsidó világot megrázta, hiszen a dubaji rabbi abban az Egyesült Arab Emírségekben építette a zsidók elfogadását, amely az utóbbi években normalizálta a kapcsolatát Izraellel.

– mondja Bezalel, majd odalép egy idegenhez az utcán, és nekiszegezi a származást firtató sokkolóan intim kérdést: „Jó estét, maga zsidó?”. De az talán még a kérdésnél is meglepőbb, hogy az illető mennyire pozitívan reagál, se rajta, se másokon nem látni haragot, dühöt, legfeljebb enyhe mosoly, derű fut végig a megkérdezettek arcán. És úgy tűnik, a két fiúnak sem okoz problémát ez a feladat.

„Ezt csináljuk 14 éves korunk óta, minden nap megyünk az utcára zsidókat keresni” – legyint Joseph, amikor azt firtatom, mennyire esik nehezükre ez az „ügynöki” munka. Persze időnként találkoznak antiszemita megjegyzésekkel, de Bezalel szerint nem rosszabb a helyzet Magyarországon sem, mint Amerikában, bár hozzáteszi, hogy ma újra egyre nehezebb zsidónak lenni a világban, mint pár éve. „Ez a munka nagyon fejleszti a kommunikációs készséget” – mondja, és elmeséli, hogy rengeteg ortodox zsidó hasznosítja az utcai terepmunkán szerzett skill-jeit civil szakmákban, például ügyvédként.

A két fiú azonban egyelőre nem tervezi más munkában kamatoztatni ezt a képességet. Mindketten 14 éves koruk óta jesivában, azaz zsidó vallási iskolában tanulnak, és legfőbb vágyuk, hogy vallási vezetőként dolgozhassanak, bár még nem tudják, mit tartogat számukra a jövő. Elmondásuk szerint ugyanis egyre nehezebb rabbiként közösségvezetővé válni, amióta a Chábád szinte az egész világra kiterjedő munkát folytat, és mindenhol – így Magyarországon is – népes „rabbikolóniák” jöttek létre.

A feladat azonban a rabbik egyre kiterjedtebb tevékenysége ellenére sincs még „elvégezve”, rengeteg zsidó van ugyanis szerte a világon, akik semmilyen módon nem kötődnek a közösséghez. Így az utcai keresgélésnek nagyon is van létjogosultsága. Bármennyire meglepő, még az Örs vezér téren eltöltött egy óra alatt is belebotlunk egy-két zsidóba, holott a tízmilliós magyar lakosságból, csupán százezer körülire becsülik a zsidóság számát.

– meséli nevetve Joseph, akit épp egy ilyen zsidó hagyott faképnél a megállóban. Úgy tűnik, nem volt nyitott az ismerkedésre. „Amerikában jártunk ugyanígy a Yale Egyetem környékére, mert ott is sok zsidó tanul. Volt, hogy ők maguk kergettek minket el, de mi visszamentünk, mert a küldetés fontosabb. Életben kell tartani a zsidóságot ehhez pedig az kell, hogy kapcsolódjunk” – teszi hozzá. Az időjárás is nagy mértékben befolyásolja, melyik nap, milyen sikert tartogat a számukra.

Az utcai leszólítás tehát nem mindenkinek esik jól, van, akit más – akár érdekes közösségi programok, a médiában eljuttatott üzenetek, ismerősök ajánlása, személyes kapcsolatok – foghat meg. Bezalel kitartó keresgélése azért végül sikerrel jár ezen a napon is, talál egy fiatal zsidó fiút, aki szívesen jön be a Micva Mobilba, hogy elmondjon egy imát és felrakja magára a tfilin nevű imaszíjat. A fiúk az ima után egy kicsit elbeszélgetnek, Bezalel elhívja őt egy sábáti vacsorára az egyik budapesti zsinagógába. A fiú még a telefonszámát is megadja, hogy kapcsolatban maradhassanak, aztán siet tovább a közeli plázába.

„Most már úgy érzem, volt értelme ennek a napnak, tettem valami fontosat” – mondja Bezalel elégedetten, miután elköszönnek. Miközben visszaindulunk a kisbusszal a belvárosba, Bezalel hozzáteszi, az időjárástól is függ, egy-egy nap milyen sikerrel járnak, van, amikor akár 5-6 zsidót is sikerül behívni a Micva Mobilba.

Bár a fiúk elmondása szerint a Yale Egyetem nem látja szívesen a jesiva tanoncokat a területén, egy 2021-es kutatása szerint jelentős változások zajlanak az amerikai zsidóság körében, a tendencia pedig iránymutató lehet az egész világ zsidóságára nézve. Egyre nő ugyanis a magukat ortodoxnak valló amerikai zsidók aránya, ez a szám a mai 12 százalékról várhatóan 29 százalékra emelkedik a következő 30-40 évben. A teológiailag és politikailag liberálisabb reform és konzervatív zsidók aránya viszont 50 százalékról 39 százalékra fog csökkenni ugyanebben az időszakban. A Chábád közösségeibe világszerte és Magyarországon is rengeteg civil zsidó jár, a rabbik részéről nem elvárás, hogy mindenki hagyományőrző életet éljen, de van, aki végül úgy dönt, hogy ezt az életmódváltást is vállalja.

– magyarázza Joseph, ahogy kiszállunk a kisbuszból, majd elsiet Bezalellel az esti imára a közeli, Vasvári utcai ortodox zsinagógába.

Nemcsak életszerű karikatúrákkal, de akár fotókkal is: