Igaz, Vona Gábor, a Jobbik elnöke is jelezte Köves Slomónak, hogy szívesen vitázna vele, csakhogy a cionisták természetesen maguk kívánják eldönteni, kinek szabad részt venni a „konzultációban”, és kinek nem. Az egykori marxista-keresztény párbeszédre emlékeztető eszmecsere mindenesetre elindult – igaz, egyelőre csupán a Rubicon történelmi folyóirat hasábjain. A vita apropóját pedig az adta, hogy a szélsőséges cionista (mellesleg Schmidt Máriával, a Terror Házának igazgatónőjével állítólag szoros viszonyt ápoló) Gerő András, a Galamus elnevezésű zsidó internetes újság június 30-i számában antiszemitának minősítette Romsics Ignác történészt. Romsics a Fideszhez közel álló történész, aki igyekszik ugyan az igazság bizonyos részleteit a napfényre hozni, de megélhetését és karrierjét féltve azért roppant óvatos, és nem megy a szomszédba egy kis ferdítésért, hazudozásért és talpnyalásért. Miután Köves Slomó vezér világgá kürtölte a társadalmi vita iránti óhaját, Gerő elérkezettnek látta az időt, hogy Romsics Ignácot – egyes könyveiből és írásaiból kiemelt szövegrészletek alapján - pellengérre állítsa.

Július 2-án azonban a Rubicon folyóirat honlapján megjelent egy nyilatkozat, melyben a szerkesztőség elhatárolódik Gerő András durva inszinuációnak nevezett „eljárásától”. A nyilatkozat aláírói között a súlyosan cionfertőzött magyarországi történészszakma és úgynevezett értelmiség sunnyogó és hazudozó díszmadarainak a neveit találjuk. Így aláírta a tiltakozást Ablonczy Balázs, Deák István, Eörsi László, Földes György, Kende Péter, Magyarics Tamás, Ormos Mária, Pomogáts Béla, Rainer M. János, Sándor Klára, Tamás Gáspár Miklós, Ungváry Krisztián, és még számos más, a cionista hatalom további erősítésén ügyködő, vagy csak állását, pozícióját féltő, a karrierért a saját édesanyját is áruba bocsátani kész úgynevezett „értelmiségi”.

Megkezdődött a cikkek gyártása is. Eddig Gyáni Gábor, Tamás Gáspár Miklós, Ungváry Krisztián és Székely Gábor fejtette ki részletesebben a véleményét. A „vita” – ha ugyan annak lehet nevezni – meglehetősen unalmas, meg sem közelíti például a Kuruc.info hasábjain lezajlott „zsidóvita” színvonalát. Gerő András azért vádolta meg antiszemitizmussal Romsicsot, mivel ez utóbbi le mert írni néhány tényt: így például azt, hogy az 1919-es kommunista diktatúra vezérkarának döntő többsége zsidó volt („a népbiztosok és helyetteseik körében arányuk a 60, valószínűsíthetően a 70-75%-ot is elérhette”) , továbbá egy akadémiai előadásában arra is utalt, hogy az 1945 után kulcspozícióba kerülő zsidó történészek rossz irányba befolyásolták a korábban európai színvonalú magyar történetírást.

Vagyis a „bal- és jobboldali” cionista történészek most arról vitáznak, hogy antiszemitizmusnak minősül-e, ha valaki le mer írni, illetve ki mer mondani adatokkal, dokumentumokkal igazolható tényeket. A „baloldali” cionisták – mint amilyen Gerő András – persze azzal érvelnek, hogy semmi értelme a kommunista vezetők vagy éppen a történészek zsidó származását felhánytorgatni, mert abból nem következik az égvilágon semmi. Teljesen nevetséges ez a fajta szerecsenmosdatás, Ungváry és még Tamás Gáspár Miklós is könnyűszerrel cáfolta meg Gerő ostoba érveit. De nem gondolják vajon, hogy ha ezen a színvonalon zajlik tovább a vita, teljes érdektelenségbe és nevetségességbe fullad? Hiszen az úgynevezett „antiszemiták” sokkal alaposabb érveket sorakoztatnak föl nézeteik alátámasztására, és sokkal tájékozottabbnak és műveltebbnek tűnnek, mint a minden fórumon észt osztó „tekintélyes történészek”. Nem lenne több értelme, ha a nagy tudású történészek tájékozódnának egy kicsit a témában, mielőtt közhelyekkel teletűzdelt cikkek írogatásával járatják le magukat?

Köves Slomó egyébként alighanem azért kezdeményezte az antiszemitizmusról szóló konzultációt, hogy valamiképpen kifogja a szelet a radikális nemzeti oldal vitorlájából. A valóban magyar szellemiségű honlapok és politikai erők népszerűségüket nem csekély részben annak köszönhetik, hogy őszintén, a fennálló rezsim oligarchiájának tilalomfáit félrehajítva mernek írni és beszélni a nyugati világot teljes mértékben uralma alá hajtó zsidóság múltjáról és világunkban játszott szerepéről. Ezért aztán most várható, hogy a cionista irányítás alatt álló média is felkapja majd ezt a kulcsfontosságú, de eddig elhallgatott és tabuk tömkelegével elfedett témát. A Rubicon hasábjain zajló eszmecsere tehát egyfajta kísérlet arra, hogy a cionisták elvegyék a radikális jobboldal „kenyerét”, és ők maguk „tematizálják” ismét az értelmiségi közbeszédet - az úgynevezett zsidókérdés vonatkozásában is.

Csakhogy a Rubicon hasábjain zajló „vita” teljes mértékben igazolja az előzetes várakozásokat. Ahogyan a kommunizmus idején teljes érdektelenségbe és nevetségességbe fulladt a „marxista-keresztény párbeszéd”, ugyanúgy nem fognak előbbre jutni a cionista, illetve a cionisták jármába terelt történészek és más értelmiségiek sem, ha egymás között konzultációt folytatnak az „antiszemitizmusról”. Az uralom minden eszközével felvértezett elit ugyanis fölöslegesen kezdeményez „konzultációt” a saját szerepéről. A teljes igazságot kimondani ugyanis sohasem lehet, mivel az Igazság napvilágra kerülése révén összedőlnek a Hatalom építményének hazugságra épített pillérei.