Minden bizonnyal olvasóink döntő többségének nem a regényírás jut eszébe Marschalkó Lajosról, pedig ebben a műfajban is kipróbálta magát a méltánytalanul elfeledett, kiemelkedő publicistánk. Eddigi tudomásunk szerint három ilyen kisregény, vagy ún. félpengős regény fűződik a nevéhez, ezek közül most A vörös boszorkánnyal fogunk foglalkozni.
A vörös boszorkány a Palladis részvénytársaság nyomdájának gondozásában jelent meg 1933-ban az úgynevezett Félpengős regények sorozat keretében. Terjedelem szempontjából (175 oldal) a mű teljesen beleillik a kisregény, vagy a félpengős regény kritériumai közé, azonban a szó szoros értelmében én nem nevezném ponyvaregénynek, annál egy igényesebb, ugyanakkor közérthető, könnyen olvasható történetről beszélünk.
Jávorka Sándor oknyomozó újságíróként dolgozik a Pesti Híradónál, azonban nem igazán alakulnak jól a dolgai, kéne valami igazán átütő anyag az egyébként rendkívül tehetséges újságírónak. Remek kiugrási lehetőséget jelentene egy interjú Mátraházy Amadé arisztokrata tudóssal, aki éppen Budapesten tartózkodik s állítólag alkímiával foglalkozik, aranyat állít elő. A báró az Adlon-szállóban szállt meg és senkinek nem hajlandó nyilatkozni, azonban egy véletlen folytán mégis szóba elegyedik Jávorkával és leülnek vacsorázni, ahol egy fontos információért hálából még egy interjúnál is jobb ajánlatot tesz az újságírónak. Május elsejére, a "boszorkányok éjszakájára" meghívja a Mátra ölelésében található kastélyába, ahol a kutatásait végzi – s azt is megsúgja, hogy az arany előállításánál valami sokkal nagyobb és jobb dologról van szó. Azon az éjszakán azonban félelmetes dolgok történnek az Adlon-szállóban és környékén, így Jávorka már másnap kénytelen útnak indulni a Mátra szívébe...
 A vörös boszorkány című könyv egy ritka, eredeti példánya 1933-ból |
Marschalkó remekül ötvözi és vegyíti a különböző műfajokat a kisregényében, mindezt hangulat szempontjából is elérni 175 kis méretű oldalba belesűrítve rendkívül nehéz és nagy dolog. A könyv eleje, vagyis a Budapesten játszódó szakasz egyértelműen a krimi, mint fő stílusjegy felé tereli az olvasót, azonban ezt vegyíti egy minimális noir hangulattal. Nem tudom, hogy ez Marschalkó részéről mennyire volt tudatos és mennyire íródott "érzésre", de, hogy ad egy utánozhatatlan, kiváló hangulatot a regény felütésének, az egészen biztos.
A továbbiakban a krimi szál megmarad, de kiegészül kalandelemekkel, egy izgalmas és szép szerelmi szállal és ami a legfontosabb, misztikus elemekkel is. Egyik irányba sem terjengős, ha úgy tetszik patikamérlegen vannak kiszámolva az arányok, amely egyértelműen jót tesz az egyébként szűk térben játszódó cselekménynek, amelyeket az író részletes hangulatelemekkel igyekszik kitágítani.
Marschalkó műve nálam azért is ért el "maximális pontszámot", mert a magyar irodalom egy méltatlanul elhanyagolt területét, a misztikus szálakra is építő krimit erősíti, igazán nagy élmény volt magyar szerzőtől ilyen könyvet olvasni, kiváltképp, ha az írót Marschalkó Lajosnak hívják és a 30-as évek Magyarországán játszódik a cselekmény. Érdekes, hogy a misztikus elemek mellett egy-egy rész már a horror határát súrolja, amely szintén csak előnyére vált a hangulatnak és a történetnek is. Azért azt nem állítanám, hogy teljesen Lovecraft-i irányvonalat követünk – ahhoz nincs eléggé kidolgozva a történet mélysége – de egy-egy Edgar Allen Poe által jegyzett alkotást minden gond nélkül felidéztem A vörös boszorkány olvasása közben.
Aki egy izgalmas, misztikus, bizonyos szegmenseknél a horror határait súroló kisregényben gondolkodik, annak mindenképpen javaslom A vörös boszorkány elolvasását. A téma és a hangulati elemek miatt ezt a bemutatót direkt hagytam novemberre, ezen időszakban előtérbe kerülnek a megfelelő borzongást biztosító könyvek, filmek. 1933-as mértékkel mérve a könyv lendületes és mozgalmas, a misztikus elemek egy mai műben is simán megállnák a helyüket, sőt, a hasonló írások a témánál és műfajnál fogva remekül tudnak öregedni, sokszor az idő múlása csak jobbat tesz nekik. Ez pedig kiegészül még azzal, hogy Marschalkó Lajos 21. századi szemszögből is kiemelten jól és közérthetően írt, nyelvezete lényegében teljesen megfeleltethető a mai kor igényesebb emberének kommunikációjához is.
A magam részéről és abban a tudatban, hogy Marschalkó úgymond ismertebb műveit már korábban olvastam, minden gond nélkül kijelentem, hogy publicisztikái, politikai és történelmi kérdésekkel foglalkozó munkái bár pótolhatatlanok, A vörös boszorkány elolvasása után mégis azt kívántam, milyen jó lett volna, ha inkább az irodalom irányába folytatta volna a munkásságát. Marschalkó könyvei persze így is alapművek lennének egy normális országban és oktatási rendszerben, de A vörös boszorkány alapján akár a 20. századi misztikus magyar krimi origóját is tisztelhettük volna benne.
A tőlem kissé talán szokatlan, szuperlatívuszokban való elemzés oka egyben az is, hogy nagyon szeretek olyan emberektől olvasni (vagy hallgatni, nézni) valamit, akiknek amúgy nem ez az irányvonal a fő profiljuk, sőt, amiről ismertek lettek, az alapján kifejezetten meglepő, hogy ilyen vizekre is áteveztek.
Összességében tehát mindenkinek csak ajánlani tudom A vörös boszorkányt, mint a 20. századi irodalom egy igazán különleges csemegéjét egy nem mindennapi szerző tollából.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi részek a Könyvajánló rovatból a teljesség igénye nélkül:
