Neoliberálisék nézeteiben az általában vett fehér férfi a leggonoszabb személy az emberi populáció palettáján. Igazi aljas, elnyomó személyiség, aki semmilyen támogatást nem érdemel meg. Nem is preferálják a fehér férfit soha, semmilyen elképzeléseikben, minden tervükben a számukat, anyagi és szellemi befolyásukat szeretnék csökkenteni. Szerintük a fehér férfi brutálisan elnyomja a nőket, sőt erőszakot tesz rajtuk. Elnyomja a színesbőrűeket, és elnyomja a szegényeket. És ha heteroszexuális, akkor elnyomja a buzeránsokat, transzneműeket, és a jó ég tudja, még miféléket. Elnyomja, pusztítja a természetet, és elnyomja a fiatal generációkat. A nap 24 órájába nem is értem, hogy fér bele ennyi elnyomás és gonoszság. Szinte nincs is idejük másra, ha mindezt végigcsinálják. (És gyanítom, hogy a Niedermüller fejét is fehér férfiak verték ilyen formájúra, de ezt sajnos nem tudom bizonyítani.) A fehér férfi szexista, a nőben csak szexuális tárgyat lát, a családon belül agresszív, bántalmazza a vele egy háztartásban élőket. Ezek után ne csodálkozzon a sorsán.

Természetesen a fehér férfigyűlölet nincs nyíltan deklarálva, hiszen ők sosem beszélnek egyenesen, de tetten érhető minden célkitűzésükben. Hogy a szóban forgó fehér férfiak nem kedvencei a neobolsevik elitnek, annak már eddig is számos jele volt. A plakátokon és a multinacionális cégek reklámtábláin vagy televíziós hirdetéseiben általában a fehér férfiak vannak lecserélve négerekre vagy indiánokra. Az ideális neoliberális család: fekete férfi, fehér nő, kávébarna gyerekek. Ezt jelenítették meg a londoni olimpia megnyitó ünnepségén is mint Nagy Britannia alapító családtípusát. (És a 90 ezer néző nem kacagta rekedtre magát.) A háttérhatalom tehát eléggé világosan kijelöli a követendő utat. A fehér férfiak adják át asszonyaikat a sötétbőrű újeurópaiaknak, aztán pedig valahogy szüntessék meg saját magukat, ne lábatlankodjanak itt tovább.

Az úgynevezett ’nemek arányának javítása’ is a fehér férfiak mind erőteljesebb kiszorítását hivatott szolgálni. A mai liberális világban az a haladó és előremutató, ha bármilyen testületben vagy szakmai közösségben minél nagyobb a nők, négerek, buzeránsok, transzneműek és bármilyen egyéb kisebbségek aránya. (Itt a nőktől elnézést kell kérni, ők természetesen nem kisebbségek, de sajnos ezekkel együtt futtatják őket, és így is megpróbálják szembefordítani őket a férfiakkal.) Maga a gondolatmenet is érthetetlen, hiszen mitől működne jobban egy szakmai testület, ha mesterségesen belenyúlunk az összetételébe, és eltoljuk az arányokat a multikulti irányába? Nyilvánvalóan nem jobban, hanem rosszabbul fog működni, hiszen veszít a szakmaiságából. A Népszava például hosszan ünnepli cikkében, hogy az EP-ben a finn és svéd küldöttségben a nők aránya már meghaladja a férfiakét. Ez ám a korszerű. A kibukott férfi politikusok pedig valószínűleg otthon elmennek majd óvónőnek. De hogy még legyen további okunk is irigykedni a skandináv férfiakra, tudnunk kell, hogy például Svédországban nemcsak a nők közül kerülnek ki a feministák, hanem nagy számban megtalálhatók a férfiak között is. És még mindig nincsenek megelégedve saját magukkal.

Távlatilag már ennél is komolyabb célok merültek fel. Olyan semleges társadalmi viszonyrendszert, szervezeti és viselkedési normákat kellene kialakítani, hogy egyáltalán ne legyen szükséges az, hogy az emberek férfiként vagy nőként definiálják magukat. Ez már annyira modern, hogy felfogni is nehéz. (Mint ahogy azt is, hogy mennyi elmebeteg van szabadlábon.) És ezeknek a felmenői voltak a félelmetes viking harcosok. Ha fel lehetne támasztani egyet közülük, akkor én kíváncsiságból megnézném mondjuk Kékfogú Harald ábrázatát, mikor a késői leszármazottak közölnék vele, hogy ne definiálja már magát olyan egyértelműen férfinak, mert az kirekesztő. Akármilyen legendás harcos volt is, ezt nem tudná feldolgozni, az biztos. Gyorsan visszakéretőzne a nyughelyére.

Egyébként ez a mesterséges társadalmi aránybeállítás még az ősbolsevikok találmánya volt. A kommunizmus évtizedeiben is meg volt határozva például, hogy a parlamentben mennyi munkás, paraszt, értelmiségi legyen, és azon belül mennyi legyen a nők száma. Meg volt határozva az egyetemre felvételt nyerők társadalmi összetétele, de ugyanilyen arányok működtek a hadseregnél, a szakszervezeteknél, és a társadalom szinte minden területén. Ilyen ismert biodíszlet-szereplő volt például Ratkó Anna szövőnő, akiből egészségügyi minisztert csináltak, de se szeri, se száma a hasonló bábfiguráknak, akikkel akkoriban eljátszatták ezt a kommunista színjátékot. Gyakorlatilag ugyanezt játsszák a mai neobolsevik utódok is. Egy társadalmi forradalmat akarnak ránk kényszeríteni, aminek az általuk elképzelt eredménye szerintük üdvös lenne mindenki számára, és mellesleg egybeesne a globalista bankárkaszt elképzeléseivel. Ez utóbbi tény azonban – mint csupán hasznos idióta végrehajtóra – már nem tartozik az ilyen Niedermüller-félékre, ő amint elvégezte feladatát, azonnal feleslegessé válna, és jönne utánunk a levesbe.

De miért is vannak ennyire útban a fehér férfiak a globalista elitnek, mi az, ami őket veszélyessé teszi? Hát az, hogy nagy számban vannak közöttük olyanok, akik önálló gondolkodásra képesek. (Ez természetesen a fehér nőkre is igaz, de most nem róluk beszélünk, őket másképp akarják megszüntetni.) Aki pedig önállóan gondolkodik, az esetleg más következtetésekre jut a világ dolgait illetően, és nem feltétlenül bankárék világhatalmi céljai a legfontosabbak számára, hanem ennél fennköltebb ideákat is ki tudnak tűzni maguk elé.

Mivel az ilyen jelenségek kezdenek túllépni minden mértéket, azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy a fehér férfiak nagy felhajtást és látványos ellenállási akciókat rendezzenek minden ilyen uszítás után, hogy az ehhez hasonló öngyűlölő fehér haza- és fajtaárulók ne végezhessék következmények nélkül romboló aknamunkájukat, a társadalom teljes szétverését.

Annak idején, amikor a korábban mindenféle irodalmi kitüntetésekkel elhalmozott, szánalmas zugfirkász Kertész Ákos genetikailag alávalónak nevezte a magyarságot, akkor valami hasonló játszódott le, mint ami most formálódik. Az ő szavait is megpróbálták megmagyarázni, miszerint ő csupán aggódó jószándékból mondta, amit mondott. Akkor az ’ünnepelt irodalmárt’ olyan nyomás alá helyezte a közvélemény, hogy kénytelen volt elhagyni az országot. Kíváncsi vagyok, jelen esetben mi lesz a végeredmény, de szerintem Niedermüllernek sem ártana készenlétben tartani egy bepakolt utazótáskát. Akármilyen szívós és veszett bolsevikról is beszélünk, ezek után nem hinném, hogy ő már túl nagy karriert futhatna be a Kárpát-medencében. Ha mégis, akkor az azt jelentené, hogy nekünk már harangoztak.

De talán van még egy kis időnk. A nyugat-európai bedarált, megosztott, és multikultiba kényszerített fehéreknél már a 24. órába fordult az óra mutatója. Nálunk este tíz van, és most jön a meccs második félideje. Nagyon oda kell figyelnünk...

Szende Péter - Kuruc.info