Figyelem, szubjektív gondolatok következnek! Ami azt jelenti, helyeként provokatív, lehet vele vitába szállni, egyet nem érteni, és így tovább.

Igen, a Barnabás által bemutatott szemlélet helyes. Magam is hasonlóképpen gondolkodom, több alkalommal leírtam már, az európai nemzetek közötti kapcsolatokat a konnacionalista elvnek kell szabályoznia, ez tulajdonképpen a nemzetek Európája koncepciónak is megfeleltethető. Viszont azt is szem előtt kell tartanunk, előbb vagyunk magyarok, aztán európaiak, a sorrend fel nem cserélhető. Ha ez mégis megtörténik, mindkét fogalom torzul vagy kiüresedik.

Szemléltetésképpen két példa:

1. Amennyiben lelki és szellemi fókuszunk pusztán az európaiság, ott egy kilúgozott, belső tartalmától megfosztott európaiságot fogunk kézhez kapni, amilyen például a Momentum vagy a DK által képviselt „emberjogista”, a valódi európai értékektől teljesen eltávolodott förmedvény. Mert az összeurópai értékek mozaikkockái éppen az azt alkotó nemzetekben rejlenek.

2. Ha viszont számunkra teljesen indifferens, hogy a magyarság itt, az európai térben vált nemzetté, egy rossz értelemben vett zártságot hozunk létre. „Engem nem érdekel, Berlinben vagy Párizsban hogyan robbantgatnak a dzsihadisták, ez az ő bajuk” – biztos hallottunk már sok nacionalista szájából ezt vagy ehhez hasonló odaszúrást. Bár érzelmi alapon érthető, de vajon, ha – egyelőre teoretikusan feltételezve – szomszédságunkban kiemelkedne a „bécsi kalifátus”, vajon akkor is ilyen vidáman volnánk kárörvendők?

Tapasztalataim szerint egyébként ezt a kettősséget sok szlovák, ukrán vagy még szerb patrióta is ismeri, felfogja, adott esetben még támogatja is. Értve ez alatt, hogy nem a magyarellenesség a fő ismérvük, egyes szervezetek, csoportok kifejezetten felszólalnak a berkeikben belül tapasztalható magyarellenesség ellen, keresik a kapcsolatot hasonló gondolkodású magyarokkal.

Bár nyilván önmagában ez még nem oldja meg a főbb problémákat, sajnos nem sok vizet zavar akkor, mikor az ukrán állam kommandósokkal lép fel és vegzálja a kárpátaljai magyarokat, vagy amikor mai napig érvényben tartja Szlovákia a Benes-dekrétumokat, mely időnként még a mai napig is élő jogként funkcionál, így hát enyhén szólva hosszú és rögös még az út.

Viszont meggyőződésem szerint ezt az utat a románokkal még elméletben sem kezdhetjük meg. Elmélet és gyakorlat között elméletileg nincs különbség, tartja a mondás. Csak gyakorlatilag van. Ez teljesen áll a románokra, és számomra ez a nép abszolút kakukktojás valamennyi európai nemzet között. Bár igaz, a kisantant népei is terhelve vannak történelemhamisításokkal, de még akkor sem annyira totálisan és visszavonhatatlanul, örök időkre megmásíthatatlanul építik nemzeti identitásukat a pőre magyarellenességre, mint éppen a román.

Ebben áll, hogy a románok soha (legalábbis történelmileg belátható időn belül) nem fogják levetkőzni a sovinizmust. A modern kori román nemzeti identitásnak nem egy szeglete a magyarellenesség, hanem annak mértani közepén fekszik. Persze nem állíthatom, hogy személyében minden román ilyen lenne, ez nyilván már demagógia és hazugság volna, nem is mondhatnám, hiszen nem ismerem mindet, ez lehetetlen is volna.

De, hogy a magyarokkal szembeni frusztráció, gyűlölet ott lappang úgy kollektíve a teljes román nemzet szívében, az sajnos kétségtelen. Bár apróságnak tűnik, de mondják, a sport, főként a labdarúgás bizonyos vonatkozásban betölti azt a szerepet, mint a régebbi korokban a háború. A románok esetében ez egész biztosan így van, már ha az ellenfél a magyar válogatott. Bő 20 éve követem mind a hazai, mind a nemzetközi labdarúgást, és a román nemzeti válogatott aktuális formája, teljesítménye, játékosainak tudása vajmi keveset számított akkor, ha Magyarország ellen kellett pályára lépni. Tragikus, a mieink ettől az elszánt és vad fanatizmustól meg is ijedtek, ami egy másik történet, de ez most nem tartozik ide.

Tehát azt akarom ezzel kibontani, bármennyire is lehetett csapnivalóan rossz az éppen pályára kifutó román válogatott, minden román játékos tudta: ez itt most élet és halál kérdése! A magyarok ellen nem szenvedhetünk vereséget, egyszerűen nem! És igen, sokszor papíron tényleg úgy tűnt, „na, ezt a román csapatot most megfoghatjuk”, de ez sohasem történt meg. Sohasem! A románok valami olyan mélyről jövő, zsigeri ösztönöket szabadítottak fel, hogy mondjuk ki, a legtöbbször esélyünk sem volt.

Nézzük az alábbi videót, ahogy Bukarestben a teljes stadion végigfütyüli a magyar himnuszt, míg a román alatt szinte extázisban tör ki:

Apropó, ha már a himnuszoknál tartunk. Ismerjük a román himnusz szövegét? Szemezgessünk belőle.

Magyar fordításban:

Tehát ott díszeleg Mátyás királyunk a román himnusz sorai között, mert, bár gyűlölnek minket, egyúttal kényelmetlenül is érzik magukat, hiszen látják, Erdély telis-tele van a magyar múlttal, tudják ezt jól, megpróbálják elrománosítani a magyar történelmet is. Tudni kell, általános iskolától kezdve úgy tanítják a román iskolákban, hogy Szent István államalapítása a Tisza vonaláig terjedt ki, a folyó túlpartján mindig is románok éltek, ezért tartanak még számot arra a területre, ezért tartják igazságtalannak (!) a trianoni békeparancsot is, ezért mondta pár éve a volt román államelnök, Traian Băsescu, emlékezteti a magyarokat, „az ideális Románia nyugati határa a Tiszáig terjed.”

Politikai értelemben ez alól pedig nem mentes egyetlen párt sem. Láthattuk a Momentum liberális román szövetségesét, hiába a hasonló elvek, ha magyarok kerülnek terítékre, teljesen összezárnak: ők is kijelentették, szó sem lehet székely autonómiáról. Most éppen annyi történt, hogy a magyargyűlölet még a szokásosnál is jobban koncentrálódott egy pártban, amely bejutott a bukaresti törvényhozásba (AUR). Nem is meglepő, rögvest másnap már az RMDSZ betiltásáról ábrándoztak. Tudjuk azt is, az AUR szavazói között hatalmas számban voltak olyan románok, kik eliszkoltak Nyugat-Európába, de mégis, szavazatukat a legmagyarellenesebb pártra adták. Újra csak bizonyítva, ezt még oda is magukkal vitték.

Mielőtt bárki azt mondaná, de hiszen az AUR-nak nem feltétlenül a magyarellenesség a legfőbb ismérve, hiszen tiltakoztak a járványügyi korlátozások ellen is, amivel szintén népszerűségre tettek szert, akkor kérdem én: a választások után miért nem ilyen irányú tervekkel álltak elő egyből? Véletlenül sem a kijárási korlátozás vagy a maszk használata volt az, amit a törvényhozásba jutott párt először kritizált, hanem az RMDSZ-t, ami nyilván a teljes erdélyi magyarságnak szólt. Mint ahogy meglátásom szerint az, hogy 24 óra alatt 15 ezren jelentkeztek a pártba, nem kizárólag arról szól, ami általános jelenség, hogy egy hirtelen nagy sikert elért párt vonzza a „szerencselovagokat”, hanem egy mérhetetlenül sötét jövőképet fest elénk: a magyargyűlölők úgy tartják, végre szervezettebb helyet találtak maguknak.

Mi ezt innen nehezen érthetjük. Ami számunkra megdöbbentő, a sok évtizedes, évszázados agymosás eredményeképpen számukra természetes. Nem is tudják elképzelni, hogy lehetne másként. Mi ezen változtatni nem tudunk, viszont kötelességünk a legvégsőkig kiállni erdélyi magyar testvéreinkért, ők pedig sohasem fogják megérteni, mit jelent számunkra Erdély. A magyar múlt, sok vonatkozásban a magyar kultúra bölcsője, ezer szállal kötődünk hozzá, sohasem fogunk lemondani róla. Magyar-román kérdésben így a kocka el van vetve.

Lantos János – Kuruc.info