Persze nem lehet eltekinteni a történelmi kérdésektől, nem véletlen a Felvidék megnevezés sem a címben, de ennek a cikknek a témája Szlovákia tekintetében most egészen más lesz. Bár közeleg június 4-e, a trianoni békediktátum évfordulója, most mégis arra kell rámutatnunk, hogy a Kárpát-medence és a tágabban vett térség ugyanazokkal a problémákkal küszködik.
 Forrás: Youtube |
Azt írja a Világgazdaság, hogy áprilisban az önálló Szlovákia 31 éves történetében a legalacsonyabb szintre csökkent a munkanélküliségi ráta, ezt közölte Erik Tomás szlovák munkaügyi miniszter. Azonban "az országban legálisan dolgozó külföldiek száma átlépte a 105 ezret."
A külföldiek 39 százaléka ukrán állampolgár, az utóbbi egy évben azonban lendületesen nő az Indiából, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából és Moldáviából érkezők száma is. Ennek ellenére a betöltetlen állások száma még mindig mintegy 87 ezer.
A fentiekből is az tűnik ki, hogy nem csak Magyarország problémája az egyre növekvő vendégmunkás-beáramlás. Kelet-Közép-Európa más országai is hasonló cipőben járnak. Emlékeztetek mindenkit arra, hogy 1961 és 1973 között 710 ezer török vendégmunkás érkezett Németországba, és mára eljutottak oda a németek, hogy országuk lakosságának 30%-a migrációs hátterű. Ezek a folyamatok játszódtak le Nyugat-Európa más országaiban is, ez kiegészült természetesen az illegális migrációval is.
Térségünk néhány évtizedes lemaradással, de ebben sajnos "felzárkózik" a kontinens nyugati feléhez, ugyanis önbecsapás volna azt gondolni, hogy ezek a vendégmunkások tényleg mind hazamennek. Ez az egész azt bizonyítja, hogy a globális kapitalizmus, a globális nagytőke országhatárokon átnyúlik, erősebb, mint a kormányok, tehát ez egy összeurópai probléma. Éppen ebből következik, hogy ez ellen csak összeurópai fellépéssel tudunk tenni valamit, olyan gazdaságpolitikával, amely nem a vendégmunkásokra épít. Nagyon nehéz vállalkozás, de az EP-választások egyik fontos tétje az is, hogy a valódi nemzeti erők milyen létszámban tudnak bejutni Európai Parlamentbe. Még pontosabban fogalmazva, itt már csak két út van és egy fő törésvonal: antiglobalista út vagy nacionalista út!
A globalisták nem ismerik el a nemzeti identitást, nem érdekesek számukra vallási tradíciók sem, de nemzetközi alapon együttműködnek és fel akarják számolni nemzeteink egyediségét. Nekünk viszont propagálnunk kell a nemzetek Európájának vízióját és hirdetnünk kell, hogy Európa nacionalista pártjainak, mozgalmainak együtt kell működniük (akik a kölcsönös tisztelet jegyében képzelik el ezt, ez nem mindenkire igaz). Erős Európa csak erős nemzetállamokkal képzelhető el, hogy így fogalmazzak, ez a valódi és értékes sokszínűség, hogy minden nép megélheti sajátos és egyedi kultúráját. De a globalisták valójában nem sokszínűséget akarnak, hanem összekeverni minden népet és rasszt, amelyből egy jellegtelen massza válik. Ez tragédia volna a teljes emberi faj számára.
Lantos János - Kuruc.info
