Az eredmények ismeretesek nagyjából mindenki számára, hiszen a negatív hatások megmutatkoznak a társadalom állapotán is. Dekoncentráció, a kommunikációs készségek romlása, éjszakai használat esetén kialvatlanság, alvászavarok, kék fény miatti látásromlás, kognitív funkcióink blokkolása, természetellenes testtartás miatt nyaki és gerincproblémák stb.

A kétségkívül létező pozitívumok ellenére az okostelefon túlzott használata tehát veszélyes, és természetesen nem csak a gyerekek, fiatalok számára, ez a réteg azonban még inkább fogékonyabb a negatív hatásokra, nem is beszélve arról a szennyáradatról, amely a közösségi médián keresztül ömlik rájuk.

Ami pedig veszélyezteti a társadalmat, az ellen tenni kell, így született meg itthon is az a rendelet, amely az új tanév kezdetétől korlátozza a mobileszközök használatát az iskolákban. Azóta természetesen áll a bál az intézményekben.

Sokadik alkalommal találkozunk azzal a jelenséggel, hogy van egy alapvetően szükséges lépés, amit a nemzet érdekében meg kell hozni, csak a Fidesz olyan sután csinálja, hogy a lényeg elveszik, a társadalmat pedig szembefordítja azzal az üggyel, amely végső soron hasznos. Nem a tiltás szükségességét akarom megkérdőjelezni, de a rendelet végrehajtásának sokkal olajozottabban kellett volna működnie, ezzel pedig szükségszerűen a lázadó hangoknak is nehezebb dolguk lett volna.

Merthogy a tanítás első hetében milyen hírek is pörögnek a leginkább, főként a baloldali média berkein belül? A diákok és a tanárok önhatalmúlag nem hajtják végre a rendeletben leírtakat, megtagadják a telefonok átadását stb. Erre pedig táptalajt a hiányos, át nem gondolt rendelet sutasága biztosított, természetesen az emberi ostobaság elmaradhatatlan megléte mellett.

A diákok – legalábbis egy részük – persze lázadnak. A 2000-es évek második felében a rendszer ellen való lázadást a bakancs, a bomber, meg a nagy-magyarországos póló jelentette, most pedig a mobileszközök át nem adása, esetleg kreatív módon való becsempészése a tanórákra. A NER nyomorultságától és a rendelettől függetlenül érezzük a különbséget a két lázadási forma közül? Mert én igen, pedig a legkisebb mértékben sem vagyok boomer sem életkor, sem pedig mentalitás tekintetében.

Minden Fidesz-bénázás ellenére (meg persze éppen azért) az iskolai mobilhasználat (illetve annak tiltása is) a rendszer egy-egy jelképe lett. Az előbbi az „ellenállás” jelképe, a második meg az „elnyomó rendszer” jelképe, pedig ennek egyáltalán nem így kellene lennie, hiszen az okostelefonok káros hatása politikai rendszerek és – ilyet ritkán hallani tőlem, de – ideológiák felett áll, annak káros hatásai senkit sem kímélnek.

Mindezt pedig jól jelképezi az is, hogy nem a tiltással van a baj, hiszen ez a „fasiszta módszer” jelenleg az egyetlen egy hatásos rendelkezés a káros hatások visszaszorítására. A korlátozást pedig nem a Fidesz találta ki, hasonló rendeletek tucatjaival találkozunk szerte a világon, Belgiumtól kezdve Romániát át egészen Ausztráliáig (ráadásul ott jóval szigorúbban, messze túlmutatva az iskolai kereteken). Ezek a korlátozó rendelkezések pedig érdekes módon szinte egyszerre láttak napvilágot az egyes országokban, és ez nyilván nem azért van így, mert globális szinten egyeztettek erről a kormányok.

Aki szerint teljesen rendben van, hogy a fiatalok mindenféle rendszer nélkül, nyakra-főre használják az okoseszközöket (és így a közösségi médiát), az nem a Fideszt bünteti ezzel, hanem pontosan az ő (mentális) egészségét. Ami pedig kollektív módon káros egy társadalomra nézve, az ellen minden kormánynak kötelessége fellépni. Ezt a káros tendenciát az okostelefonok minden pozitívum ellenére is bizonyították már, és nem kizárólag a fiatalok körében, hanem a társadalom egészét nézve is…

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info