A Kutyapárthoz hasonlóan a DK-nak sem kellett volna sok ahhoz, hogy vissza kelljen fizetnie az állami kampánytámogatást, ezt azonban a „viccpárttal” ellentétben megúszták. A gyatra szereplés ellenben így is megpecsételte a sorsukat, a magyar társadalom látványosan nem tart már igényt a régi vágású baloldali pártokra, a DK tehát egyértelműen megsemmisült.
 Wass Albert még akkor is itt lesz velünk, amikor Barkóczit már rég elfelejtette mindenki. Lehúzhatná magát a WC-n |
Vannak, akik ezt megértik (például Pest megyében Jószai Teodóra, aki nemes egyszerűséggel lepaktált a Fidesszel, és zsíros állást fogadott el a Pest vármegyei közgyűlésben), és vannak, akik nem. A második halmazt szaporítja Barkóczi Balázs is, aki úgy tűnik, valamennyire kiheverte a választási fiaskót, és Wass Albertet fasisztázza, akinek legújabb „bűne” most az volt, hogy szerepelt a magyar érettségin.
Wass Albert szempontjából mellékes, de azért szeretném leszögezni, hogy ha összehasonlítjuk Jószait és Barkóczit, utóbbi még mindig jobb abból a szempontból, hogy hű maradt az – egyébként elborult – elveihez. Előbbi még ennyit sem mondhat el magáról.
Ettől függetlenül Barkóczi téved az erdélyi íróval szemben, meg amúgy sem különösebben vörös vonal ez a fasisztázgatás már, legalábbis abban a mértékben nem, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Ez egyértelműen látszik a bejegyzése alatti kommenteken is.
A helyzet az, hogy Barkóczi Balázs és a DK mellett elhaladt a történelem. Elmúltak azok az idők, amikor vélt vagy valós fasisztázással, nácizással szavazatokat lehetett gyűjteni, és ez igazából nagyon jó hír, hogy egyre inkább sikerül ezt meghaladni. Nyilván mindig lesz egy (egyre vékonyabb) réteg, aki erre rezonál, de az új korok új kihívásokat teremtenek, a folyamatos nácizás pedig kontraproduktívvá válik, megkopik. Többek között éppen ezért nem kell hevesen reagálni sem a nácizásra, fasisztázásra.
Barkóczinál nyilván így néz ki a kommunista hagyományőrzés, amit tegnap leművelt, de legalább nem a Parlament falai között teheti már mindezt egy csomó pénzért cserébe. Arról nem is beszélve, hogy Wass Alberttel szemben ez az idézőjeles „vád” nem is állja meg a helyét.
Barkóczi elég agresszívan fogalmazott ugyan (biztos azért még durcizik kicsit, mert elkenték a szájukat a választásokon), de ha valaki konkrétan a művei miatt nem szereti Wass Albertet, szíve joga hozzá. Elárulom, hogy nekem sincs a kedvenc 5 íróm között, ettől még vannak kifejezetten jól sikerült könyvei, sokat lehet belőle tanulni akár jelenkori léptékekben is. Viszont – nem mintha baj lett volna, ha az – de nem volt fasiszta.
Ezt a „talányt” egyébként több művében ő maga is érinti és egyértelművé teszi, szóval Barkóczi igazából itt bizonyította be, hogy úgy mondta valakire, hogy teljesen értéktelen, hogy valószínűleg egyetlen sort nem olvasott az illetőtől. Mondjuk nem lepett meg.
A DK addig gyakorolta az árnyékkormányzást, mígnem ténylegesen csatlakoztak az árnyékvilághoz, a múlt sötét árnyaihoz. Az átalakuló Magyarországban nekik már nem osztottak lapot, mint ahogy édestestvérük, a szintén korrumpálódott Fidesz sem húzza már túl sokáig. Kéz a kézben jártak, úgy igazságos, ha együtt is tűnnek el.
Aki pedig Wass miatt hisztériázik, kezdve Barkóczitól a Mazsihiszig bezárólag, azoknak azt üzenem: és? Miért lenne baj, ha fasiszta volt?
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
