A miniszter a 25 év alatti fiatalokból álló Balzacnak adta első interjúját, ebben többek között arról beszélt, hogy a kompetenciamérések adataiból nem látszik, hogy a hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumokban jobban fejlődnének a gyerekek, mint a hagyományos általános iskolákban. Továbbá azt állította, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok rendszere inkább társadalompolitikai, mint oktatási kérdés, amit meg fognak vizsgálni. Azon aggályának is hangot adott, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok leginkább arra jók, hogy az „elit” újratermelje magát, vagy, ha megengedőbben fogalmazunk, a felső középosztály, hiszen ezekbe az intézményekbe csak az ebből a társadalmi rétegből származó családok gyermekei tudnak bekerülni.

Ha nem ismerném Lannert liberális nézeteit, ha nem tudnánk korábbi kijelentéseiről, s önmagában állna ez a kijelentés, akkor még azt is mondhatnám, egy társadalmi párbeszéd legitim is lehet, hogy megvizsgáljuk a kérdést. Ne szüntessük meg a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi rendszert ekkor sem, de indokolt volna megvizsgálni, valóban előfordul-e ezen rendszer miatt, hogy tehetséges diákok csak azért nem jutnak be ezekbe az iskolákba, mert a családi körülményeik nem teszik lehetővé.

Mert bár a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok (leszámítva az alapítványi iskolákat) nem tandíjasak, de azért hozzá kell fűznünk azt a körülményt, hogy azon szülök, akik ilyen gimnáziumokba szeretnék járatni gyermekeiket, bizony el kell vinniük különböző előkészítőkre, vagy amennyiben a gimnázium előzetesen szervez valamilyen rendezvényt, amelyre hordaniuk kell a gyermeket, ezeknek nyilván lehet anyagi vonzata. S ezt, tagadhatatlan, nem mindenki engedheti meg magának. De önmagában ez az érem egyik oldala csak. A másik a szülői mentalitás kérdése, mennyire tartja fontosnak, hogy gyereke bekerüljön hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba, fogalmazzunk élesen, mennyire alakít ki otthon „versenyistálló” szellemiséget a gyermekével összefüggésben.

De ismétlem, ezekről a kérdésekről akár valóban folyhatna párbeszéd, ha – és itt jön írásom lényegi része – csak erről volna szó. Azonban nem hiszek benne!

Az a feltevésem ugyanis, amennyiben valóban megszüntetik a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi rendszert, az nem egymagában álló intézkedés lesz, hanem valami nagy egésznek a része, és ez a nagy egész természetesen nem is független ideológiáktól. No, melyik eszmeiség szokta magát úgynevezett világnézetileg semleges köntösbe bújtatni? A liberalizmus. Itt is erről van/lesz szó, ennek szellemében pedig Lannert már korábban is hadat üzent „szegregációnak” - amely valójában nem létezik, szülői önvédelmi reflex viszont igen. Ezt a jogot venné el meggyőződésem szerint a szülőktől.

De miképpen kapcsolódik mindez a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok kérdésköréhez? Kis türelmet kérek, a cikk végére világossá fog válni.

De mindenekelőtt beszéljünk a szegregációról. A szabad iskolaválasztás Magyarországon 1985 óta adott a szülők számára (1945 előtt is az volt, bár nem a mai értelemben), ezt pedig a rendszerváltás után 1993-ban is megerősítették törvényileg. Ezt annyit tesz, hogy a szülő nem kizárólag a lakcíme szerinti körzetes iskolába írathatja gyermekét. A körzetileg illetékes iskola köteles felvenni a jelentkezőt, a többi ugyan nem, de felveheti, és a gyakorlat szerint fel is veszi azokat, akiket jónak lát.

Nos, ez azt okozta, hogy hazánk egyes településein, ahol a cigányság számaránya jelentősre nőtt, márpedig ilyenből már rengeteg van, és egyre több, természetesen ez meglátszódott az iskolapadokban is. Természetesen nem ezzel volt önmagában a magyar szülők problémája, nem valamiféle velük született rasszizmus miatt vélték úgy, nem lesz egy ilyen iskolában jó helye gyermekeiknek, hanem a kőkemény tapasztalat indította őket arra, hogy inkább vigyék el adott esetben a szomszédos településre egy nem körzetileg illetékes intézménybe a gyerekeket. Mert ott sokkal inkább adottak a békés tanulás és fejlődés lehetőségei.

Minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, ezért elítélni senkit nem lehet. Arról pedig nem ők tehetnek, hogy a cigány gyerekek közül nagyon sokan olyan családi környezetből érkeznek, hogy finoman fogalmazva nincs normális családi minta, ezért az erőszakot és antiszociális életmódot jelenítik meg már ilyen korban is, mind diáktársaikkal, mind tanáraikkal szemben. Nyilván, ha ezt az agresszív, az oktatást ellehetetlenítő viselkedésformát éppen nem cigány diákok, hanem magyarok jelenítik meg (nyilván ilyen is van, de az arányokról nem mi tehetünk!), akkor is az az érthető reakció a felelős szülők részéről, hogy az ilyen iskolából kiveszik a gyerekeiket.

De most jön a lényeg.

Viszont ha Lannert megszünteti a szabad iskolaválasztás jogát, amire már igen erős utalásokat tett, képzeljük el, hogy fel fog értékelődni a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi rendszer! Valóságos menekülőpálya lesz, élet-halál kérdése, hogy minél előbb át tudják vinni egy ilyenbe a gyerekeket a szülők! Még akkor is, ha az ilyen intézményekből eleve kevesebb van, s már így is jelentős a túljelentkezés, de képzeljük csak el.

Egy szülő, aki miután elvették tőle a szabad iskolaválasztás jogát (milyen liberális intézkedés ez, nemde?), kénytelen beíratni kisfiát vagy kislányát a körzetileg illetékes általános iskolába, ahol napi szinten inzultálják és verik, ahol az erőszakot nemhogy a tanárok, de az iskolaőrök sem fogják tudni megakadályozni, vajon mennyire lesz mind a szülő, mind a gyermek motivált abban, hogy innen minél előbb menekvés? És ez esetben – már amennyiben reális keretek között van a környezetükben – a minél hamarabbi menekülőút a hat- vagy nyolcosztályos gimnázium! Legszerencsésebb esetben az általános iskola 4. osztálya után „szabadulhat”.

Viszont, ha ennek lehetőségét is elveszi a Tisza-kormány (amire utalt Lannert), akkor esély sincs. Akkor megvalósul az SZDSZ-es álom, ahol „mindenki egyenlő”. Hogy mennyi magyar könny és vér folyik ki, az őket sosem érdekelte.

Természetesen a fentiek ma még csak fikciók. Ha úgy tetszik, összeesküvés-elmélet, én szeretném a legjobban, ha ezek meg is maradnának ebben a kategóriában, s nem válnának összeesküvés-gyakorlattá.

Lantos János – Kuruc.info