Mint ismert, a konfliktust az robbantotta ki, hogy a Szent X. Piusz Papi Testvérület új püspököket szentelt, amihez XIV. Leó pápa nem járult hozzá, és végül kiközösítette az érintetteket. (A történelmi előzményeket korábbi írásunkban olvashatják olvasóink.)

Korábban (még a püspökszentelés előtt) egyébként ennek megfelelően a Vatikán ki is adott egy rendeletet, ezt vesszük most górcső alá, ami már csak azért is fontos, mert furcsaságokat, ellentmondásokat tartalmaz. Ugyanis a rendelet azt állítja, a piuszosok miséin való részvétel önmagában nem von kiközösítést maga után. Világos, logikus persze, hogy más a pápai engedély nélküli püspökszentelés és más a hívek részéről a részvétel egy misén, azonban a Vatikán korábban még a híveket is figyelmeztette, ne asszisztáljanak a „skizmatikusok” tevékenységéhez.

Ebből kifolyólag az elemi logika azt diktálná, hogy a Vatikán szerint önmagában a misén való részvételt is problematikus.

A vatikáni rendelet egy 1996-os dokumentumra hivatkozik, amely szerint a kiközösítés csak azokra vonatkozik, akik „formálisan csatlakoznak” a szakadáshoz. De vajon mit is jelent ez a „formális csatlakozás”? A Vatikán szerint két feltételnek kell mindehhez teljesülnie:

1. Tudatosan, belsőleg is a pápa iránti engedelmesség elé kell helyezni a piuszos testvérülethez való tartozást.

2. De ez nem elég, ezt jól látható módon, úgymond külsőleg is kifejezésre kell juttatni. Tehát kizárólag a testvérület keretein belül kíván egyházi életet élni.

A mostani vatikáni rendelkezés kimondja, hogy önmagában a misén való részvétel nem bizonyítja ezt a szándékot. Természetesen amennyiben a hívő nem utasítja el a pápa tekintélyét és nem azonosul a „szakadár állásponttal” – ahogy a Vatikán fogalmaz. Így tehát nem vonhatók felelősségre azok a hívők, akik „pusztán liturgikus” vagy „lelki okokból” járnak ezekre a misékre. Számomra ott tűnik ellentmondásosnak az egész érvelés, hogy maguk a piuszosok is számtalanszor leszögezték, nem kívánnak szakadár tevékenységet folytatni, és a Róma Katolikus Egyházon belül állókként tekintenek magukra.

A különböző beszámolók tanúsága szerint a kiközösítés után világszerte megnőtt az érdeklődés a piuszosok tevékenysége iránt, és megnövekedett létszámban vettek részt a hívek a miséiken. Bár Magyarországon való igaz, hogy nem rendelkezik nagy létszámmal a testvérület, de jelen van, és a modernista-tradicionalista szembenállást rendszeresen követő és szemléző Ostiarius.hu közölt egy interjút a testvérület egyik osztrák tartományi előljárójával.

Az interjúban több, magyar vonatkozású megállapítás is található. Ezeket annak a gondolatnak a tükrében érdemes értelmeznünk, hogy a 2022-es legutolsó magyarországi népszámlálás adatai alapján a magukat katolikusnak vallók aránya 2,8 millió fő volt, ami 10 éves viszonylatban legalább 1 milliós csökkenést jelentett. Bár felmerültek elméletek, hogy nem esett ennyit a számuk, csupán „több lett a válaszmegtagadók” aránya, ez szerintem sokat nem javít a helyzeten, egy lefelé tartó tendenciát látunk. S ez nem a véletlen műve. Az pedig, hogy ebből valójában mennyi a hívő, hányan járnak templomba is, nos, ne firtassuk...

„Egy jó és szent életű papság képes lesz újjáépíteni a magyar Egyházat. Imádkozó, művelt, hiteles példaképként élő papokra van szükségünk, valamint olyan világi hívekre, akik ezt megértik, és imádságukkal, önfeláldozásukkal, tehetségükkel és anyagi támogatásukkal is együttműködnek ebben” – fogalmazza meg gondolatait az interjúban Johannes Regele atya.

Úgy legyen.

Lantos János – Kuruc.info