Régen volt, s most új idők járnak. A kaftán eltűnt – már ahol –, de az új köntös alatt maradt a régi lélek, és a globális ember-, s lélekkereskedelem bonanzája igazán csak most dübörög! A Hollywood alkotta mutáns már ott szaladgál a New York-i utcán, a plázákon, száguldozik autóiban, és e „tökéletes társadalmat”, melyet majd a néger Obama, mint Amerika elnöke legitimizál, már csak exportálni kell világszerte! De ehhez egy törtető idióta, egy tyúkeszű báb kellett, akinek a neokon „kiküldöttek” teletömték fejét a munka piszkos és világszerte csak káoszt, kiábrándulást és vért hozó része végrehajtásához szükséges lózungokkal.

Ilyen ember alatti emberek kellenek a világhódítóknak. Ez a módszerük több ezer éve. Megosztani, kiábrándítani, káoszt okozni, majd a tanácstalan, megvezetett néppel elfogadtatni csalogányhangú emberüket, akiben ezúttal nem az amerikai protestáns alapító atyák üzennek vissza angolszász-európai gyökerű kultúráikkal. Az amerikai egyetemeken toldozgatott liberális köntös alatt idegeiben kenyai, afrikai reflexekkel a Lear király, a Hamlet szerzőjének neve hallatán inkább sejlik fel benne az afrikai szavannán vadászgató ősök, a dédszülők sora, s talán inkább mozdítják azok a kezét, semmint Shakespeare („lándzsarázó”)! Neki Amerika nem a ködös Albion, s Európa nemzetei, kultúráinak örököse mindenek előtt, ahol ott pislog az ősapák üzenete az óvilágból kirajzottak lelkében. Ő nem hallja Jefferson és Lincoln intelmeit a nemzet pénzügyeinek uzsorásoktól óvásáról. Őt azok tették Amerika elnökévé!

De a mítosz megteremtéséhez, a Fehér Ház elnöki székéhez vezető úthoz be kellett csempészni a köztudatba egy „Chemical Colin”-t és Rizs kisasszony rátermettségét az államvezetésre! Colin Powellét, aki az Egyesült Nemzetek fórumán, kezében a kis tégelykével - a bűnjellel! -, lekopogtatta asztalán a titkos iraki vegyi-, atom- és még ki tudja milyen fegyverprogramot, és megadta a jelszót sok tíz- és százezer iraki túlvilágra bombázására. „Járulékos veszteség” voltak, akikért különben sem kár, hiszen inkább tűrték diktátorukat, mint a Pax Americanát és Hollywood herélt álmait! Nem aprózta el Colin, tanult Alitól, Szaddám Huszein unokaöccsétől, aki mellesleg éppen amerikai katonai felszereléssel, vegyi fegyverrel végzett etnikai tisztogatást a kurdok körében! Míg Colint a rátermett „államférfi” nimbusza kezdte körüllengeni, a balhét az alkoholista, idióta fehér főnökkel vitették el. Éppen ez volt a cél! Megmutatni, mennyire megfelelő – mennyivel megfelelőbb! – a néger rabszolgák ivadéka az államigazgatás magaslatain. Mint Condi is persze – a leszbi –, aki oly hatásosan rizsált (rice = rizs) a palesztinoknak a közel-keleti békéről, egy palesztin államról, hogy sokuk – a gumigerincű Mahmúd Abbász oldalán –, kenyeret kezdett dobálni kő helyett a földjeik maradékát is felzabáló, bélpoklos étvágyú talmudista telepesekre. Persze mindez a gazember, fogyatékos George Bush műve! Ehhez semmi köze Rizs kisasszonynak, ő csak bizonyította a fekete faj rátermettségét, hiszen az a sok diplomata, államelnök, a pápa, és hát persze Izrael annyi politikai garnitúrája mind, mind paroláztak vele, puszilgatták, ölelgették. – Csak nem tévedtek!

S most, hogy ugye bizonyították alkalmasságukat az államvezetésre, amivel sikerült a világtörténelem mindeddig talán legravaszabb, végkifejletében a legtöbb ember szenvedését okozó rendszer gerinctelen eszközeként, bólogató Jánosokként lökni a világhódítók által betanított birodalmi sódert: most kész a nimbusz! Az út kikövezve a Fehér Házig egy hablatyoló feketének. Ránézésre, gesztusaiban mindenképpen sokkal inkább az afrikai föld, semmint a George Washington, Jefferson, Lincoln, az alapító atyák megálmodta Amerikának a szelleme kell hogy felérződjön az európai kultúrák kisugárzásával az Új világba szakadt, sokadik generációs leszármazottban, ha lelke még nincs hollywoodizálva! Hát még a több ezer év és annyi nép vérzivatarában, őseink és magyar nyelvünk óvásában magát a jelenbe verekedő magyarban, még ha tékozolja is örökségét a jelen nagy elgyávulásában.

Nem ígér semmi olyat ez a nagydumájú néger elnök, ami még nem volt terítéken a cionista háttérhatalom zsinórhúzogatóinak pillanatnyi érdekei szerint. Mégis rábólintott a mafla „white trash”, a liberális, hedonista Nyugat lelumposodott, léte értelmét egyedül a rögtön-kielégülésben, „fogyasztásban” megtaláló tömegeinek tábora: a „fehér szemét” - a 80%-ban hagyományosan demokrata-szavazó amerikai zsidóság mellett. És persze a spengleri Nyugat egyre sötétebb alkonyába felvilágosodást vizionáló lenini „hasznos idióták” hada, akik „rangos” egyetemeken szerzett liberális kotyvalékokkal fejükben műveltnek képzelik magukat. És ott tolongtak üdvözült mosollyal a „kétezer évnyi megváltásában elpuhult, feszületre sandító impotens önáltatók” is, a „napjaik homokóráját viháncolva tapsoló világtalanok”. – Ó, mily buzgón segédkezik e kísértethad a gyermekeikre, unokáikra váró pokol megágyazásánál! Mintha Hieronymus Bosch vég(bél)lényei, kiket a sátán hasmenéssel fingott a világra, léptek volna le a vászonról!

Ha sikeres lesz, ha nem az új elnök gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő szándéka – a háttérhatalom által, „ugye milyen rátermett a fekete fiú” jelszóval, az adófizető által kamatosan megtérítendő kölcsönre rázúdított pénzzel -, a néger Obama, mint Amerika elnöke, precedenst teremtő eset és csak arra kell, hogy még inkább szétzilálja az európai hagyományokon nyugvó amerikai identitást. De a Wall Street pénzelte „gazdaságpezsdülések” hamar leketyegnek! Hol vannak az egyazon kultúrkör vonzatában a nemzet, a faj nagy összezárulásával véghezvitt csodáktól! Hitler Németországa csak egyike a történelem szükséghelyzetei szülte példáknak. S mert a legsikeresebbek egyike volt, önmagában ez halálos ellenséggé tette!

Talán, mert a mi történelmünk tele van túlélendő vészhelyzetekkel, Szabó Dezső, Németh László, a két háború közti nép-nemzeti írók, gondolkodók nemzedéke világosan látta a faj, a nemzet szerepét az emberiség nagy kórusán belül. Azt, hogy az emberiség „egy minden ízében egyforma képletté” tevésének szándéka: „az emberiség halálán dolgozik”. Ugyanis a „természet és társadalom organikus különbségeinek megszüntetésével az emberiség megszűnik egyént termelni, megszűnik termelni”! A faj, a nemzet, - mihez ragaszkodni lassan kihívása magunk ellen a gyűlölettörvényeknek, hacsak nem a kiválasztottaké és a zsoldjukba fogadott csőcseléknépeké a faj –, jelentik a „társadalom organikus különbségeit”. „A faj alapformája az emberi termésnek, a faj az emberiség individualizmusa” – írta szabó Dezső. Azért kell egy Obama Amerikának, hogy a fehér amerikai végképp feladja maradék értékrendszerét, faji öntudatát, ami kútfője minden szuverén tettnek, teremtésnek.

Persze tudjuk, a liberális, szocionista körök azzal érvelnek, hogy „nacionalista”, „rasszista” perspektívából nem születnek nagy, egyetemes érvénnyel s üzenettel bíró alkotások! Nemhogy kizárná, de egyenesen feltételezi az egyetemes alkotás a faji kötődést, az erős kulturális identitást! „És mármost, ha a világirodalmat termelő írókat: egy Homéroszt, egy Dosztojevszkijt, egy Adyt vizsgálok” – írja Szabó Dezső -, „azt veszem észre, hogy a legerősebben, sub specie aeternitatis faji képletek. Minél nagyobbak, annál inkább azok.” Épp ezért nem termett a gyökértelen, „anyaföldjét” Talmudjában, Tórájában hordozó zsidóság nagy alkotókat. „Annak, hogy a sok szellemi erővel rendelkező zsidóság az irodalom terén csak reklám-silányságokat tudott termelni: nem csak racionalizmusa az oka (…), a zsidó írók mindenütt hamis alapra: más faj pszichéjébe vagy egy gyökértelen „nemzetközi” ideológiába, hamis elvonásokra helyezkednek… Hogyan akarnak élő dolgot teremni azok, akik elszégyenkeznek attól a talajtól, melyben élő gyökereik vannak?” – fakadt ki Szabó Dezső. (Két faj harca)

Ez hát az Obama-faktor lényege: összekovácsolni az emberiséget egy „minden izében egyforma képletté”, az egyént a szellem irányítása helyett a halott anyag fogságában tartani. Kontra: az öntudattal, szabad akarattal bíró emberi lény! Ezt a tétet, sub specie aeternitatis – „az örökkévalóság szempontjából” – Spinozán át sok-sok nemzedék megértette. Mint Ortega y Gasset is az utolsók közt, hogy hanyatló korunk sivatagjaiba a drágán szerzett bölcsesség belevesszen? Az, hogy az „egyén csak népén keresztül képes tájékozódni a Világegyetemben, mert különben elvész, mint felhőben a vízcsepp.” Beleveszni a globalizmus korában az érzékek, az újabb és újabb, örökké kielégíthetetlen vágyak fogságába, tengődni az idegen akarat önkénye szerint... Vagy küzdeni az emberi méltóságért az utolsó leheletig, mert - sub specie aeternitatis – az egyén csak a számára identitást, öntudatot adó nemzetben, fajban való otthonra találás és kiteljesedés által érheti el a hallhatatlanságot!

Liberális körök borgőzös hőzöngéssel tagadnák még a lehetőségét is annak, hogy már a rabszolgaság intézményét eltörlő, Amerika négereit felszabadító Ábrahám Lincoln is tudatában volt egyenjogúsító intézkedései dacára a fajkeveredés vagy pusztán az együttélés által a fehér fajra, az amerikai fehér társadalomra leselkedő veszélynek. „Lincoln, csakúgy, mint korábban Jefferson” vagy Monroe és Washington, „szilárdan elkötelezte magát a faji elkülönülés mellett, és támogatásáról biztosította Illinois állam egy törvényi rendeletét, ami bűncselekvénynek nyilvánította a feketék és fehérek közti házasságot.”
Elődeihez hasonlóan, Lincoln a néger emancipációt helyes módon az összes fekete Amerikából Afrikába való visszatelepítésével, ottani fekete települések, ill. különálló államok alapításával együtt képzelte el. „Sürgettem a négerek államalapítását (colonization) és ezt folytatom is. Felszabadító nyilatkozatom ezzel a tervvel volt összekapcsolva. Nincs helye a fehér ember két eltérő fajának Amerikában, még kevésbé fehérek és feketék két eltérő fajának” – mondta 1863-ban, a „Felszabadító nyilatkozat” aláírását követő beszédében. A kétféle fehér faj alatt Lincoln a rabszolgaság intézménye, a polgárháborúba torkolló testvérviszály által megosztott Amerikát értette. Mint azt 1862-ben, a teljes egyenjogúsításért őt felkereső „Szabad Négerek Küldöttségének” mondta: „ha a maguk faja nincs itt körünkben, nem lenne háború” a fehérek közt.

„Nem tudok elképzelni nagyobb csapást, mint a velünk egyenlőnek nyilvánított négerek asszimilációját társadalmi és politikai életünkbe” – érvelt Lincoln. „Húsz éven belül békés módon megteremthetjük a néger számára saját államát” – Afrikában – „és átadhatjuk neki nyelvünket, irodalmunkat, vallásunkat és kormányzási módszerünket, olyan feltételek mellett, melyekkel a teljes értékű ember szintjére tud emelkedni. Ezt itt sohasem tudja megtenni. Sohasem tudjuk elérni az apáink megálmodta ideális egyesülést, köztünk a sok millió idegen és alacsonyabb rendű fajúval, akiknek beolvasztása sem nem lehetséges, sem nem kívánatos.” Lincoln 1865-ös zsidó ügynök általi meggyilkolásával – hát persze, hogy pénzhatalmukat akarta megnyirbálni! -, a négerek számára teremtendő független afrikai „kolóniák” ügye legnagyobb támogatóját vesztette el és a kérdés hamarosan kikerült a közérdeklődés szférájából. Végül 1869-ben a négerek amerikai állampolgárságot kaptak, amit Lincoln vagy az alapító atyák bármelyike minden bizonnyal ellenzett volna. A zsidó orvgyilkos örökre kioltotta az államférfiúi akaratot, amelyik eltökélt volt a néger faji kérdés egyetlen radikális és humánus módon való megoldására. Egyben elültette az időzített bombát, ami majdan, mintegy másfél száz évvel később az amerikai fehér kultúra és faj nyakába bábnak odaültetett néger elnökben kulminálódó hatalmukat szimbolizálja a széteső fehér társadalom felett. (Richard Preston, Az alapító atyák elárulása… National Vanguard, 2007)

És most az Afrikából betelepíteni szándékozott 40 millió feketével, a sok-sok millió kínaival, arabbal, stb. ugyanez a sors vár Európára? De az már, mint Márai Sándor mondja, „megszűnne Európa lenni”! Mert „Európa nagy erőforrása és áramtelepe mindig az itt élő történelmi népek öntudatos, egymás ellen és egymás mellett folytatott versenyének különböző szintjéből táplálkozik. Olyan Európa, melynek lakosai közös nyelvet beszélnek, melynek népei elvesztették történelmi öntudatukat, népi becsvágyukat, megszűnne Európa lenni. Európa ereje a sokszínűség, az ellentét, a vita, az emlékezés, a bizonyítás és a különbözés.” A lisszaboni szerződésekkel Európa népeinek „egy minden ízében egyforma képletté” gyúrása érdekében történő szakadatlan szavaztatásaival, a faji- és gyűlölettörvényekkel, tíz és százmilliók egzisztenciális, erkölcsi, intellektuális lenullázással Európa „Obamájának” kövezi az utat a talmudi akarat. Ott liheg mellette társutas söpredéke, Hieronymus Bosch sátánszellentette vég(bél)lényeinek testet öltött hada.

Armageddon ideje járja! – Jön-e hát pörölye romlott világnak, éve csillag csudáknak?

(tanár-költő)

2008. dec. 16.