„Mert nekem azokkal a gyerekekkel együtt kellett volna a krematóriumba mennem, akiknek a csontjai most ott vannak Birkenauban, elkeveredve a földdel. És én tudom, hogy amikor Rajk László barátom - aki a magyar kiállítást hozta létre Auschwitzban, és akivel egyszer együtt sétálgattam Birkenau barakkjai között - fölmarkol egy kevés földdé vált hamut, és azt mondja, hogy „nézd csak, kis csontocskák vannak benne", akkor azok az én osztálytársaim csontjai is, mert ott csak magyar zsidók égtek abban az időben.” (Zsidókról. Rádai Eszter interjúja Konrád Györggyel. Élet és Irodalom 2010. december 17.)
„A legborzalmasabb épület az volt, ahol akár naponta tízezer embert tudtak élve elégetni, a hamvaikat a közeli tóba vagy a földre szórták….Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt: az a tó. Ebbe a tóba szórták a hamvakat és még a mai napig is az iszap a tó alján fehér.” (Diákok beszámolói a 2010. évi Élet Menetéről, Auschwitzból, forrás ITT)
Íme, az Auschwitz-Birkenaui Múzeum és Emlékhely honlapján olvasható leírás arról, mi történt a koncentrációs táborok gázkamráiban kivégzett halottakkal:
“Miután megölték őket, a Sonderkommando tagjai kivonszolták a halottakat a gázkamrából. Levágták a nők haját, kihúzták a halottak aranyfogaikat, és elvették az ékszereiket. Majd hatalmas gödrökben, máglyákon, vagy a krematórium kemencéiben elégették a holttesteket. (1942 szeptemberéig a halottak egy részét tömegsírokba temették, később azonban, 1942 szeptembere és novembere között ezeket a tetemeket elégették). Azokat a csontokat, amelyek nem égtek el teljesen, csontzúzó mozsarakban porrá zúzták, majd a halottak hamvaival együtt a Sola, a Visztula és a közeli tavak vizébe szórták, vagy pedig műtrágyaként használták fel a közeli földeken, vagy bizonyos földeket, esetleg mocsarakat töltöttek fel az emberi maradványokkal” (Forrás ITT)
Mármost aljas, tudatlan, náci, gyűlöletkeltő és újabb népirtásra készülődő gaz holokauszt-tagadók elgondolkodtak a fent idézett sorok értelmén, és az alábbi minősíthetetlenül antiszemita kérdéseket tették föl:
1. A háború rettenetes viszonyai között, amikor már közeledtek a szovjet csapatok és tífuszjárvány, valamint más betegségek is pusztítottak a táborokban és a frontokon, miért foglalatoskodtak olyan sokat a nácik a halottak elhantolásával, majd kiásásával, a kihantolt tetemek elégetésével, csontjaik porrá zúzásával és az emberi maradványok gondos szétszórásával?
2. Ha az előbbi kérdésre a válasz az, hogy „bűncselekményeik nyomait akarták eltüntetni”, akkor vajon miért hagytak életben Auschwitz végleges kiürítésekor a németek 7-8000 foglyot? És vajon miért nem semmisítették meg a meggyilkolt emberek ruháit, szemüvegeit és egyéb használati tárgyait?
3. Vajon mennyi ideig tarthatott egymillió (más adatok szerint egymillió-ötszázezer) holttest elégetése, csontjaik porrá zúzása, majd a hamvak szétszórása a folyókba és a tavakba? Hány embernek kellett foglalatoskodnia mindezzel? Ha pedig tekintetbe vesszük a hivatalos holokauszt-történészek álláspontját, mely szerint ugyanis más táborokban, sőt a keleti fronton is elásták, kiásták, majd elégették a sok millió áldozatot, és szétszórták maradványaikat, akkor joggal adódik az újabb kérdés: hány tízezer német katona kínlódott hosszú hónapokon, netán több éven keresztül kizárólag a holttestek nyomainak eltüntetésével?
4. Hogyan volt lehetséges ezt a gigantikus „nyomeltüntetési műveletet” a legteljesebb titokban elvégezni, amikor úgy a szövetségesek, mint a lengyel ellenállási mozgalom ügynökei szoros figyelemmel kísérték mindazt, ami az ipari létesítményként is funkcionáló Auschwitz-Birkenau-i lágerben történt?
5. Vajon amikor a szovjet csapatok 1945. január 27-én felszabadították Auschwitzot, miért nem készítettek fényképeket a hatalmas tömegsírokról, egymillió vagy egymillió-ötszázezer holttest szétszórt maradványairól? Miért nem végezték el az emberi maradványokkal teli földek és folyók vizsgálatát, és miért nem dokumentálták (fényképekkel, törvényszéki orvosi jelentésekkel stb.) mindezeket a szörnyűségeket a nürnbergi törvényszék számára?
6. Hogyan lehetséges, hogy a szovjet központi pártlap, a Pravda 1945. február 2-án az Auschwitzi halálgyár című cikkében (írta Borisz Polevoj) szó esik „futószalagról“, „elektromos árammal megölt zsidókról”, valamint az „Auschwitztól keletre található gázkamrákról”, azonban nem esik szó a környéken található mérhetetlen mennyiségű emberi maradványról, sem pedig a hatalmas „égetőgödrökről”, illetve tömegsírokról? Vajon az Auschwitzban hátrahagyott 7-8000 fogoly miért nem tájékoztatta a szovjet tudósítót a „gázkamrák” pontos helyéről, és miért nem mutatták meg neki a hatalmas tömegsírokat és az emberi maradványokkal teli földeket és folyókat?
7. Vajon a tábor területére belépő szovjet csapatok miért nem találtak egyetlen egy „csontzúzó mozsarat” sem, amivel a németek a holttestek megmaradt csontjait porrá törték?
8. Hogyan lehetséges, hogy a folyókba, illetve a földekre szórt hatalmas mennyiségű emberi hamu és csontmaradvány nem szennyezte be, és nem tette ihatatlanná a vizeket? (Tekintettel arra is, hogy a láger területén és környékén igen magas volt a talajvíz szintje.)
9. Miképpen lehetséges, hogy sem a szovjetek, sem bárki más soha nem készített fényképfelvételt az egymillió vagy annál is jóval több halott maradványaival teleszórt folyókról, tavakról és földekről?
10. Miért nem vizsgálták meg soha alaposan a háború befejezése óta eltelt évtizedek során az Auschwitzban – vagy más koncentrációs táborok területén és környékén – állítólag létező tömegsírokat, illetve miért nem vizsgálták meg azokat a földeket, melyeken a hivatalos holokauszt-történészek szerint több százezer ember maradványait szórták szét?
11. Meg tudja bárki is mondani, pontosan miféle technikával szállították el az „égetőgödrökből”, a „máglyáktól”, illetve a „krematóriumokból” az óriási mennyiségű hamut és porrá zúzott csontot a „földekhez” és a „folyókhoz”, és hogy miképpen „szórták szét” a maradványokat?
Mindezek a kérdések persze kizárólag egy tömeggyilkosságra készülődő, tudatlan, gyűlölködő, náci holokauszt-tagadónak juthatnak eszébe. Miként csak az ilyesfajta gazemberek hasonlítják össze az auschwitzi és a treblinkai táborokban állítólag lezajlott „halotteltüntetési műveletek” módjait. Íme, Treblinkában a következőképpen semmisítették meg a „bűncselekményeik nyomait” a gaz nácik:
"Az Emberi Hamu Különítmény feladata volt, hogy megtisztítsa a lágert az emberi maradványoktól. A megmaradt csontokat fémből készült vékony lapra helyezték, majd porrá zúzták két kerek, fából készült tönk segítségével, azután pedig vékony szövésű szitákba helyezték a maradványokat, és ha bármilyen csontdarab fennakadt bennük, azt újból zúzni kezdték a fatönkök segítségével. Azokat a csontokat, amelyeket nem sikerült elégetni, és amelyeket nem tudtak összezúzni, ismét bedobták a tűzbe.” (Forrás ITT)
Mivel a hivatalos holokauszt-történészek nem mondhatnak valótlanságot, le kell szögeznünk a tényt: a németeknek elment a józan eszük a háború alatt, amikor sok ezer, esetleg sok tízezer náci katona hónapokig, évekig mást sem csinált, mint 4-5 millió holttestet eltemetett, majd kiásott, elégetett, a sok millió halott hamvait szétszórta, és csontjaikat porrá zúzta. Csoda-e, ha végül elveszítették a háborút?
Perge Ottó- Kuruc.info