Kezdődött a nap azzal, hogy a tűzoltók, rendőrök, katonák és megannyi rendvédelmi szervezet, amely erőszakmonopóliumra annyira igényt tartanak Orbánék, utcára vonultak, hogy megüzenjék: dicshimnuszok ide, médiahatóság által szabályozott narancsszínű köd oda, ők bizony nem érzik jól magukat. Nem is érezhetik, hiszen a kormány, választási ígéretei ellenére a teljes ellehetetlenítés szélére sodorja őket. Elmaradt túlórapénzek, a karbantartó műhelyt sosem látott autók és motorok, nyugdíjkorhatár megváltoztatása, hogy csak a legfontosabbat említsük azon intézkedések közül, amelyek joggal borzolták fel a rendvédelmi dolgozók idegeit.

Megjegyezendő, hogy a tüntető rendőrök, katonák és tűzoltók követelései közül egyik sem olyan, ami öncélú lenne. Tulajdonképp ma értünk, egyszerű magyar állampolgárokért tüntettek ők. Értünk, mert nekünk is az az érdekünk, hogy kiszámítható életpályamodell álljon a zsaru szeme előtt, amikor bűnüldözésre adja a fejét, hogy korszerű eszközeikkel megelőzzék a bűnt, elkapják a bűnöst. A mi érdekünk az, hogy a kormány teljesítse követeléseiket.

Persze a kormány a füle botját sem mozgatta minderre, annyit azonban Pintér Sándor még megtett, hogy megtiltotta a rendőröknek egyenruhájuk használatát a tüntetésen. Tényleg, ha ez most egy afrikai banánköztársaság (írhattam volna ázsiai mandarinállamot is) kapcsán olvastam volna a helyi a belügyér ilyen rendelkezését, valószínűleg hangosan felnevetek. Azonban mindez Magyarországon, ezen a lerabolt ugaron történik, ahol már senkinek nincs kedve nevetni. Kissé szkeptikus voltam a mai nappal kapcsolatban, amikor meghallottam, hogy a rendőrök engedelmeskedtek a belügyér Beriját is megszégyenítő parancsának, azt hittem, hogy egy unalmas, semmitmondó tüntetésbe fog fulladni ez az egész. Aztán a rend derék őrei, a tűzoltók, a katonák és a rendvédelmi dolgozók rácáfoltak szkepticizmusomra. Füstbombákkal, a vízcsapok megengedésével törtek borsot a kormány orra alá, és gondoskodtak arról, hogy médiaérdeklődés ne lankadjon egy percre sem.

Amúgy mi lett volna, ha Berija Sándor, akarom mondani Lavrentyij Pintér, óh, bocsánat, Pintér Sándor tiltó határozatának ellenére a rendőrök magukra öltik egyenruhájukat? Feloszlatták volna őket? Ha igen, akkor kik? Saját kollégáik? Apropó, kollégák, az nem semmi, hogy a tüntetést biztosító rendőrök nem köszönhettek az értük is tüntető kollégáiknak. Most őszintén: ha a mindennapjainkban azt tapasztaljuk, hogy a kollégánk, ismerősünk, szomszédunk nem köszön ránk, esetleg nem köszön vissza, akkor joggal mondjuk azt, hogy az illető bunkó. Nos, Pintér Sándor belügyérnek sikerült elérnie azt, hogy hivatalos határozatban tegye kötelezővé a bunkóságot. Ez az apróság jól mutatja, a kormány minden eszközt bevet, hogy a tiltakozáshullámnak elejét vegye. A rendvédelmi dolgozók aztán frappáns választ küldtek nekik, egy koporsót vittek a Kossuth térre, mondván, „a kormány megküldte szolgálati lakásukat”. Akasztófán lógó egyenruhák, megengedett tűzcsapok, füstbombák jelezték: a mélyben forrnak az indulatok.

Pintér azonban elfordította a fejét a budapesti Kossuth térről, egyenesen Hajdúhadház irányába merült el szemeinek világa, hogy a cigányoktól rettegő magyarokat védő polgárőröket vegzálja. Aztán innen is kapott egy pofont. A valószínűleg belügyéri utasítást követő rendőrök előállították az aláírásokat gyűjtő magyarvédőket, a bíróság pedig beintett Pintér Sanyának. Minden előállított ellen megszüntette az eljárást, és szabadlábra helyezte a polgárőröket.

Akárhogy is nézzük, Pintér Sándornak nem jött össze ez a hét, különösen annak a vége. Egy nap alatt két pofont még nem kapott a magyar társadalomtól egy belügyminiszter, legalábbis nem békeidőben.

A tavaszi bódulás azonban nemcsak Pintér Sándor agyműködését befolyásolta negatívan. Ma megjelent a színen Gyurcsány Ferenc, aki a fülkeforradalom legnagyobb dicsőségére nyugodtan lázíthatta a kormány ellen aggasztóan népes hallgatóságát, miközben a rablásait (Sukoró) leleplező Budaházy György mindezt a börtöncellájában kénytelen elviselni. Ki nem találják, mi késztette Balatonőszöd retorikai zsenijét arra, hogy „a zutcára vigye a zembereket”. Hát persze, hogy a demokrácia, no meg a köztársaság, amely veszélyben van. Sőt, ettől a veszélytől majd ők fognak megmenteni minket. Az ők alatt értem az elmúlt nyolc év korrupciós botrányaiban főszerepet játszó baloldali és liberális politikusok hordáját. Olyanok rettegtek itt egy sort, mint Konrád György, Iványi Gábor, és nem is sorolom tovább, mert a billentyűzetem sem bírja el a vérnyomásom megemelkedéséből fakadó dühlevezetésemet.

Azt tegyük hozzá, Gyurcsány ismét okos volt. Gazember, de okos, hisz nagyon jól tudta, csak az ő kezdeményezésére alig pár tucatnyi maszopos szavazó venne részt egy chartás tüntetésen, ám mivel amúgy is mindenfelé tüntettek ma a belvárosban, így joggal számított arra, hogy egyrészt kellő médiafigyelmet kap, a 15 perc hírnév mára garantált, másrészt a bámészkodó, más tüntetésről átsétáló magyarok növelhetik hallgatóságát, legalábbis látványelemként. Bizony, bejött neki. Ezen túlmenően azért mégiscsak aggasztó, hogy Magyarország utóbbi húsz évének leglegyőzöttebb politikusa szabadon járhat-kelhet, szervezkedhet és lázíthat. Ha ez így megy tovább (márpedig így fog), akkor 2014-re (az sem kizárt, hogy hamarabb) ismét nyakunkba kaphatjuk az MSZP-t. Ne feledjük, a cionista pénzügyi körök elpártoltak tőlük ugyan, ám amint a statisztika szerint kormányzati lehetőség merül fel az elvtársakkal kapcsolatban, azon nyomban visszatérnek narancsosnál sokkal melegebb, szegfűillatú akolba.

Hogy a sor teljes legyen, a „civilek” is tüntetettek egy sort.

A Facebookon szerveződő egymillió, akiknek nem tetszik az alkotmány, szintén tiltakoztak egy sort, védték a melegek jogait, mert az fontos. Apropó, nem tudja valaki, hogy ezek a civilek hol voltak 2006-ban, és miért nyalják ennyire az egyiptomi facebookos módszert? Mindegy is, az SZDSZ egykori ifjúsági tagozata civilnek álcázva magát szintén megpróbálta kihasítani magának a mai napból azt, ami neki a legfontosabb, a 15 perc hírnevet. Voltak úgy egy tucatnyian, nem sok vizet kavartak. (Az viszont előfordulhat, hogy ez nem ma történt, csak a fejemben összekeverednek a civilek és a fél decik - hogy Cseh Tamást parafrazáljam kicsit.)

Hát, így telt el április derekán egy szombatja a gyarmaton, holnap Élet menete lesz, én pedig már szeretném elültetni a zöldségeimet.

(Kuruc.info)