Azokat a balos megközelítéseket, amelyek szerint Magyarország „utolsó csatlós", „bűnös nemzet" lett a harmincas-negyvenes években, Ungváry Krisztián abszurdumnak tartja, mert „nem arról van szó, hogy a csecsszopótól az aggastyánig mindenki felelős". A történész a Heti Válasznak adott interjújában ugyanakkor úgy vélekedett, "a keresztény középosztály az, amely akkor gyalázatosan leszerepelt".

A lap azon kérdésére, hogy olyat is ki lehet-e jelenteni, 1919-ben a zsidóság szerepelt le, Ungváry persze nemmel válaszolt, hiszen szerinte a honi zsidóságnak csak töredéke lett kommunista akkor (nem úgy, mint a szovjet megszállás után, de arról már a kivonat alapján nem esett szó - a szerk.). A történész nem tagadja ugyanakkor, hogy a zsidóságnak volt szerepe a kommunistává válásban, az antiszemitizmus mögött tehát „racionális tapasztalat áll".
Ez ugyanakkor nem azt jelenti - sietett menteni a menthetőt -, hogy „mivel racionális tapasztalat áll mögötte", az antiszemitizmus „jogos", a zsidók megérdemelték, kvázi ők tehetnek róla. „Csupán arról van szó: nem véletlen, hogy nem a biciklisták ellen voltak pogromok. A zsidóság a 19. század közepétől a modernitás fő letéteményese lett, s akik kártékony folyamatnak tartották a modernitást, kártékonynak találták a vele azonosított zsidóságot is. Nem véletlen az sem, hogy senki sem feltételez nemzetközi cigány összeesküvést."
Ungváry egyebek mellett arra is rámutat, hogy míg „a nemzeti együttműködés kormánya elég kreatívnak mutatkozott a jogalkotás terén", mégsem képesek olyan törvényt hozni, hogy Biszku és Mátsik is elítélhetővé váljon. „Nem értem, miért. Hacsak nem azért, hogy szegény Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás és Gubcsi Lajos meg ne üsse a bokáját."
(Heti Válasz nyomán)