A pristinai kormány fellélegezhet, s alighanem határozott lépéseket tesz majd, hogy a fiatal ország teljes területén megszilárdítsa hatalmát. Belgrád viszont további elkeseredett diplomáciai küzdelmet vív majd az ENSZ-ben, hogy elvitassa az albánok jogát a függetlenségtől, s hogy azt nacionalista szeparatizmusként állítsa be. A döntés következtében a térségi feszültségek nőni fognak – írja összegző elemzésében a Stratfor.

A cikk hangsúlyozza: a bíróság interpretációja precíz volt és kizárólag a függetlenség 2008 februárjában történt kikiáltását nyilvánította „a nemzetközi jogot nem sértő” cselekedetnek, Koszovó független államiságának kérdésével nem foglalkozott.

A döntés nagy pofon Szerbinak, ám nem szűkítette le teljesen annak mozgásterét, hisz az tovább vitathatja a terület független államiságát, s ezt meg is fogja tenni az ENSZ szeptemberi közgyűlésén, annak dacára, hogy az Egyesült Államok, valamint a nyugat vezető országainak túlnyomó többsége Koszovót már független államként elismerte, s ezzel a kérdést lezártnak tekinti. Valójában Szerbiának nincs sok esélye, hogy a helyzeten változtathasson, hisz prioritásként kezeli az Európai Unióhoz való perspektivikus csatlakozást, ez pedig feltételezi a belenyugvást az ekként kialakult helyzetbe.

Igaz, az uniós csatlakozás nem a ma problémája, Brüsszelben úgy vélik, arra 2020 előtt nem sok remény lehet, így a köztes periódusban még akármi megtörténhet. Például az, hogy a jelenlegi, nyugati orientáltságú, rendkívül nyitott, Boris Tadić vezette szerb kormányzat helyét egy nyugatellenes, antidemokratikus, nacionalista kabinet veszi át. Ez pedig könnyen átlépheti azokat a határokat, amelyeket a mai mérsékelt politikai kurzus a maga számára tiszteletben tartandónak tekint. A jelzett diplomáciai kezdeményezések Belgrád részéről lényegében csak belpolitikai jelentőséggel bírnak, és azok számára tartogatnak értelmezhető üzenetet, akik egyelőre képtelenek belenyugodni a jelentékeny terület elvesztésébe.

De a folyamat alakulhat műsként is, sőt a döntés minden bizonnyal váratlan megoldásokat szül majd, ami a helyzet komoly változásához vezethet. A koszovói kormány – és ezen aligha lehet csodálkozni – a döntést mindenképp arra kívánja majd felhasználni, hogy visszaszerezze ellenőrzését a köztársaság teljes területén. Mint ismeretes, az Ibar folyótól északra jelentős szerb enkláve van, mintegy 70 000 lakossal (Koszovó összlakossága 1 815 048 fő – The CIA Factbook), ami ma sem hajlandó Pristina fennhatóságát elismerni, és Belgrád támogatása mellett arra törekszik, hogy kiváljon Koszovóból, ha az teljesen elveszne Szerbia számára. A koszovói kormány már eddig is tett lépéseket szuverenitásának helyreállítása érdekében: elvágta a terület és a Szerbia közötti kommunikációs vonalakat, albán kormányzati központot hozott létre Mitrovicában, a terület adminisztratív központjában, melyet az Ibar kettészel, déli albán és északi szerb városrészre tagolva azt.

A Stratfor úgy véli: nagy valószínűsége van annak, hogy az Ibartól északra jelentős feszültség alakuljon ki, ami viszont arra fogja kényszeríteni a belgrádi vezetést, hogy túllépjen a diplomáciai módszereken, és közvetlenül beavatkozzon az események alakításába. Az sem elképzelhetetlen, hogy időlegesen félreteszik az uniós integrációs terveket, annál is inkább, mert azok megvalósulása amúgy sem aktuális probléma egyelőre.

(Stratfor, Glóbusz)