A cigánymuzsikusok mindig is a társadalom megbecsült tagjai voltak - hangoztatta Tarlós István főpolgármester szombaton a "romák" világnapja alkalmából Józsefvárosban, ahol a Muzsikus cigányok parkja két új domborművel bővült.
A főpolgármester teljesen tévesen a "cigányzene" hangsúlyos szerepét méltatta a magyar zenetörténelemben, kiemelve annak "eredetiségét és hitelességét". Felidézte, hogy már a 18. században voltak, akik hivatásszerűen zenélésből éltek, Cinka Panna pedig 1728-ban alapította az első ismert cigányzenekart.
 Tarlós szavazói előtt tetszeleg a Muzsikus romák (így a PC, bocs) parkjában (MTI Fotó: Soós Lajos) |
Tarlós István kiemelte a cigányzene szabadságharc utáni szerepét a sírva vigadásban, és azt találta mondani, hogy a cigányzenészek "szakmai tudásuk és előadásmódjuk" révén nélkülözhetetlenek voltak a 20. század közepéig született mintegy 30 ezer nóta elterjesztésében. A cigánymuzsikusok mindig is a társadalom megbecsült tagjai voltak – építgette tovább a hazug cigányromantikát, megjegyezve: az előadók a tudást, a szakma tiszteletét átörökítik utódaikra.
A főpolgármester beszámolt arról is, hogy 2013-ban a fővárosi és a VIII. kerületi önkormányzat közösen állította az emlékhelyet a parkban, amely a Muzsikus cigányok nevet kapta, a parkon átvezető utak találkozásánál helyezték el a kiváló zenészek bronz domborműveit. Most két újabb dombormű – Oláh László cigányprímásé és Farkas Gyuláé, a Rajkó zenekart alapító zeneszerzőé – kerül a halhatatlan muzsikusok panteonjába – jegyezte meg Tarlós István.
 Kocsis Máté is büszke - most éppen a "páratlan zenei és kulturális örökségre" (MTI Fotó: Soós Lajos) |
Kocsis Máté is nagyon büszke
Kocsis Máté (Fidesz-KDNP), Józsefváros polgármestere az MTI-nek azt mondta: büszke arra a "páratlan zenei és kulturális örökségre", amelyet a cigánymuzsika jelent, és ennek képviselőit igyekeznek évről évre megbecsülni. Ezúttal is azoknak a világhírű muzsikusoknak állítottak emléket, akik meghatározó alakjai a hazai cigányzenének – mutatott rá a kerület vezetője, aki hamisan a "magyar kultúra elválaszthatatlan részeként" jellemezte a cigányzenét.
A józsefvárosi rendezvényen a Rajkó Művészegyüttes és a Józsefvárosi Cigányzenekar szórakoztatta a megjelenteket.
És mit szól az ilyen hamis szólamokhoz Kodály Zoltán?
És akkor lássuk, hogy a politika hamis, cigányszavazat-szerző szólamai - amelyek csak arra jók, hogy az értéket képviselő magyar kultúrát összemossák a cigány giccsel - helyett hogyan vélekedik egy olyan ember a magyar és a cigány zene valódi kapcsolatáról, akinek némi köze is volt a zenéhez, nem csak száraztésztára és kannásborra váró bendők bélhúrjait pengette négyévente.
Kodály Zoltán Ambrózy Ágoston Magyar zenekedvelők című, 1937-ben megjelent kötetéhez írt előszavában ilyen egyértelműen fogalmazott a cigányzenéről:
Mert legyünk végre tisztában vele: a cigány magyar zenét muzsikálni csak daloló magyaroktól tanulhatott. Magyarosan zenélni nem más, mint a dallam és szöveg ritmusát új, magasabb egységbe olvasztani, tánczenébe pedig belevinni a táncmozdulatok belső dinamikáját, a tánc lelki folyamatát. Hozhatta ezt magával idegen nyelvű és lelkű nép, melynek magyar beszéde még ma is, ötszáz év ittlakás után, mosolyt kelt, s ugyan ki látott tőle valaha magyar táncot? A jövevénynép nagyszerű utánzóképességével elleste a magyar előadásmódot, s az utánzat, mint ez már lenni szokott, kiszorította az eredetit: „magyarabb” a magyarnál.Azaz csak a nemzet kisebbsége számára, amely nem hajlandó mást magyar zenének elismerni, mint amit cigánytól hall. Az elfogulatlan többség számára itt él az eredeti, mindenki számára hozzáférhetően, a nép éneke. A népé, mely nem okmányokkal, de nyelvével, dalaival bizonyítja, hogy itt ő éli legtisztábban a nemzeti folytonosság életét ezer éve.
(Kuruc.info - MTI nyomán)
Minderről bővebben ajánlott olvasmányunkban: "Nem lehet magyar, aki nem iszik a magyar kultúra csodaforrásából" - Kodály Zoltán halálának ötvenedik évfordulójára
