Vitnyéden semmilyen menekülttábor nem lesz, a kormánynak semmilyen ilyen terve nincs – állította határozottan Gulyás Gergely az MTI-nek adott múlt csütörtöki nyilatkozatában. A kancelláriaminiszter ezzel az osztrák belpolitikai híreket próbálta cáfolni, mely szerint a kormány titokban tábort húzna fel nyugati határunk közelében, ahonnan az országon átjutó menedékkérők kis pihenés után újult erővel indulhatnának tova Ausztria irányába. A vitnyédi Csermajorban ugyanakkor valóban elkezdődött egy rendőri felügyelettel zajló építkezés, ami érthetően megrémisztette a helyieket és a burgenlandi lakosságot is.

Gulyás Gergely a körülményeket azzal indokolna, hogy rendészeti képzést nyújtó győri és soproni iskoláknak nyitnának itt nyári tábort. A lapunk birtokába került néhány dokumentummásolat gyökeresen ellentmond a kancelláriaminiszternek.

Ezek szerint a kormánynak nemhogy kész tervei voltak az említett befogadótábor építésére, de milliárdokat különítettek volna el a telekvásárlásra és építkezésre. „A Magyarország menekültügyi feladatainak ellátásával összefüggő költségek biztosításáról” címet viselő dokumentum információink szerint belügyi előterjesztés formájában létezett, elfogadása esetén kormányhatározattá vált volna. A dokumentum az Európai Unió Bíróságának június 13-ai ítéletére hivatkozva elrendeli „egy új, menedékkérők elhelyezésére szolgáló befogadó állomás építését Vitnyéd-Csermajor településen.

Mint az előterjesztés függelékében olvasható, a kiszemelt, 66 hektáros majorsági területen az Újhelyi Imre Élelmiszeripari Szakközépiskola elhagyatott, leromlott állapotú épületei állnak – az utóbbi időkben kárpátaljai menekültek kaptak itt szállást. A helyszínt azért is találta alkalmasnak a beterjesztő, mert az iskolaépületek nagy terekkel rendelkeznek, a majorság pedig több kilométeres távolságra áll a környező településektől (Kapuvár, Hövej, Csapod). A kiszemelt területen névlegesen 500 fő befogadására alkalmas, minimális komfortfokozattal rendelkező tábort épített volna a kormány, ám az épületek lepusztultsága miatt ehhez a minimális komforthoz is több száz milliós infrastrukturális beruházásra: a víz-, gáz- és elektromos hálózat teljes felújítására lett volna szükség – írja a lap.

A beruházáshoz rendezni kellett a kérdéses terület tulajdonjogi és vagyonkezelői állapotát: a Vitnyéd 0325/01 és a Vitnyéd 0325/06 helyrajzi számú állami ingatlan eleve állami tulajdonban volt, és a továbbiakban a belügyi irányítású Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) vagyonkezelésébe került volna. A 0325/05 és a 0325/08 helyrajzi számú ingatlan pedig a Széchenyi István Egyetem tulajdonában van az előterjesztés szerint – az állam itt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn keresztül szerezte volna meg a területeket. Minderre a kormány pénzt különített el, nem is keveset: a dokumentum alapján több mint 4,7 milliárd forintot akartak költeni a befogadóállomásra.

Ebből szeptember 15-éig pedig már 2,3 milliárdot is át is kellett volna csoportosítania a pénzügyminiszternek az OIF és a rendőrség javára, a maradékot jövőre teremtették volna elő. Hogy mindez mennyire életbe vágónak tűnt, azt jelzi, hogy az előterjesztés szerint a beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügynek tekintették, ami egyenes utat jelent a közigazgatási hatósági eljárások labirintusában, a tervek alapján pedig kevesebb mint három hónap alatt felépíthették volna a befogadótábort.

Úgy tudjuk, az előterjesztésről a szeptember 11-ei kormányülésen tárgyaltak, de aztán a negatív sajtóvisszhangok miatt inkább letettek a tervről – nem tudni, végleg-e, vagy csak egy bizonyos időre.

Hogy a leírtak hitelességéről meggyőződjünk, Vitnyéd-Csermajorba utaztunk. A majorságot csak erdei ösvényeken lehet úgy megközelíteni, hogy képet kapjunk valódi kiterjedéséről, főbejáratát egy egyetemi magánterület zárja el a kíváncsi szemektől és az állami érdekeltségtől, a kaput rendőrök őrzik. Az erdei túrán Remete László, a közeli Kapuvár korábbi polgármester-jelöltje kalauzolt minket, ő mutatta meg nekünk a három és fél méter magas, masszív alumíniumgerendákkal megerősített kerítést is, amely több száz méteren át veszi körbe az ingatlant.

Bár a kerítésen átjutni nem lehet, a telekhatárról is jól látható az a legalább húsz méteres adótorony, amit a lezárt terület közepére építettek; na és a rengeteg szemét, háztartási hulladék, sőt autóroncs, amit a távozó kárpátaljaiak hagytak hátra. Ugyanakkor a kerítésrendszer és a torony is a menekültek kiköltözése után készült el Remete szerint. „Ha ide tényleg diáküdülőt akarnak, akkor mi szükség minderre, egy erdő közepén? És miért nem takarítják ki a területet?” – kérdezte kétkedő mosollyal.

Remete néhány fotót is mutatott nekünk, a képek szavai szerint az egykori iskolaépületben készültek. Fekete, emeletes vaságyak, ajtó nélküli zuhanykabinok szigorú sorát láttuk – az elrendezés inkább emlékeztetett büntetőkörletre, mint diákszállásra. Ha itt mégis nyári táborozást szerveznek, valószínűleg a rossz gyerekeket hozzák ide – viccelődött kísérőnk.

A kancelláriaminiszter nyugtatása ellenére Remete László biztos benne, hogy itt menekülttábor épül, négy kilométerre a városától. Mindez jócskán aggasztja a környéken élőket is, akik a „migránsok” jövés-menésétől, otthonaik értékvesztésétől tartanak. A munkák nem álltak le: ottjártunkkor éppen a szennyvízhálózat csöveit fektették, az építési területen pedig a West Hungária Bau cég szolgálati autóját is láttuk. Utóbbi a jól ismert NER-közeli vállalkozó, Paár Attila érdekeltségének számít.

A lapunkhoz érkezett dokumentummal kapcsolatban megkerestük az érintett minisztériumokat: a Pénzügyminisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Miniszterelnökséget és Havasi Bertalant, a miniszterelnök sajtóirodáját irányító helyettes államtitkárt is. Kérdést küldtünk továbbá a Miniszterelnöki Kabinetirodának és – mivel a dokumentumban említették – a Széchenyi István Egyetem sajtóosztályának is. Kérdéseinkre lapzártánkig egyik helyről sem érkezett válasz. Ha reagálnak, arról később új cikkben számolunk be.

(Magyar Hang)