Még csak látnunk sem kell a mai napon a Partizánon megjelenő interjút ahhoz, hogy egyértelmű legyen az álláspontunk. A magyar közéletben eltöltött több mint két évtized során sajnos nem ez az első eset, amikor annak vagyunk a tanúi, hogy valaki a hirtelen jött népszerűséget követően, kisebb-nagyobb csalódás és sértődés után 180 fokos fordulatot vesz, és máris a szaftos lejárató anyagokra ácsingózó balliberális média karjaiban találja magát. De kétségtelen, hogy minden hasonló gerinctelen szélhámos közül László Balázs tűnik a legnagyobbnak – már az interjú felvezetőjét látva is megállapítható ez. Valójában, ő soha nem volt meghatározó alakja a közösségünknek, és eltűnése nem okozott veszteséget már korábban sem, és a mostani szereplése sem azért problémás, mert egy kiváló bajtársról lett volna szó a személyében, hanem azért, mert felerősíti azt a sztereotípiát, miszerint össze-vissza beszélő, súlytalan és antipatikus alakokból, teljesen összezavarodott emberekből állna a „szélsőjobboldal”.

Az identitásválságban szenvedő, önmagát hol szélsőjobboldali „vezérként”, hol ingatlanügynökként, hol pedig a bulinegyed diszkóit tesztelő trendi influenszerként aposztrofáló László Balázs története a legékesebb példa arra, hogy a tehetségesen előadott filléres lózungok, a snájdig frizura és egy divatos öltöny önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valaki közösséget vezessen és embereket irányítson. Mert ahhoz, hogy valaki önmagán kívül másokért is felelősséget vállaljon, először is önmagában kell rendet tennie. Sokszor bebizonyosodott már, hogy csakis szilárd eszmei alapokkal rendelkező, megingathatatlan jellemmel bíró és az alacsonyrendű, önös érdekeket meghaladó, nemes célok által vezérelt emberekből válhat alkalmas vezető. László Balázsnál ez sajnos mind hiányzott és hiányzik, ezért nárcisztikus viselkedésével és önmegvalósító fellépésével igyekezett a hiányosságait palástolni.

László Balázs nemkülönben soha nem volt vezér: „zsebnáci” volt, aki lenézte és kioktatta a régi, bizonyított szervezeteket és vezetőket. Ez az embertípus egy jelenség. A modern, elvtelen gazember jellemrajza tárul elénk személyében. Ahol csak lehetett, távol tartottuk magunkat tőle – és erre is figyelmeztettünk mindenkit. Írhatnánk, hogy „mi megmondtuk”, de inkább csak a következtetéseket vonjuk le.

A ma megjelenő videó fényében mi, a HVIM már bánjuk, hogy azon túl, hogy sok lépés távolságot tartottunk László Balázstól a politikai aktivizmusa idején, nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy még idejében jó messzire űzzük a radikális jobboldal közeléből az önmagának politikai porondot ácsoló szélhámost. Legyen ez az eset örök tanulság arra, hogy csak akkor lehet valakinek szava köztünk, ha előbb kellő alázattal és fegyelmezetten végigjárja a ranglétrát, elfogadja a régi szervezetek által kialakított viszonyrendszert, illetve tisztelettel viszonyul a meghatározó szereplőkhöz.

Az identitáskereső bizonytalanoknak nem szabad színpadot adni, ameddig nem bizonyítottak, ameddig nem látnak bizonyos formákon túl, és ameddig nincs kiforrott gondolatuk önmagukról és a világról. László Balázs semmiből nem értett semmit a politikai-marketingen kívül. Ő soha nem volt sem jobboldali, sem konzervatív.

Kíváncsian várjuk, hogy hol fog ezek után feltűnni: vajon milyen célt szolgált az önmagától való elhatárolódása, a mocskolódás, a hazudozás? Politikai karrierje vesz újabb irányt, vagy csak egy multicég beosztásához volt erre szüksége? Esetlegesen a diszkóban való csajozáshoz játssza el az útkeresésben lévő, korábban rossz útra tévedt, ám mára „megtért” vezeklőt?

László Balázs az interjú trailere szerint, a saját elmondása alapján is szándékosan a legbefolyásolhatóbb, manipulálható embereket kereste a sufnituning jellegű politikai karrierje gyors felvirágoztatásához – ez már önmagában is, mindenféle világnézettől és ideológiától függetlenül is visszataszító. Ezzel szemben mi a HVIM áthatolhatatlan falanxához a legönállóbb, autonóm embereket keressük, illetve erre képezzük ki tagságunkat. Olyanokat várunk sorainkba, akik nem szalmaláng természetű percemberek, hanem kitartóan, elszántan képesek először is saját magukon erőt venni, a tudásukat, a képességeiket és a jellemüket pallérozni, majd pedig másokért is felelősséget vállalva áldozatokat hozni. Aki érzi magában az elhivatottságot erre, azt várjuk sorainkba! Mi nem manipulációra, a hazugságra és a befolyásolásra építünk, hanem a tudásra és az igazságra! A felszínes és giccses hecckampányok helyett a tradicionális életutat kínáljuk. Immáron 24 éve töretlenül.

Kelt: Székesfehérvár, 2025. február 3.