"Torzók erdejében
Borsod Abaúj Zemplén megye, Parasznya-Barosakna, 2008 ősze. A rég bezárt bányához egykor vasútvonal vezetett. A vaspálya helyén ma hepehupás, kátyúfoltos aszfaltcsík kígyózik. A bánya jellegzetes klinkertégla-burkolatos irodaépületei, tisztviselő-szállásai ma szükséglakások, szükséglakókkal. A masszív téglafalakról még visszaköszönnek a boldog békeévek. A néhai vasútállomás épülete elé is oda lehet még képzelni egy nyugdíjas állására büszke, nagy bajuszú állomásfőnököt kemény vasutaskalapban, amint tiszteleg a szuszogva elcsattogó szerelvénynek. Aztán vissza is zuhanhatunk a jelenbe.
Az állomás előtti porban purdécsapat rúgja a labdát, egyikük Ronaldino személyesen, látszik a mezén. Az út túloldalán szétdobált szemét ázik a nyirkos gyom közt, és egy szétmálló fotel, ott lehet már vagy öt éve. A szomszédos üzlet kirakatüvegén megkopott "Élelmiszer" felirat. A hetvenes évekből itt maradt vegyesbolt bezárt, azóta már lakják. Kirakata belülről van bedeszkázva. Az állomásépületből az egyik szükséglakó, egy cigány asszony lép elő. Menye a lépcsőn ülve fújja a füstöt. Barátságosak. Kérdezik, mi járatban vagyunk. Megmondjuk. Panaszkodni kezdenek, hogy nincs munka, és hogy nincs busz se, hogy bejárjanak Miskolcra dolgozni. (Kuruc.info: van elég kocsitok, járjatok azzal. Ja, hogy azt csak lopásra használjátok? Ami meg azt illeti: Miskolcon dögivel van munkalehetőség – a ti "iskolázottsági" szinteteken is. Aki nem hiszi, olvassa el EZT.) Az idősebb azelőtt takarítónő volt Edelényben, de megszűnt a vállalat. A menye Pesten volt betanított munkás, törülközőket hajtogatott, de szült négy gyereket, így már csak a segély van. (Kuruc.info: ugyan miért? Miért nem gondozza valaki a purgyékat, miközben dolgozik?! A magyarok ezt miért tudják megtenni? Nincs nagyszülő, nincsenek rokonyok, akik gondját viselnék a gyerekeknek? Megint csak kiderül, mennyire átlátszó indokokkal próbálnak operálni mozdonyszőkéink, amikor azt magyarázzák, miért munkakerülők.) Viszont jó lenne, ha az önkormányzat felújítaná a házat.
Az erdészeti hatóság Diósgyőrben, egy szép, régi épületcsoportban székel. Nem sokáig, éppen összeköltöznek más hatóságokkal, másnap már csomagolják az irattárat. Csomós János az igazgató. Irodájának hátfalát betölti egy a történelmi Magyarország erdeit ábrázoló K. u. K. reprint térkép. A Bükk hegységnél kiterjedt tölgyeseket és bükkösöket mutat.
Az igazgató szemlátomást elkötelezett ember. Erdőmérnök. Erdészek közt persze nem ritka típus. Vannak szakmák, amelyeket csak megfelelő elkötelezettség mellett, kellő erkölcsi talapzatról lehet művelni. És szerelemből. Ilyen a borász is. Valahogy köztük sem igen látni kozmopolitát. Csomós János ragyogó szemekkel beszél a szakmájáról. Ők adják ki az engedélyeket, és ők ellenőrzik a fakitermelések előírásszerű végrehajtását, és ők bírságolnak is. A Bükk nagy részén tízéves erdőtervek alapján természetes felújító vágást engednek, ma egyre több helyen szálaló vágást is. Először bontóvágás, hogy lejusson a fény a magról kelt csemetékhez. Ekkor elsősorban az öreg, beteg fákat vágják ki. Ezt követi a vetővágás, amely tovább ritkítja az erdőt, majd a végvágás következik, amikor már csak a facsemeték maradnak. Ez a folyamat több évig tart. A végvágott erdőrészletet aztán hagyják felnövekedni. Ez ma az általános gyakorlat, de egyre inkább teret hódít az állandó erdőborítást biztosító erdőkezelésre való áttérés – mondja az igazgató. A falopásokra terelve a szót, a hatósági ember arca elkomorul. Ebben a borsodi térségben rendkívüli mértékben elharapódzott az illegális fakitermelés. A legdurvább eset az volt, amikor Varbón és Edelényben tisztességtelen szándékkal megvettek hajléktalanok nevére öt-hat hektár tölgy- és csererdőt, majd letarolták. Ilyenkor a tulajdonost lehet elővenni, bírságolni, de egy hajléktalan esetében ugyan mi értelme? – panaszkodik. Ez a módszer azonban inkább az Alföldön volt jellemző. Borsodban a legnagyobb kárt az erdőkben a szegény falvak környékén okozzák. Kerékpárral, Szekerekkel járnak az erdőbe, láncfűrésszel kivágnak egy facsoportot, és pontosan tudják, egyszerre mennyit szabad szállítaniuk ahhoz, hogy a szabálysértés kategóriájában maradjanak. Ahol ilyesmi történik, ott gyakorlatilag lehetetlen tervszerű erőgazdálkodást folytatni.
Parasznyán Váradi Gábor, az Északerdő Zrt. Keletbükki Erdészeti Igazgatóság erdészeti igazgatója fogad bennünket. Hétezer-kétszáz hektárnyi erdőterülethez hét kerületvezető erdésze van. Évente 120-140 rendőrségi feljelentést tesznek. A tolvajok mintegy 500-700 köbméter fával rövidítik meg az erdőt, a rendőrségtől azonban igen gyakran csak a nyomozás megszüntetéséről érkezik levél, és a helyi körzeti megbízott sem tudja megakadályozni a lopásokat. Ezt megelégelve, állandó vagyonőrt vett fel, aki folyamatos őrszolgálatot tart. A tolvajok sosem tudhatják, hol bukkan fel a krosszmotorjával. Az igazgató bemutatja az őrt, akinek a neve elhallgatását kéri. (Kuruc.info: gy.k. fél a cigányok bosszújától) A nem túl nagydarab őr szemlátomást nem ijed meg az árnyékától. Kitűnő hely- és személyismerettel, valamint rendőrségi múlttal a háta mögött fegyvertelenül is kész szembeszállni az elkövetőkkel. Bár igyekeznek őt nappal erdésztársaságban küldeni razziára, de legtöbbször hajnalban és éjjel kell járnia a környék veszélyeztetett részeit. Ha fakitermelésen éri a bűnözőket, nem mutatkozik, hanem mobiltelefonon kér rendőri segítséget.
Terepjáróba ülünk, hogy megnézzük a legveszélyeztetettebb erdők egyikét. Barosakna felé vezet az utunk. A hegyoldalon szemmel látható a pusztítás nyoma, mintha tüzérségi támadás érte volna az erdőt. Derékmagasságig érő fatörzstorzók tucatszám. Mindenfelé a levágott lombkorona maradványai hevernek. Hetven-nyolcvan éves fákat döntöttek halomra egy egészségtől duzzadó ligetes, madárdalos tölgyerdőben. Az erdész az aljnövényzetet elborító makkszőnyegre mutat bizakodva: jövőre talán ebből újulat lesz. Negyven-ötven év, és megint szép lesz itt az erdő.
A főerdész parádés rendőrségi akcióról mesél, a mahócai szárnyvonal síneinek ellopása után szervezték meg. Az erdészek időben észlelték a lopást, a rendőrök pedig akciófilmbe illő, operatív elfogással hasaltatták meg a tolvajokat. (Kuruc.info: "időben észlelték a lopást" – azaz, ahogy az ITTENI, síncsavar & alátét-lopásról szóló hírből is kiderül, a cigányok működő vasútvonalról lopták el a síneket. Persze a balbib, fajvédő sajtó "valamiért" nem ugrott a témára. Vajon miért?!) A rendőrség hozzáállása nagyon jó irányba változott az utóbbi időben – mondja elismeréssel az igazgató. És nagy fegyvertény, hogy újabban már azonnal elkobozzák a láncfűrészt, a szekeret, a lovat, az átalakított rendszám nélküli UAZ-t. Ez érzékenyebben érinti a tolvajokat, mint a bírság, amelyet vagy be tudnak hajtani rajtuk, vagy nem. (Kuruc.info: segílykéből nem lehet)
Rátérünk a Barosakna felé kígyózó útra. Útközben felveszünk valakit, aki jártas a helyi ügyekben, és be is avat a dolgokba. Rámutat az egyik meglehetősen ápolatlan gazdasági udvarra, amelyen szekerek és lovak állnak. Ez a főgengszteré, ez vásárolja fel a fát, és adja tovább. (Kuruc.info: ne feledjük: mokkáink általában nem azért lopják a fát, hogy azzal fűtsenek. Nem. Kiterjedt, gyakorlatilag teljesen cigány maffiahálózat épül a falopásra. Lásd még a zajki helyzetjelentést.) Arrébb rámutat egy másik düledező házra, amelynek szintén elmaradhatatlan tartozéka a szekér. Ezek is ebből élnek, meg a szomszédjuk is. Nem állunk meg, nem szállunk ki, nem fényképezünk. Az illető nagyon tart valamitől, lelkünkre köti, hogy le ne írjuk a nevét. Megértem a félelmét. Ő itt él, mi hazamegyünk. (Kuruc.info: természetesen ő sem a svéd cserediákoktól fél, de nem is a sváboktól...)
A nyomortelepen ballagva, rengeteg gyerekkel lehet találkozni. Nem mindenki cigány, vannak fehér bőrűek, szőkék is. Együtt játszanak. Aranyosak, barátkozók, piszkosak. A fehérek és a barnák házai között még e szegény közösségen belül is nagy a különbség. A fehérek házait a "tisztes szegénység" kifejezéssel lehetne jellemezni. Az udvaron tisztaság van, egy sor büdöske, kis veteményeskert. (Kuruc.info: vajon ugyanerre a cigányok miért nem képesek?! Nehogy valaki azt mondja, hogy nincs idejük vagy pénzük... hogy lehet az, hogy a magyaroknak viszont van?!) A faluvégi, kerítés nélküli cigány porta merő szeméttelep. A roskadt tető nejlonnal fedve, kóbor korcsok rohangálnak, bentről a legócskább tuc-tuc zenével kísérve egy részeg cigány asszony rekedt ordítozása hallatszik. Ocsmányul káromkodik. Gyereket nevel. (Kuruc.info: "nevel"?!) Beljebb van rendesebb cigány ház is, igaz, gondozott udvarról itt sem beszélhetünk. (Kuruc.info: az nem fér bele a "kultúrájukba". Pedig szabadidejük az lenne, mint a tenger.) Egy légterű, aprócska épület, frissen felújítva. Előtte a család, szekér, ló. A cigányszekér jellegzetes, leginkább Erdélyben látni hasonlót. Ott is ilyeneken hordják a fát. Az egyik szükséglakásban magyar család él. Barátságosan tessékelik be az érkezőt, nem szégyellik az életüket. Talán nincs is rajta szégyellnivaló, nem tudhatjuk mi áll e sorsok mögött.
Az erdőgazdaság szempontjából legveszélyeztetettebb erdőrészek Barosaknán kívül Kazincbarcika Herbolya városrésze környékén, Alacskánál, Sajókápolnánál és Jukóbányánál vannak – tudtuk meg a kelet-Bükki erdészeti igazgatótól. Miskolc belvárosában találkozunk az Északerdő Zrt. erdészeti vezérigazgató-helyettesével, Papp Gyulával. Az állami társaság kezeli a megye erdeinek felét. Ezen erdőknek szintén ötven százaléka valamilyen természetvédelmi oltalom alatt áll, hetvenöt százaléka pedig Natura 2000-es terület. A fatolvajok évente mintegy négy-ötezer köbméter fát, az erdőgazdaság által kitermelt mennyiség négy-öt százalékát hordják el az erdőkből, ami száz-százötven millió forint közvetlen kár okoz a cégnek. Ez az összeg azonban csak a faanyag ára, mintha egy szoborlopásnál csak a bronz árát néznénk, és nem vennénk figyelembe a művészi értéket. Ha a kivágott fát valódi értékén számolnánk – miként a rendszerváltás előtt volt előírás –, akkor nagyságrenddel magasabb kártételről beszélnénk. Papp Gyula reméli, hogy a most készülő új erdőtörvény után már ismét figyelembe lehet venni a büntetések kiszabásánál, hogy milyen korú, milyen fajú, milyen védettségű területről, mekkora ökológiai kárt okozva tulajdonították el a fát. Ma 1,3 köbméter, vagyis egy szekérnyi tűzifa a húszezer forintos szabálysértési határ alatt van. Ha a fa valódi értékén számolnánk, akár már fél köbméternyi illegális kitermelése is bűncselekménynek számíthatna. Papp Gyula arca felderül, amikor az erdőgazdálkodás módjáról kérdezzük. Szívesen mesél arról, hogy három éve egy új erdőgazdálkodás fokozatos bevezetése kezdődött. Az a cél, hogy minden erdőben jelen legyen minden fakorosztály, ami tájesztétikai és biológiai szempontból előnyösebb, mint az, amikor foltszerűen váltakoznak vágott erdőrészletek nem vágottal. A zrt. kezelésében lévő százezer hektár erdőterületből az új szemléletű gazdálkodás szerinti tervezés eddig harmincezer hektárt érintett. Több mint ezer hektárt szálaló üzemmódban fognak kezelni. Ahhoz, hogy ez teljes körűen megvalósuljon a bükki erdőkben, több emberöltőre van szükség.
Parasznyán az igazgató elmondja, hogy lehet olcsóbban, legálisan is vágni fát az erdőben. Van olyan cigány ember, aki a világ minden kincséért sem csalna az engedéllyel, valóban csak annyit és azokat a fákat vágja ki, amelyeket az erdész meghatározott. Ő az egyszázaléknyi kivétel. A többség éjjel és hajnalban szállít. Ha a biztonsági ember elkéri a papírt, akkor gyakran fel tudnak mutatni egyet. Mivel azonban egyszeri engedélyek vannak, adott napon többször is fordulnak ugyanazzal a papírral, különféle indokkal. Ez nehezen kivédhető. A biztonsági őr egyébként jól ismeri már a "gombászni voltunk láncfűrésszel" típusú meséket. (Kuruc.info: azt országos szinten szeretik eljátszani.)
A megyei rendőr-főkapitányság kommunikációs irodájának vezetője, Gaskó Bertalan szerint szociális problémát tisztán rendőrségi eszközökkel nem lehet kezelni (Kuruc.info: 1.) egy frászt nem. Hogy bekussoltak a cigányok Olaszországban, ill. Szlovákiában? 2.) ez nem szociális, ez kizárólag kulturális probléma. Egy átlagcigány lényegesen több píízecskét kap segílyke gyanánt – és akkor még az ingyenes juttatásokról, mint pl. a szociális lakás vagy a rezsi átvállalása, még nem is beszéltünk –, mint egy vidéki fehér. Arról meg, hogy a segílykét elisszák, elgépezik, elfüstölik, nem mi tehetünk. Miért nem osztják be?!), komplex társadalmi összefogásra van szükség. Igaz, adott esetben a rendőr eljárása nem függhet attól, hogy milyen élethelyzetek húzódnak meg a háttérben. A rendőrség a fentiek érdekében a napokban tárgyalt az érintett erdészetekkel és erdészeti hatóságokkal a szorosabb együttműködésről, a fokozott rendőri jelenlétről.
Esti szürkület van Barosaknán, pára telepszik a tájra. A birkanyáj kolompolva ballag a völgyben. Bolt már nincs, de a "fagyott család" mozgó jégkrémárudája végigszirénázza a falut. Az udvarokon álló lovas kocsik körül mozgolódás támad. Férfiak szerszámozzák a sovány lovakat. Készülnek valamire. Ronaldino egy lavór vízzel kocog a közkút felől. Kistestvéreinek viszi, fürdetéshez. A kémény szürke füstöt okád. Sötétedik. Itt az idő."
Borsod Abaúj Zemplén megye, Parasznya-Barosakna, 2008 ősze. A rég bezárt bányához egykor vasútvonal vezetett. A vaspálya helyén ma hepehupás, kátyúfoltos aszfaltcsík kígyózik. A bánya jellegzetes klinkertégla-burkolatos irodaépületei, tisztviselő-szállásai ma szükséglakások, szükséglakókkal. A masszív téglafalakról még visszaköszönnek a boldog békeévek. A néhai vasútállomás épülete elé is oda lehet még képzelni egy nyugdíjas állására büszke, nagy bajuszú állomásfőnököt kemény vasutaskalapban, amint tiszteleg a szuszogva elcsattogó szerelvénynek. Aztán vissza is zuhanhatunk a jelenbe.
Az állomás előtti porban purdécsapat rúgja a labdát, egyikük Ronaldino személyesen, látszik a mezén. Az út túloldalán szétdobált szemét ázik a nyirkos gyom közt, és egy szétmálló fotel, ott lehet már vagy öt éve. A szomszédos üzlet kirakatüvegén megkopott "Élelmiszer" felirat. A hetvenes évekből itt maradt vegyesbolt bezárt, azóta már lakják. Kirakata belülről van bedeszkázva. Az állomásépületből az egyik szükséglakó, egy cigány asszony lép elő. Menye a lépcsőn ülve fújja a füstöt. Barátságosak. Kérdezik, mi járatban vagyunk. Megmondjuk. Panaszkodni kezdenek, hogy nincs munka, és hogy nincs busz se, hogy bejárjanak Miskolcra dolgozni. (Kuruc.info: van elég kocsitok, járjatok azzal. Ja, hogy azt csak lopásra használjátok? Ami meg azt illeti: Miskolcon dögivel van munkalehetőség – a ti "iskolázottsági" szinteteken is. Aki nem hiszi, olvassa el EZT.) Az idősebb azelőtt takarítónő volt Edelényben, de megszűnt a vállalat. A menye Pesten volt betanított munkás, törülközőket hajtogatott, de szült négy gyereket, így már csak a segély van. (Kuruc.info: ugyan miért? Miért nem gondozza valaki a purgyékat, miközben dolgozik?! A magyarok ezt miért tudják megtenni? Nincs nagyszülő, nincsenek rokonyok, akik gondját viselnék a gyerekeknek? Megint csak kiderül, mennyire átlátszó indokokkal próbálnak operálni mozdonyszőkéink, amikor azt magyarázzák, miért munkakerülők.) Viszont jó lenne, ha az önkormányzat felújítaná a házat.
Az erdészeti hatóság Diósgyőrben, egy szép, régi épületcsoportban székel. Nem sokáig, éppen összeköltöznek más hatóságokkal, másnap már csomagolják az irattárat. Csomós János az igazgató. Irodájának hátfalát betölti egy a történelmi Magyarország erdeit ábrázoló K. u. K. reprint térkép. A Bükk hegységnél kiterjedt tölgyeseket és bükkösöket mutat.
Az igazgató szemlátomást elkötelezett ember. Erdőmérnök. Erdészek közt persze nem ritka típus. Vannak szakmák, amelyeket csak megfelelő elkötelezettség mellett, kellő erkölcsi talapzatról lehet művelni. És szerelemből. Ilyen a borász is. Valahogy köztük sem igen látni kozmopolitát. Csomós János ragyogó szemekkel beszél a szakmájáról. Ők adják ki az engedélyeket, és ők ellenőrzik a fakitermelések előírásszerű végrehajtását, és ők bírságolnak is. A Bükk nagy részén tízéves erdőtervek alapján természetes felújító vágást engednek, ma egyre több helyen szálaló vágást is. Először bontóvágás, hogy lejusson a fény a magról kelt csemetékhez. Ekkor elsősorban az öreg, beteg fákat vágják ki. Ezt követi a vetővágás, amely tovább ritkítja az erdőt, majd a végvágás következik, amikor már csak a facsemeték maradnak. Ez a folyamat több évig tart. A végvágott erdőrészletet aztán hagyják felnövekedni. Ez ma az általános gyakorlat, de egyre inkább teret hódít az állandó erdőborítást biztosító erdőkezelésre való áttérés – mondja az igazgató. A falopásokra terelve a szót, a hatósági ember arca elkomorul. Ebben a borsodi térségben rendkívüli mértékben elharapódzott az illegális fakitermelés. A legdurvább eset az volt, amikor Varbón és Edelényben tisztességtelen szándékkal megvettek hajléktalanok nevére öt-hat hektár tölgy- és csererdőt, majd letarolták. Ilyenkor a tulajdonost lehet elővenni, bírságolni, de egy hajléktalan esetében ugyan mi értelme? – panaszkodik. Ez a módszer azonban inkább az Alföldön volt jellemző. Borsodban a legnagyobb kárt az erdőkben a szegény falvak környékén okozzák. Kerékpárral, Szekerekkel járnak az erdőbe, láncfűrésszel kivágnak egy facsoportot, és pontosan tudják, egyszerre mennyit szabad szállítaniuk ahhoz, hogy a szabálysértés kategóriájában maradjanak. Ahol ilyesmi történik, ott gyakorlatilag lehetetlen tervszerű erőgazdálkodást folytatni.
Parasznyán Váradi Gábor, az Északerdő Zrt. Keletbükki Erdészeti Igazgatóság erdészeti igazgatója fogad bennünket. Hétezer-kétszáz hektárnyi erdőterülethez hét kerületvezető erdésze van. Évente 120-140 rendőrségi feljelentést tesznek. A tolvajok mintegy 500-700 köbméter fával rövidítik meg az erdőt, a rendőrségtől azonban igen gyakran csak a nyomozás megszüntetéséről érkezik levél, és a helyi körzeti megbízott sem tudja megakadályozni a lopásokat. Ezt megelégelve, állandó vagyonőrt vett fel, aki folyamatos őrszolgálatot tart. A tolvajok sosem tudhatják, hol bukkan fel a krosszmotorjával. Az igazgató bemutatja az őrt, akinek a neve elhallgatását kéri. (Kuruc.info: gy.k. fél a cigányok bosszújától) A nem túl nagydarab őr szemlátomást nem ijed meg az árnyékától. Kitűnő hely- és személyismerettel, valamint rendőrségi múlttal a háta mögött fegyvertelenül is kész szembeszállni az elkövetőkkel. Bár igyekeznek őt nappal erdésztársaságban küldeni razziára, de legtöbbször hajnalban és éjjel kell járnia a környék veszélyeztetett részeit. Ha fakitermelésen éri a bűnözőket, nem mutatkozik, hanem mobiltelefonon kér rendőri segítséget.
Terepjáróba ülünk, hogy megnézzük a legveszélyeztetettebb erdők egyikét. Barosakna felé vezet az utunk. A hegyoldalon szemmel látható a pusztítás nyoma, mintha tüzérségi támadás érte volna az erdőt. Derékmagasságig érő fatörzstorzók tucatszám. Mindenfelé a levágott lombkorona maradványai hevernek. Hetven-nyolcvan éves fákat döntöttek halomra egy egészségtől duzzadó ligetes, madárdalos tölgyerdőben. Az erdész az aljnövényzetet elborító makkszőnyegre mutat bizakodva: jövőre talán ebből újulat lesz. Negyven-ötven év, és megint szép lesz itt az erdő.
A főerdész parádés rendőrségi akcióról mesél, a mahócai szárnyvonal síneinek ellopása után szervezték meg. Az erdészek időben észlelték a lopást, a rendőrök pedig akciófilmbe illő, operatív elfogással hasaltatták meg a tolvajokat. (Kuruc.info: "időben észlelték a lopást" – azaz, ahogy az ITTENI, síncsavar & alátét-lopásról szóló hírből is kiderül, a cigányok működő vasútvonalról lopták el a síneket. Persze a balbib, fajvédő sajtó "valamiért" nem ugrott a témára. Vajon miért?!) A rendőrség hozzáállása nagyon jó irányba változott az utóbbi időben – mondja elismeréssel az igazgató. És nagy fegyvertény, hogy újabban már azonnal elkobozzák a láncfűrészt, a szekeret, a lovat, az átalakított rendszám nélküli UAZ-t. Ez érzékenyebben érinti a tolvajokat, mint a bírság, amelyet vagy be tudnak hajtani rajtuk, vagy nem. (Kuruc.info: segílykéből nem lehet)
Rátérünk a Barosakna felé kígyózó útra. Útközben felveszünk valakit, aki jártas a helyi ügyekben, és be is avat a dolgokba. Rámutat az egyik meglehetősen ápolatlan gazdasági udvarra, amelyen szekerek és lovak állnak. Ez a főgengszteré, ez vásárolja fel a fát, és adja tovább. (Kuruc.info: ne feledjük: mokkáink általában nem azért lopják a fát, hogy azzal fűtsenek. Nem. Kiterjedt, gyakorlatilag teljesen cigány maffiahálózat épül a falopásra. Lásd még a zajki helyzetjelentést.) Arrébb rámutat egy másik düledező házra, amelynek szintén elmaradhatatlan tartozéka a szekér. Ezek is ebből élnek, meg a szomszédjuk is. Nem állunk meg, nem szállunk ki, nem fényképezünk. Az illető nagyon tart valamitől, lelkünkre köti, hogy le ne írjuk a nevét. Megértem a félelmét. Ő itt él, mi hazamegyünk. (Kuruc.info: természetesen ő sem a svéd cserediákoktól fél, de nem is a sváboktól...)
A nyomortelepen ballagva, rengeteg gyerekkel lehet találkozni. Nem mindenki cigány, vannak fehér bőrűek, szőkék is. Együtt játszanak. Aranyosak, barátkozók, piszkosak. A fehérek és a barnák házai között még e szegény közösségen belül is nagy a különbség. A fehérek házait a "tisztes szegénység" kifejezéssel lehetne jellemezni. Az udvaron tisztaság van, egy sor büdöske, kis veteményeskert. (Kuruc.info: vajon ugyanerre a cigányok miért nem képesek?! Nehogy valaki azt mondja, hogy nincs idejük vagy pénzük... hogy lehet az, hogy a magyaroknak viszont van?!) A faluvégi, kerítés nélküli cigány porta merő szeméttelep. A roskadt tető nejlonnal fedve, kóbor korcsok rohangálnak, bentről a legócskább tuc-tuc zenével kísérve egy részeg cigány asszony rekedt ordítozása hallatszik. Ocsmányul káromkodik. Gyereket nevel. (Kuruc.info: "nevel"?!) Beljebb van rendesebb cigány ház is, igaz, gondozott udvarról itt sem beszélhetünk. (Kuruc.info: az nem fér bele a "kultúrájukba". Pedig szabadidejük az lenne, mint a tenger.) Egy légterű, aprócska épület, frissen felújítva. Előtte a család, szekér, ló. A cigányszekér jellegzetes, leginkább Erdélyben látni hasonlót. Ott is ilyeneken hordják a fát. Az egyik szükséglakásban magyar család él. Barátságosan tessékelik be az érkezőt, nem szégyellik az életüket. Talán nincs is rajta szégyellnivaló, nem tudhatjuk mi áll e sorsok mögött.
Az erdőgazdaság szempontjából legveszélyeztetettebb erdőrészek Barosaknán kívül Kazincbarcika Herbolya városrésze környékén, Alacskánál, Sajókápolnánál és Jukóbányánál vannak – tudtuk meg a kelet-Bükki erdészeti igazgatótól. Miskolc belvárosában találkozunk az Északerdő Zrt. erdészeti vezérigazgató-helyettesével, Papp Gyulával. Az állami társaság kezeli a megye erdeinek felét. Ezen erdőknek szintén ötven százaléka valamilyen természetvédelmi oltalom alatt áll, hetvenöt százaléka pedig Natura 2000-es terület. A fatolvajok évente mintegy négy-ötezer köbméter fát, az erdőgazdaság által kitermelt mennyiség négy-öt százalékát hordják el az erdőkből, ami száz-százötven millió forint közvetlen kár okoz a cégnek. Ez az összeg azonban csak a faanyag ára, mintha egy szoborlopásnál csak a bronz árát néznénk, és nem vennénk figyelembe a művészi értéket. Ha a kivágott fát valódi értékén számolnánk – miként a rendszerváltás előtt volt előírás –, akkor nagyságrenddel magasabb kártételről beszélnénk. Papp Gyula reméli, hogy a most készülő új erdőtörvény után már ismét figyelembe lehet venni a büntetések kiszabásánál, hogy milyen korú, milyen fajú, milyen védettségű területről, mekkora ökológiai kárt okozva tulajdonították el a fát. Ma 1,3 köbméter, vagyis egy szekérnyi tűzifa a húszezer forintos szabálysértési határ alatt van. Ha a fa valódi értékén számolnánk, akár már fél köbméternyi illegális kitermelése is bűncselekménynek számíthatna. Papp Gyula arca felderül, amikor az erdőgazdálkodás módjáról kérdezzük. Szívesen mesél arról, hogy három éve egy új erdőgazdálkodás fokozatos bevezetése kezdődött. Az a cél, hogy minden erdőben jelen legyen minden fakorosztály, ami tájesztétikai és biológiai szempontból előnyösebb, mint az, amikor foltszerűen váltakoznak vágott erdőrészletek nem vágottal. A zrt. kezelésében lévő százezer hektár erdőterületből az új szemléletű gazdálkodás szerinti tervezés eddig harmincezer hektárt érintett. Több mint ezer hektárt szálaló üzemmódban fognak kezelni. Ahhoz, hogy ez teljes körűen megvalósuljon a bükki erdőkben, több emberöltőre van szükség.
Parasznyán az igazgató elmondja, hogy lehet olcsóbban, legálisan is vágni fát az erdőben. Van olyan cigány ember, aki a világ minden kincséért sem csalna az engedéllyel, valóban csak annyit és azokat a fákat vágja ki, amelyeket az erdész meghatározott. Ő az egyszázaléknyi kivétel. A többség éjjel és hajnalban szállít. Ha a biztonsági ember elkéri a papírt, akkor gyakran fel tudnak mutatni egyet. Mivel azonban egyszeri engedélyek vannak, adott napon többször is fordulnak ugyanazzal a papírral, különféle indokkal. Ez nehezen kivédhető. A biztonsági őr egyébként jól ismeri már a "gombászni voltunk láncfűrésszel" típusú meséket. (Kuruc.info: azt országos szinten szeretik eljátszani.)
A megyei rendőr-főkapitányság kommunikációs irodájának vezetője, Gaskó Bertalan szerint szociális problémát tisztán rendőrségi eszközökkel nem lehet kezelni (Kuruc.info: 1.) egy frászt nem. Hogy bekussoltak a cigányok Olaszországban, ill. Szlovákiában? 2.) ez nem szociális, ez kizárólag kulturális probléma. Egy átlagcigány lényegesen több píízecskét kap segílyke gyanánt – és akkor még az ingyenes juttatásokról, mint pl. a szociális lakás vagy a rezsi átvállalása, még nem is beszéltünk –, mint egy vidéki fehér. Arról meg, hogy a segílykét elisszák, elgépezik, elfüstölik, nem mi tehetünk. Miért nem osztják be?!), komplex társadalmi összefogásra van szükség. Igaz, adott esetben a rendőr eljárása nem függhet attól, hogy milyen élethelyzetek húzódnak meg a háttérben. A rendőrség a fentiek érdekében a napokban tárgyalt az érintett erdészetekkel és erdészeti hatóságokkal a szorosabb együttműködésről, a fokozott rendőri jelenlétről.
Esti szürkület van Barosaknán, pára telepszik a tájra. A birkanyáj kolompolva ballag a völgyben. Bolt már nincs, de a "fagyott család" mozgó jégkrémárudája végigszirénázza a falut. Az udvarokon álló lovas kocsik körül mozgolódás támad. Férfiak szerszámozzák a sovány lovakat. Készülnek valamire. Ronaldino egy lavór vízzel kocog a közkút felől. Kistestvéreinek viszi, fürdetéshez. A kémény szürke füstöt okád. Sötétedik. Itt az idő."
MH - Bertók László
Olvasó: "Üdv kurucok!
Olvastam a torzók erdejében című cikket,ehhez kapcsolódóan szólnék pár szót.A mahócai szárnyvonal nem annyira népszerű,mint a Lillafüreden át Garadnáig tartó fővonal,de a kirándulók azért erre is szívesen járnak.És hogy mennyire működő vonal,bizonyítom néhány fotóval,amiket nem túl rég készítettem.Amúgy a drappok tényleg olyanok,mint az ász póker,visznek mindent.(Csakhogy a colt erősebb az ász pókernél,ezt tudják már tőlünk északabbra is)Egy apró javítás:Helyesen nem jukóbánya,hanem Lyukóbánya.
Olvastam a torzók erdejében című cikket,ehhez kapcsolódóan szólnék pár szót.A mahócai szárnyvonal nem annyira népszerű,mint a Lillafüreden át Garadnáig tartó fővonal,de a kirándulók azért erre is szívesen járnak.És hogy mennyire működő vonal,bizonyítom néhány fotóval,amiket nem túl rég készítettem.Amúgy a drappok tényleg olyanok,mint az ász póker,visznek mindent.(Csakhogy a colt erősebb az ász pókernél,ezt tudják már tőlünk északabbra is)Egy apró javítás:Helyesen nem jukóbánya,hanem Lyukóbánya.
 |
 |
 |
A drappokról még annyit,hogy a telekszomszédunknak már annyira elege volt az állandó betörésekből,fosztogatásokból,hogy eladta a telkét az elkövetőknek.Most lett ezáltal egy mokka kertszomszédunk.Hurrá!
További sok sikert mindenkinek és szebb jövőt.
Tisztelettel:Gorcsev
Miskolc 2008.okt.18."
