John Demjanjuk története a mesterséges lelkiismeretfurdalás fenntartásában játszik szerepet. A Nagy Európai Honvédő háború (értsd II. világháború) után 55 évvel, még mindig elő lehet szedni egy „náci háborús bűnöst”, akivel meg lehet tölteni a híradókat. A szegény átlageurópai (értsd: fehér, keresztény, nemzetére valamelyest büszke, adófizető) polgár pedig ismét lehajtja a fejét, és szó nélkül fizet nagyobb sarcot, melyet aztán kormánya Izraelnek küld kárpótlás gyanánt.

Demjanjuk története 1975-ben indul, amikor egy, a KGB által összeállított, háborús bűnösöket tartalmazó lista keringett az amerikai szenátusban. A listán szereplő neveket pedig véletlenszerűen állította össze az orosz titkosszolgálat, felhasználva a második világháború végén elkobzott német iratokat. Ezen a listán szerepelt John D. neve, akiről azt állította a KGB, hogy a Vörös Hadsereg katonája volt, aki miután német hadifogságba esett, önként jelentkezett az SS-be. Már itt megállhatunk egy pillanatra, az SS-be ugyanis nem vettek fel akárkit. Bár a háború vége felé az emberveszteségek okán valóban kissé felhígult az elit hadseregként működő testület, de azért az eléggé elképzelhetetlen, hogy egy komcsi katona a német hadifogolytáborban önként jelentkezzen az SS-be, ahova aztán fel is veszik.

A szovjet dokumentum szerint Demjanjukot a lengyelországi Trawnikban található SS-kiképzőtáborban képezték ki, s 1943-tól kezdte meg szolgálatát, mint a sobibori láger őre.

Az 1976-os esztendőben az amerikai szervek a zsidókkal kollaborálva elkezdték vizsgálni, hogy vajon Demjanjuk bűnös-e. Az azonosításában egy fénykép játszott szerepet, amit 1950-ben nyújtott be az amerikai Bevándorlási Hivatalhoz, amikor állampolgárságért folyamodott. Ez a kép hasonlít egy, feltételezhetően Demjanjukot ábrázoló 1943-as fotóhoz. A zsidó szervek ugyanakkor felkutattak egy pár úgynevezett túlélő szemtanút is, akik erről a fényképről felismerték, mint a „Rettegett Ivánként” ismert táborőrt.

Ezek után Izrael, a szemtanú vallomásaira és a fentebb említett 1943-as SS-tagkönyvre hivatkozva kérte az Amerikai Egyesült Államokat, hogy adja ki a zsidó államnak a „háborús bűnőst”, hadd ítélkezzenek felette. A következő évben, 1977-ben az USA megkezdte John Demjanjuk amerikai állampolgárságának visszavonására irányuló procedúrát., ami – igaz nem túl rövid idő alatt – 1985-re befejeződött, és Johnt megfosztották amerikai állampolgárságától, valamint kiadták Izraelnek. A zsidó terrorállamban 1986-ban került bíróság elé, ahol a "szemtanúk" vallomására és a már említett SS-tagkönyvre (amit a zsidó ügyészség egyenesen a szovjetektől kapott meg) hivatkozva 1988. április 18-án halálra ítélték az egyetlen olyan „bűnért”, amiért Izraelben halál jár: náci volt.

Eliyhau Rosenberg, az egyik „túlélő szemtanú” eljátssza a hattyú halálát, mikor a bíróság előtt „felismeri” az egykori „lágerőrt”

A per során tagadta az ellene felhozott vádakat, azt vallotta, hogy ő a háború során német hadifogságba esett, és ott is volt annak a végéig. Egyáltalán nem meglepő, hogy Izraelben senki nem hitt neki, a bíróság pedig a "szemtanúk" vallomásaira hivatkozva visszautasította a védelem érveit. A védők fellebbeztek az ítélet ellen, s miközben Demjanjuk élete egy hajszálon múlott, a szerencse játszott a kezére. Az ügyével foglakozó egyik bíró szívrohamot kapott, így a pert el kellett halasztani. Amíg az új időpont kitűzésén vitatkoztak a zsidók, összeomlott a Szovjetunió, és ez mentette meg a „náci” életét. Megnyíltak a KGB aktái és kiderült, hogy az említett igazolvány, mely Demjanjuk SS-tagságát volt hivatott bizonyítani közönséges hamisítvány, melyet az ukrán nacionalista hazafiak lejáratására akart felhasználni a szovjet kommunista rezsim.

Végül, 1993-ban megszületett az ítélet, miszerint az összes "szemtanú" tévedett, a tagkönyv hamis, így J.D., miután hét évet töltött el izraeli börtönökben, hazatérhetett ohiói otthonába. Kártérítést persze nem kapott (az csak hébereknek jár, el nem szenvedett károkért), sőt, az amerikaiak kitoloncolták volna, pusztán annyi volt az ok és a szerencse, hogy nem találtak befogadó államot, így ez a zsidók által meghurcolt ártatlan ember az USA-ban maradhatott

Később viszont újabb „vizsgálat” derített fényt arra, hogy valóban egy, az SS-nek alárendelt ukrán egység tagja volt, s őrként teljesített szolgálatot a majdaneki, a sobibóri és a treblinkai "megsemmisítő" táborokban (mely "megsemmisítő" táborokat oly sokan túléltek. Valójában kényszermunka táborokról volt szó, amelyek a legtöbb államban előfordulnak háborúk idején - a szerk.)

A cionista befolyás alatt álló karlsruhei német szövetségi bíróság tavaly decemberben hozott határozatot arról, hogy a müncheni tartományi bíróság illetékes Demjanjuk ügyének tárgyalására. A hatóság arra alapozta állásfoglalását, hogy John 1951-ben több hónapot töltött Feldafingben, amely a müncheni bíróság hatáskörébe tartozik. Ahhoz, hogy ki tudják toloncolni, Németország jelezte, hogy kész befogadására, illetve a bírósági eljárás megindítására. Demjanjuk rossz egészségi állapotára hivatkozva kérelmezte, hogy függesszék fel a kitoloncolást, amit az amerikai legfelsőbb bíróság cionista nyomásra elutasított.

A müncheni ügyészség márciusban elfogatóparancsot adott ki ellene, és így minden akadály elhárult az elől, hogy ezt a 89 éves öregembert ismét bíróság elé állítsák és meghurcolják. Végül a mai nap folyamán megérkezett Németországba. Érkezése után a stadelheimi büntetés-végrehajtó intézetbe szállították, ahol előbb tüzetes orvosi vizsgálatnak vetik alá. Közben közvetve meg is kezdődött ügyének bírósági tárgyalása, a hatóságok ugyanis délelőttre irányozták elő a sobibóri tábor utolsó – feltételezett – túlélőjének, a 82 éves Thomas Blattnak tanúként történő meghallgatását. Blatt az egykori "koncentrációs "táborban 15 évesen "vesztette el szüleit és testvérét" - hazudja, s a perben ő az egyik fő vádló. Érdekes, hogy az izraeli perben szereplő szemtanúk közül most egy sem jelentkezett, hogy ismét „felismerhesse” a Rettegett Ivánt. Ha pedig téved a mostani szemtanú, akkor mi lesz?

Az emberiség szégyene, hogy ilyen események még ma is megtörténhetnek, s a fenti történetből kiindulva nyugodtan feltehetjük a kérdést: ha ismét "szemtanúk" „megbízható” vallomásaira, illetve a szovjetek által meghamisított dokumentumokra hivatkozva akarják elítélni, akkor mi értelme van demokráciának nevezni kontinensünk társadalmi berendezkedését?

Ki ítélhet el azért, mert azt mondjuk, visszatért a judeobolsevik diktatúra, a vörös Szovjetunió rémuralma?

Ceterum Censeo: Szabadságot a holodogma ártatlan áldozatainak!

 - Nem mert a zsidó követeléssel szembemenni Demjanjuk-ügyben (sem) az amerikai bíróság

 - Nemcsak kiadnák, ki is utasítanák Amerikából a meghurcolt Demjanjukot

 - Perge Ottó: Mennyire megbízhatók a szemtanúk?