Egy chicagói néger lelkész George Washington szobrának eltávolítását és a róla elnevezett park átnevezését szorgalmazza, mondván, a park elnevezése "sértő lehet a helyi feketék számára".
 |
Több amerikai városban is kultúr-, pontosabban fehérellenes harc van kibontakozóban – sok helyen minden Konföderációra emlékező szobrot eltávolítottak a helyi hatóságok, de van, aki még tovább menne. Ugyanis egy chicagói lelkész George Washington szobrának eltávolítását szorgalmazza. James Dukes püspök, a Felszabadulás Keresztény Centrum lelkésze azt követeli, bontsák el a Chicagóban Washington emlékére állított szobrot, és a park nevét – melyben a szobor áll – változtassák meg.
Dukes azt nyilatkozta, nem látja szívesen Washington szobrát, mert ő "a fehér Amerika igazságáért harcolt, miközben mi (feketék) hiába tettük ki a lakosság háromötödét, még mindig rabszolgaságban éltünk". A lelkész azt mondta, hogy hiába Washington a nemzet első elnöke, a fekete közösség szemében ő nem hős.
Ugyanakkor Dukes azt nyilatkozta, nem akarja kitörölni a történelmet (ami igazán rendes tőle), csupán "meg kell adni a lehetőséget a feketéknek, hogy eldöntsék, ki az, akire szívesen emlékeznek a közösségeikben". Hozzátette, habár a Washingtonra emlékező szobor máshol helyet kaphatna, de ott, ahol feketék élnek, semmiképpen sem.
A chicagoi lelkész azt is követeli, hogy Andrew Jackson elnök nevét távolítsák el a közeli Jackson parkról, mert ő is rabszolgatartó volt. Leszögezte, egyáltalán nem fontos, hogy magukat a köztereket átnevezzék, hiszen a Washington Parkot szentelhetnék a korábbi chicagói néger polgármester, Harold Washington emlékének, a Jackson parkot pedig akár Michael Jackson után is elnevezhetnék...
A pap, azon túl, hogy követeléseit elküldte a városvezetésnek, indulatos Facebook-bejegyzést is közzétett, melyben a parkok átnevezése mellett kardoskodott.
"Furán érzem magam, hogy egy olyan parkban kell sétálnom a gyermekemmel, kimennem egy felvonulásra, vagy éppen labdáznom, ami egy rabszolgatartóra emlékezik..." "...Ezért George Washington és Andrew Jackson nevének eltávolítására szólítok fel a délkelet-chicagói parkokból. Őket nem szabad hősökként kezelnünk, vagy hogy kitüntetett tisztelet övezze őket, miután aktívan részt vettek a rabszolgakereskedelemben."
A polgármester és a helyi képviselők még nem válaszoltak Dukes megkeresésére. Chicago Park kerület egyik szóvivője ugyanakkor rávilágított, a parkok átnevezésének kötött procedúrája van, melyet bárki benyújthat a főfelügyelőnek. Ezután a kerület 45 napos nyilvános vita után szavaz a javaslatokról.
Frissítés: pontosítás és kiegészítés:
Súlyos fordítási hiba van a fenti Mandiner-cikkben: a négerek nem a lakosság háromötödét tették ki, hanem jogilag egy ember háromötödének számítottak.
Dukes azt nyilatkozta, nem látja szívesen Washington szobrát, mert az „a fehér Amerika igazságáért harcolt, miközben mi (feketék) hiába tettük ki a lakosság háromötödét, még mindig rabszolgaságban éltünk”.
Valójában az eredeti szöveg így hangzik:
“When I see that, I see a person who fought for the liberties, and I see people that fought for the justice and freedom of white America, because at that moment, we were still chattel slavery, and was three-fifths of humans,” he said.
„Amikor azt [a szobrot] látom, egy olyan embert látok, aki a fehér Amerika szabadságjogaiért harcolt, olyan embereket látok, akik a fehér Amerika igazságáért és szabadságáért harcoltak, mert abban a pillanatban mi [feketék] még ingóságnak számító rabszolgák voltunk, és [egy fekete] az emberek háromötöde volt”, mondta [a fekete lelkész].
Éppen ezért a Mandiner-cikkben súlyos fordítási hiba van, ugyanis ha a négerek a lakosság háromötödét tették volna ki, az azt jelentette volna, hogy a XVIII. század végén Amerika háromötöde (60%-a) néger volt, ami messze nem igaz.
A valóságban arról van szó, hogy az amerikai alkotmány kidolgozásakor elfogadták, hogy az egyes államok lakosságarányosan fogják magukat képviselni a képviselőházban (ahol ugye a nagyobb lakosságszám nagyobb befolyást jelent), azonban abban vita volt, hogy a fekete rabszolgák minek számítsanak: az északi államok nem számították volna be őket a lakosságba, mivel nem voltak szabadok, míg a déli államok beleszámították volna őket, hiszen léteztek.
Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy egy fekete rabszolga egy szabad fehér háromötödének megfelelően számít bele a lakosságba. Ez látható az amerikai alkotmány I. cikkely 2. bekezdésében: „az összes egyéb személy háromötöde”.
(Hidra)
