Hét és fél év börtönbüntetésre ítéltek egy brit nőt, aki három évig gyakorlatilag egy fiókban tartotta a gyerekét – írja a Guardian nyomán a Telex. A gyerek élete első három évében nem érzett friss levegőt, nem látott napfényt vagy emberi arcot, ami nem az anyjáé volt.
A lány 2020-ban született – farkastorokkal – a nő cheshire-i házának kádjában. Az anya azt mondta, hogy azért tartotta titokban a gyerek létezését és korábban a terhességét, mert az apa bántalmazta. Miután megszülte, berakta egy fenti szobában található ágy fiókjába, ahol néha egy fecskendővel megetette tejjel összekevert gabonapehellyel (pontosabban Weetabix-szel), és ilyenkor a pelenkát is lecserélte.
A legtöbb hétköznap órákra a fiókba zárva tartotta, amikor elvitte a többi gyerekét iskolába és elment dolgozni. Karácsonykor a gyerekeivel legalább egy éjszakára átment a szüleihez, ilyenkor teljesen magára hagyva a lányt.
 Fotó: cheshire-i rendőrség |
Végül a nő barátja találta meg 2023-ban, amikor felment az emeletre, hogy használja a mosdót. Nyöszörgést hallott, úgyhogy benyitott a szobába, ahol meglátta a farkastorkú, összeállt hajú, kiszáradásban szenvedő kislányt. Azonnal hívta a rendőrséget.
„Ránéztem az anyjára, és megkérdeztem: »Itt tartja a lányát?«. Az anya tárgyilagosan válaszolt, hogy »igen, a fiókban«. Megdöbbentett, hogy az anya nem mutatott semmilyen érzelmet, és úgy tűnt, hogy nem foglalkozik a helyzettel” – mondta a szociális munkás, aki elsőként látta a gyereket a bejelentés után. Megkérdezte, hogy más látta-e már, mire a nő egyszerűen annyit mondott, hogy nem. Tehát a szociális munkásé volt az egyetlen arc az anyáén kívül, amit a gyerek látott.
Az orvosszakértői vizsgálat során kiderült, hogy nem tud kúszni, járni, beszélni, vagy más hangokkal kommunikálni. Az izomzata borzalmas állapotban volt, fityegtek a végtagjai, és a lábai természetellenes pózban álltak, megdagadva. A körülmények miatt nagyjából egy tízhónapos fejlettségi szintjén állt.
Most egy gondozónál él, aki azt mondta a bíróságon, hogy meg kellett neki tanítani, mi is a mosolygás, és azt sem tudta, mi az az étel.
„Velünk töltötte az első karácsonyát, sok mindent csináltunk vele először, hintába ültettük, és ő csak ült ott, nem tudta, mit tegyen vagy mire számítson. Az első lépése, az első szava. Olyan szomorú belegondolni, hogy ezek közül a dolgok közül oly sok az első, de nagyon jó, hogy ezeket a pillanatokat vele élhetjük meg” – mondta a gondozója.
