Bassár el-Aszaddal, Szíria elnökével készített interjút a Phoenix kínai hírügynökség az ország, a közel-keleti térség, illetve a világpolitika aktuális kérdéseiről. Az angol nyelvű szöveg a Sana szíriai arab hírügynökség oldalán november 22-én jelent meg (ekkori keltezésű a kínaiak által közzétett YouTube-videó is), tehát két nappal az orosz gép törökök általi lelövése előtt. Mint ismeretes (lásd például az előbb linkelt cikkben is), az oroszok a gép lelövése után kezdték hangoztatni, hogy Ankara az IÁ-t támogatja, olajat is vásárol tőlük. Aszad tehát már azelőtt is. Első rész.
– Elnök úr! Köszönöm, hogy fogadott bennünket ebben a korábbi elnöki palotában. Ahogyan azt Önök is tudják, az emberek gyakran a polgárháború kifejezést használják, amikor a szíriai konfliktusról beszélnek. Azonban Ön nem ért egyet ezzel a kifejezéssel. Önök nem úgy gondolják, hogy ami Szíriában folyik, az egy polgárháború, igaz?
– Először is engedje meg, hogy üdvözöljem Szíriában. Örömmel fogadom a Phoenix Televíziót és adom neki az első interjúmat. Ami ezt a konfliktust illeti, ez nem polgárháború. A polgárháború kifejezést akkor használhatjuk, ha van egy bizonyos törésvonal, amely megosztja a társadalom különböző alkotóelemeit. Ez lehet akár etnikai, vallási, vagy esetleg politikai. Szíriában azonban nem ez a helyzet. A polgárháborúnak belső okai vannak, és nem lehetnek ez esetben más országok, amelyek terroristákat küldenek és támogatnak Szíriában. Főleg hogy közben nyíltan és hangosan kifejezik, hogy a céljuk a kormány leváltása. Avagy a rezsimé, ahogyan ők szeretik hívni. Tehát ami Szíriában folyik, az nem lehet polgárháború, ez háború.
– Milyen a helyzet ma Szíriában, területi, illetve politikai szempontból?
– Mondhatjuk azt, hogy a terrorizmus fertőzése öt éve szállta meg Szíriát. Ez természetesen más, környező és távolabbi országok támogatásával történt. A terroristák sok települést el tudtak foglalni Szíriában. A szíriai hadsereg harcol ellenük, és számos csatát meg is tudott nyerni. Csakhogy nem tud a hadsereg Szíria minden részén ott lenni. De az utóbbi időben, mióta az orosz légierő is belépett a terrorizmus elleni háborúba, a helyzet sokat változott, nagyon jó irányba. Ma elmondhatom, hogy a hadsereg az összes fronton előretör, és sok győzelmet ért el. Bár én azt mondom, hogy a front kifejezés nem túlságosan pontos, de nem is hibás. Mondjuk azt, hogy a hadsereg a szíriai föld több településén és több irányban sokat haladt előre.
– Ahogyan Önök is látják, Oroszország és a NATO katonai akciókat végez Szíria földjén és légterében. Mi a különbség Ön szerint e két erő szerepe között Szíriában, és van-e bármiféle együttműködés a szíriai kormánnyal?
– Hadd végezzük ezt az összehasonlítást a tények alapján. Az orosz légierő két hónappal ezelőtti beavatkozását megelőzően az amerikai légierő már egy egész éve végzett hadműveleteket Szíriában. Avagy a koalíció, amelyet az USA vezet a terroristák ellen. Az eredményük ezeknek a műveleteknek az volt, hogy a terroristák még több területet foglaltak el, megerősödtek, és még több terrorista csatlakozott hozzájuk a világ összes tájáról. Az orosz beavatkozás első hónapja után viszont ugyanezek a terroristák kezdtek visszaszorulni, és ezrével kezdtek el menekülni Törökországba, majd onnan más országokba. Vannak, akik Európába menekültek, vannak, akik Jemenbe. Vannak, akik más területekre. Ezek tények.
A másik dolog viszont a levegőből folytatott terrorizmus elleni harc meséje. A terrorizmus ellen nem lehet csak a levegőből harcolni, hanem szükség van a szárazföldön is katonákra. Az amerikaiak pedig csak a repülőgépeikkel harcolnak.
– De mi a helyzet az oroszokkal? Ők küldenek szárazföldi csapatokat? Nem küldenek, igaz?
– Az oroszok számítanak a szíriai szárazföldi csapatokra. Ők együtt dolgoznak velünk. Tehát ez a legfőbb különbség köztük és az amerikaiak között. Az amerikaiak nem működnek együtt a szárazföldi erőkkel, míg az oroszok igen.
– Úgy érti, hogy semmiféle együttműködés nincsen a szíriai kormány és az amerikai erők között?!
– Nincsen semmiféle egyeztetés, semmilyen kapcsolat sincs.
– Ha már az egyeztetésről van szó, a múlt héten láthattuk az amerikai és az orosz gépeket közös gyakorlaton részt venni. Persze Washington számára ez csupán a kommunikáció tesztelése volt, Moszkva szerint viszont egy közös hadgyakorlat. Mi az igazság ez esetben? Mik a pontos álláspontok a két oldal részéről? Mi ennek a tesztelésnek vagy gyakorlatnak a lényege, függetlenül attól, hogy minek hívjuk?
– A célja ennek az, hogy az amerikai és orosz gépek elkerüljék egymást, mivel néha egyszerre dolgoznak ugyanabban a légtérben. Ez volt az egyetlen ok.
– Tényleg csupán ennyi áll az egész mögött? Ők még nem hajlandók együtt harcolni a terrorizmus ellen?
– Csak az amerikaiak nem hajlandóak. Ők végeztek néhány hadműveletet terroristák ellen, hogy megakadályozzák őket bizonyos területek megtámadásában – olyan területekről van szó, amelyekre az amerikaiak nem akarják, hogy eljussanak. De ilyet persze nem csináltak, amikor a terroristák Palmürát támadták meg. Holott Palmüra kulturális öröksége miatt egy rendkívül fontos város az egész világon. Ők semmit sem tettek a megvédéséért.
– Elnök úr, hogyan lehetnek abban biztosak, hogy semmiféle mérsékelt ellenzék nincs Szíriában? És ha ez tényleg így van, akkor hogyan látják az orosz vadászgépek múlt heti akcióját, melynek során egy nap alatt több tucat célpontot semmisítettek meg, amelyeknek a koordinátáit ellenzéki csoportok adták meg? Tájékoztatták Önöket erről?
– Valójában kézzelfogható ellenzéki csoportok nincsenek. Először is az ellenzéki csoport definíciója nem jelenti azt, hogy harcosok. Ha ellenzékről beszélünk, akkor az egy politikai fogalom, és nem katonai. Ha fegyvert fog, akkor vagy harcos, vagy terrorista, vagy nevezze bármi másnak! De nem nevezheti ellenzékinek azt, aki géppuskával vagy bármilyen más fegyverrel hadonászik. Ugyanakkor ha azokról az oldalakról akarunk beszélni, akik kapcsolatban állnak a szélsőségesekkel (és ez itt a vita fő tárgya), akkor láthatjuk, hogy a legtöbb ilyen csoport al-Kaida-kötődésű. Legyen az az Iszlám Állam vagy az al-Nuszra Front. Nem mi mondjuk ezt róluk, hanem ők maguk állítják a videókon keresztül, amelyeket megosztanak a világhálón. Ezt könnyen megtalálhatja a YouTube-on. Már az első napoktól kezdve tettek közzé képeket, amelyeken fejeket vágnak le, emberi szívet esznek, különböző testrészeket csonkolnak… Saját magukat szélsőséges csoportokként mutatják be.
Viszont ha mérsékelt ellenzékről akar beszélni, akkor beszélhet politikai ellenzékről, amelynek egy része Szírián belül található, egy másik része pedig Szírián kívül. Egy része ennek az ellenzéknek politikai támogatást nyújtott a terroristáknak, miközben egy másik része nem tette, hanem kiállt a terroristák ellen, és támogatta a kormányát, annak ellenére, hogy ellenzéki.
– Az említett orosz katonai műveletek viszont ellenzéki csoportok együttműködésével történtek. Tudatták Önökkel, hogy erre készülnek?
– Még egyszer ismétlem: a dolognak nincsen köze ellenzéki csoportokhoz, hanem fegyveresekkel dolgoznak együtt. Mi is együtt dolgozunk néhányukkal, mert mi a békítésekért dolgozunk Szíriában. Ha helyi békét akarsz elérni, akkor fegyveresekkel kell beszélned, tehát mi együttműködünk velük. És van ezzel kapcsolatosan együttműködés az oroszok és a szírek között. Igen, ők tettek ilyet, és mi bátorítjuk őket, mert a helyzet javításának és a béke elérésének ez a leghatékonyabb módja.
– Hogyan értelmezi az Iszlám Állam-jelenséget? Vannak, akik azt mondják, hogy Irakban alakult, van aki azt, hogy Szíriában. Honnan jön az ideológiája ennek az egésznek? És ki pénzeli őket?
– 2006-ban jelentették be Irakban először, hogy létrehozták az úgynevezett „Iraki Iszlám Államot”. Ennek a vezére al-Zarkawi volt, akivel az amerikaiak végeztek. Az amerikaiak jelentették be, hogy meggyilkolták őt. Ezáltal ők kijelentették azt, hogy van egy iszlám állam a felügyeletük alatt, vagy mondhatjuk: az amerikai megszállás alatt. Tehát ezt az amerikaiak mondták. Senki sem mondhatja azt, hogy az Iszlám Állam nem létezett Irakban, vagy nem létezett egész pontosan az amerikai felügyelet alatt. Ez nyilvánvaló.
Az Iszlám Állam és az al-Nuszra Front az al-Kaidából szakadt ki Afganisztánban. Ahogyan azt Hillary Clinton is mondta, és ahogyan azt mindenki tudja: az al-Kaidát Afganisztánban a szovjetek elleni harchoz hozták létre szaúdi finanszírozással, amerikai utasításokkal és felügyelet alatt. Ez teljesen nyilvánvaló, ez a valóság. Az ideológiájuk a vahabita ideológia. A szaúdi vahabita ideológia. Ami viszont az őket finanszírozó oldalakat illeti: a szaúdi uralkodó család mindig is nyíltan támogatta a vahabita intézményeket hivatalos szinten. Természetesen sok vahabita személyiség tud nekik pénzt küldeni, viszont logisztikailag az összes IÁ-nak nyújtott támogatás – akár az emberi erőforrásai, akár a pénze és az olajeladása stb. – minden Törökországon keresztül megy, együttműködve a szaúdiakkal és a katariakkal. Enélkül a logisztikai tér nélkül – vagy nevezhetjük az IÁ hátsó udvarának is – az IÁ nem tudott volna fennmaradni, mert semmilyen társadalmi „inkubátora” nincsen Szíriában.
– Nem rendelkeznek ilyen „inkubátorral”?
– Nem rendelkeznek ilyen inkubátorral. Még nem. Ők olyanok, mint egy idegen test a mi hazánkban. De a félelem, az elnyomás és gyilkolás miatt el tudták foglalni azokat a területeket, amelyek most a kezükben vannak. Azonban a valóságban az erejük Törökországból származik, személyes támogatással Erdogantól és Davutoglutól.
– Vannak adataik arról, hogy kik vásárolják fel az olajat az Iszlám Államtól? Tudnak esetleg arról, hogy az olaj-adásvétellel kapcsolatos anyagiakat hogyan intézik?
– Ez elsősorban Törökországon keresztül történik. Legyen itt szó akár kifizetésről vagy az olaj eladásáról. A pénz Katarból és Szaúd-Arábiából érkezik, plusz természetesen magától a török kormánytól. Az olajat Szíriából Törökországba szállítják, mert a legtöbb olajmező Törökország és Irak közelében található. Irakon keresztül viszont nem tudják eladni az olajat, mert az iraki kormány harcol az Iszlám Állam ellen, a török kormány viszont támogatja azt. Tehát az Iszlám Állam egyetlen életet adó artériája Törökországon keresztül halad.
Videón a teljes interjú angolul:
(Orientalista.hu - Sana.sy nyomán)