Most következik e rendkívüli könyv ismertetésének záró része. (Az előző pedig itt található.)
Kezdjük a 389. oldallal, ahol a szerző dühét önti mondatokba, amiért a zsidók elpusztítják azokat a régi vallásokat, amelyek emlékeit meg akarta látogatni Libanonban, Szíriában és Líbiában, de a gyökértelen, embertelen, parazita zsidók” elpusztították ezeket az országokat szolgáik segítségével. Ezek „az embertelen, folytonosan hazudozó, hihető kultúra nélküli zsidók elpusztították világomat, a természetes és emberi szépségek világát a háborúkkal és végtelen kapzsiságuk eredményeként – semmilyen okból, csak azon célból, hogy mindenre rátegyék a kezüket, az úgynevezett Új Világrenddel, amely egy zsidó világkormányhoz vezet”.
Fajtajelleges bankártabló: Abraham Kuhn, Solomon Loeb, Bernard Baruch, J.P. Morgan (a kakukktojás?), Eugene Meyer, Paul Warburg, Max Warburg, Jacob Schiff, Louis Brandeis, Alfred Rothschild |
Márpedig lesz világkormányunk, függetlenül attól, hogy szeretjük-e azt vagy nem. A kérdés csak az, hogy a világkormányt egyetértéssel vagy hódítással hozzuk létre.
(Paul Warburg, a Federal Reserve egyik alapítója, a Külkapcsolatok Tanácsa tagja, 1950. február 17.)
Majd megjegyzi, hogy esztétaként ezeknek az embereknek már a kinézése is undort kelt benne.
Csúf gondolatok, csúnya nevek, csúf nyelv, csúnya emberek. Az állandó hazudozások rondává teszik az embert. Vessünk csak egy pillantást Merkelre!
Gerard Menuhin közvetlenül ezután a hollywoodi zsidókról ír, akik,
függetlenül attól, hogy hím- vagy nőneműek, gyakran megváltoztatják nevüket, és egy kis plasztikai sebészeti beavatkozás segítségével normalizálják vonásaikat.
Amihez tegyük hozzá: ha például a Padödőék Hollywoodig vinnék, számukra Los Angeles valamennyi plasztikai- és génsebésze sem lenne elegendő. (Bocsánatot kérünk olvasóinktól, amiért két napra elvettük étvágyukat.)
De ne szakítsuk félbe túl hosszan a szerzőt, aki így folytatja:
De bárhogy is álcázzák kinézetüket, ortodox, lumpen zsidók, függetlenül attól, hogy fekete kalapot és lecsüngő pajeszt viselnek, ahogyan ott várnak a zsinagóga vagy a reptér körül, hogy fajtájuk megérkezzen. Ahogy ott állnak, felfújt hassal és a miatta a gatyájukból kitüremkedő fehér inggel lelógva fekete öltönyük nadrágjára. Visszataszító lények. Ott állnak: kóser kajával telepakolva a hasukat, miközben pórusukon szivárog ki a másság… Rosszindulatú pestisként mozognak, testestül-lelkestül. Miközben a szupermarketekre rákényszerítik, hogy kóser adót fizessenek a kóser áruk pecsétjéért, és ha megtagadnák az ilyen árucikkek beszerzését (nem csak élelmiszerekről van szó), azonnal antiszemitáknak bélyegeznék őket.
Ezután jön a következtetésből levont diagnózis:
De gazdáik sikere semmilyen természeti törvényen nem alapul. Ha nem lenne hálózatuk, s nem lenne meg az önmaguknak kiutalt privilégiumaik révén érvényesített sunyiságuk, valamint fura konvenciójuk, amely révén hol áldozatok, hol elkövetők, attól függően, hogy mi felel meg jobban céljaiknak, semmik nem lennének. A zsidók a világ lakosságának végtelenül kis részét alkotják. Ha ez nem a farka csóválta kutya esete, akkor mi az? De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a zsidók egy egymáshoz kapcsolódó támogatói csoport előnyeivel bírnak, amely egy központi vezetőre reagáló villamos áramkörként viselkedik. Olykor azt halljuk, hogy a zsidók azért érvényesülnek oly gyorsan és haladnak előre, mert intelligensebbek a nem zsidóknál. De a penge gyakorlat és az alantas ravaszság nem ugyanaz, mint a jobb képesség. Ha a nem zsidók úgy viselkednének, mint egy polgári ruhát öltő hadsereg, és minden éberen töltött percüket azzal töltenék, hogy megtervezik, miként verik át a nem zsidókat, ugyanolyan sikeresek lennének, mint a zsidók. A baj az, hogy a nem zsidóknak nincs egy ilyen saját hálózatuk. Normális emberek, akik hatalmas többségük és egy békés egymás mellett élés iránti igényük ellenére nem tudják legyőzni ezt a parányi kisebbséget. Egyszerűen még elképzelni se tudnak egy ilyen, vallási szintre szervezett rosszindulatot. Nem tudják elfogadni egy olyan mozgalomnak a létezését, amely elkötelezett mindenfajta legitim kormány, nemzet és hit elpusztítására, és hogy őket a világot terrorral uraló szuperállammal helyettesítse. Addig, ameddig ennek az ellenkezőjére nem lesznek képesek, emberek millióit fogják megölni ezen embertelen ügyben.
Menuhin ezután azt írja, ez a zsidó lélektani háborúnak elkötelezett hálózat két központja Tel-Aviv és New York. „A washingtoni, londoni, berlini stb. gonosz végrehajtóikkal hizlalják magukat e hálózat legkövérebb pókjai a világ lakossága nagy részének nyomorán”, gondol a szerző olyan figurákra, mint Soros és társai.
A könyvben a szerző „oldaljegyzeteket” helyezett el, amelyekben egy-egy aktuális hírrel élénkíti amúgy is élénk szövegét. Mint azzal (390. oldal), hogy az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Berlinben 2014. november 13-én „antiszemitizmus konferenciát” rendezett. Mi köze van e témához egy ilyen világszervezetnek? – teszi fel a kérdést Menuhin. Joggal.
De ezen a „showműsoron” megjelent Burkhalter svájci elnök, aki, beprogramozott libaként gágogta, hogy „Minden antiszemita háttérrel mondott kijelentés ellenünk irányul. Az antiszemitizmus veszélyt jelent a szabadságra és a demokráciára nézve.” De Steinmeier német külügyminiszter még Burkhaltert is felülmúlta, amikor azt találta mondani, hogy „az antiszemitizmus tőrdöfés e társadalom szívébe”.
Ezután terítékre kerül a palesztinok elnyomása, irtása és földjeik elvétele. A 399. oldalon ezt olvashatjuk Izrael kapcsán:
Ezután terítékre kerül a palesztinok elnyomása, irtása és földjeik elvétele. A 399. oldalon ezt olvashatjuk Izrael kapcsán:
A cionizmus nem judaizmus. Hanem terrorisztikus politikai program. Palesztina nem a szegény zsidók menhelye, hanem mintegy 1500 amerikai részvényes befektetése a Palesztin Gazdasági Együttműködési Társaságba… A cionizmus nem csak Palesztinát jelenti. Hanem az Egyesült Államokat és a világot. (Henry H. Klein, Zionism Rules the World, 1948).”
Nem kell messzire menni, mi is tobzódhattunk komcsi zsidó szépségideálban (Rákosi esetében a Róth csak gúnynév volt, az eredeti neve a dallamos Rosenfeld) |
Meg kell érteni, hogy a vezető bolsevikok, akik átvették Oroszországot, nem oroszok voltak. Gyűlölték az oroszokat. Gyűlölték a keresztényeket. Etnikai gyűlöletüktől tüzelve milliószámra kínoztak meg és mészároltak le oroszokat anélkül, hogy egy pillanatig is elfogta volna őket az emberi megbánás. Honfitársaim nagyobb része szenvedett el borzalmas bűnöket véres kezük által, mint bármely más nép vagy nemzet az egész emberi történelem során. Az a tény, hogy a világ legnagyobb része nem ismeri ezt az iszonytató bűnt és nem is érdekli, annak bizonyítéka, hogy a globális média az elkövetők kezében van. (A. Szolzsenyicin, 200 év együtt.)
Mindezeket a gondolatokat a másik oldalról megerősíti Ovadia Juszef rabbi, az izraeli Sasz Párt vallási vezetője, aki a Jerusalem Post nevű napilap 2010. október 18-i száma szerint ezt mondta:
A gojok azért születtek, hogy bennünket szolgáljanak. Ezen kívül nincs helyük a Földön – csak az, hogy szolgálják Izrael népét.
Képzeljük, mi lenne, ha bármelyik magyar párt vezetője, aki netán még magasabb vallási funkciót is betöltene, ugyanezt mondaná a magyarok és zsidók viszonylatában…
Végezetül pedig zárjuk Gerard Menuhin könyvének ismertetését kötete 430. oldalán található Voltaire-idézettel.
Nem csak azért, mert az oly jó befejezés, hanem azért is, mert az az egyetlen mondat, amelyet tőle hazai okosaink furtonfurt idéznek, csupán egy neki tulajdonított szöveg (hogy noha nem ért egyet az illető gondolatával, de az élete árán is megvédené jogát, hogy azt kimondhassa), és az a könyv fényében is egy röhej (ki mondhat ki nálunk nyilvánosan egy olyan mondatot, és ki védelmezné, mely e könyvben olvasható és melyik hazai e hamis Voltaire-szöveget röfögő védené meg őt?), hanem azért is, hogy bemutassuk ezt a kiváló francia gondolkodót arról az oldaláról, amelyről még eddig soha nem hallhattunk:
Sajnálattal beszélek a zsidókról: ez a nemzet számos tekintetben a legundorítóbb, amely valaha is beszennyezte a Földet.
(Dictionnaire Philosophique, 1764, „Tolerance”, 1. rész).
Abruzzo - Kuruc.info