Erről ugyan eszünkbe jut a páciens, aki így fordul pszichiáteréhez: „Doktor úr, engem állandóan kételyek gyötörnek. Vagy mégsem?” – de a dolog feltétlenül örvendetes. Főleg, ha csokorban – „összefüggéseiben” – nézegetjük annak a ténynek a libsik számára kínos hatását, hogy megszűnt a legális és titkosszolgálati könnyű pénzek korszaka.

A Galamus-könyörgésből kiderül, hogy a pénztárcába nyúló zsidók száma még nekik is váratlanul kevés. A varangyszerű honlapnak saját bevallása szerint 261 előfizetője, illetve támogatója van.

De döglődik a Klubrádió is. Médiabeli fajtestvére, a Nol.hu június első napján kezdőlapjának legfőbb helyén hirdette azt a cikkét, amelynek e címet adta: Hallgatóitól kér anyagi támogatást a Klubrádió. Majd ezt írja: „Eddig úgy nyolcezren fogadtak örökbe műsorperceket. 2010 ’minden képzeletet felülmúlóan katasztrofálisan’ alakult a rádió bevételeiben, emiatt a Médiatanács döntését és a kéthavonta hosszabbított frekvenciaengedélyt okolják.”

Aki hallgatta/hallgatja ezt a sztratoszférikusan buta betelefonálóknak szelepet szolgáltató csatornaadót, az tudja, hogy azt a látszatot keltik, mintha százezrek támogatnák. Most kiderült, hogy csak a Szent István park és környéke. (Beleértve Cion olyan csótányait, mint Mester Ákos, akik onnan költöztek összelopott pénzen épített budai palotáikba.)

Jó hír Magyarországnak, de menjünk tovább.

A Magyarországon a Hit Gyülevészének hitehagyott tagjaként ismert Bartus László 2005-ben rejtélyesen felbukkant New Yorkban, ahol a vélhetően titkosszolgálati pénzen, Erdős Ákos frontemberen keresztül megvásárolt Amerikai Népszava főszerkesztőjének nevezték ki. Bartus nem zsidó és nem entellektüel. Ugyanabba a zsidócseléd táborba tartozik, mint amelynek értelmiségi főképviselője Megyesi Gusztáv (Élet és Irodalom, Népszabadság) és köztes reprezentánsa (még nem entellektüel, de azért már nem Bartus) Kuncze Gábor.

Bartusnak az volt a küldetése, hogy az amerikai és elsősorban a New York-i magyar diaszpórát bomlassza, illetőleg hamis információkkal lássa el Magyarországról. Kulcsszerepére jellemző, hogy a Magyar Nemzet 2010. február 18-án megjelent cikkében titkosszolgálati forrásokra hivatkozva azt írta, „azt is el tudta érni, hogy a magyar kormány alá tartozó intézmények fél évig betiltsák Papp Z. Attila szerkesztésében és a Magyar Külügyi Intézet kiadásában az amerikai magyarokról készített szociológiai kötetet. Csupán azért, mert Bartusnak nem tetszett.”

Bartus lapja 2009. november 20-án Magyar önismeret című cikkében kaftánt öltve sértegetett mindenkit, aki magyarnak született, Esterházy Péter és Spiró György stílusában.

Bartus egyébként igazi primitív szolgalélek, akinek szolgálóösztöne a felettes énje: logikáját sárba tiporja. Az, hogy Magyarországot Mussolini fasizmusával hasonlítja össze még hagyján, sőt hízelgő, de hogy hetente magasztalt Amerikájáról megfeledkezve azt barbárnak nevezze egyik kirohanásában („Barbár országokban szeretik a kivégzéseket…”, írja április 30-i cikkében arról, hogy Magyarországon az életfogytiglan életfogytiglan lesz), mutatja ennek a magyargyűlölő ösztönlénynek végtelen szellemi nyomorát.

Bartus június 2-ával hosszú évek óta a számunkra legkedvesebb cikkével jelentkezett, amelynek saját maga ezt a címet adta: Megmarad-e az Amerikai Népszava? A tartalomból nem idézünk. Ugyanaz helyi variációra, mint a Galamus és a Klubrádió jajkiáltása.

Ugye emlékszünk még a patkányszféra kiabálására, amikor jobboldali véleményformálók azt követelték a félhülye Antall-kormánytól, hogy a 45 évnyi kommunista elnyomást követően épp akkor születő jobboldali médiát az állam támogassa, ahogyan azt teszi a fejlett skandináv országokban, azaz a kis példányszámú és ezért a hirdetők által elhanyagolt lapokat államilag támogatják, hogy megőrizzék a demokrácia sokszínűségét? A kommunista médiát átöröklő ballib zsidók egytől egyig azt üvöltötték: döntsön a piac! Hát most dönt.

A jobboldali média így talán jobban járt. Magára hagyva is megerősödött, persze messze nem megszerezve a túlsúlyt, mint ahogyan azt zsiráfék hazudják. (Aki ebben kételkedik, kattintson a Hirkereso.hu-ra és nézze meg, honnan van hírforrásai túlnyomó része.)

De egy biztos: rossz idők jöttek ezekre, ami feltétlen örömmel tölt el bennünket, nem feledve: hiányérzetünk van, amely addig tart majd, ameddig meg nem szűnik a Népszabadságtól az ATV-ig minden magyargyűlölő trágyamédia. És rothadásuk azt is mutatja, hogy az ország korábbi kirablóit nem hatja meg saját médiapatkányaik siránkozása, jöjjön az a magát szintén sajnáltató, anyagi tönkremenéstől rettegő Népszavától vagy a felsorolt hebraikus pszeudómédiumoktól. A rabolt pénzből most már, amikor nincs lopási utánpótlás, nem adnak.