A teljes nyomorba és gyarmati sorba taszított Argentína 2002-ben fellázadt elnyomói ellen, és visszaszerezte az ország függetlenségét. Azóta a dél-amerikai állam jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül, melyről elfelejtettek tudósítani a nyugati hírközlő eszközök.
![]() |
Május elején az argentin kormány állami többségi tulajdonba vette a Yacimientos Petroliferos Fiscales (YPF) elnevezésű olajtársaságot, melynek nyomán a dél-amerikai ország immár függetlenítette magát a nemzetközi olajkartellek befolyása alól.
2002 előtt Argentína engedelmesen végrehajtotta az IMF és a Világbank összes parancsát, privatizált, megnyitotta a piacait, és nyakra-főre vette fel a kölcsönöket. Az ország adósságállománya 2002-ben elérte a 95 milliárd dollárt, és Argentína legfontosabb ipari és energetikai központjai is a „nemzetközi befektetők” kezére kerültek. Az IMF utasításainak végrehajtása azt eredményezte, hogy hatalmas deficit keletkezett, a munkanélküliség és az infláció az egekbe szökött, és az állandó „megszorítások” következtében az egészségügy, az oktatás és a szociális szolgáltató rendszer a csőd közelébe jutott. Argentína egy teljesen élhetetlen országgá vált, ahonnan aki csak tehette, menekült.
![]() Nestor Kirchner |
Az új, a nemzetközi pénzoligarchia bértollnokainak szóhasználatában “populista” gazdaságpolitikai intézkedések részét képezi a nagy olajvállalatok nemzeti tulajdonba vétele. Az elmúlt évtized folyamán a “populista”, vagyis a nemzeti érdekeket képviselő kormányzat jelentős összegekkel igyekezett az értékes nyersanyag árát elfogadható szinten tartani. A multinacionális vállalatok – köztük a spanyol többségi tulajdonú Repsol, mely a most államosított olajcéget birtokolta – hatalmas profitot vágtak zsebre, miközben bírálták a kormány beavatkozását a „piaci viszonyokba”. 2004 és 2011 között az olajtermelés 20%-kal, a felszínre hozott gáz mennyisége 13%-kal csökkent. A YPF, amely az ország olajkészletének egyharmada fölött rendelkezik, szintén meglehetősen gyengén teljesített. A külföldi kézben lévő olajkonszernek azzal érveltek, hogy a mesterségesen alacsony szinten tartott olajárak miatt képtelenek fejleszteni a kitermelési technológiát, és nem tudnak új befektetéseket sem végrehajtani. Az olajcégek az állami árkontroll megszüntetését követelték cserébe az olajkitermelés mértékének fokozásáért.
Hasonlóképpen zsarolnak Magyarországon is a multinacionális cégek és a „nemzetközi befektetők”, csakhogy nálunk nincsen a nemzeti érdekeket keményen képviselő "populista" kormány. A buenos aires-i vezetés azonban megelégelte az olajmultik pofátlan viselkedését, és állami többségi tulajdonba vette a legfontosabb olajcéget. A lamentálás persze már megkezdődött a pénzoligarchia részéről. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter legutóbbi amerikai útján kijelentette: “A szabad piac a kívánatos modell. A verseny és a szabad piac mindenütt sikerekhez vezetett a világon” – hazudta az amerikai külügyminiszter.
Az államosított cég korábbi többségi tulajdonosa, a Repsol, valamint az amerikai pénzügyi tanácsadó cég, a texasi Yale Capital Corp pert indított az argentin kormány ellen a manhattani bíróságon. A pénzoligarchák szerint ugyanis súlyos veszteség érte őket, melyért kárpótlás jár nekik. De vajon mikor fizet kárpótlást az IMF-es és világbankos pénztőke az elmúlt évtizedek során a világ népei ellen elkövetett példátlan csalás és bűncselekmény-sorozat miatt?
Perge Ottó - Americanfreepress nyomán