Csupán néhány nap telt el azután, hogy Feri pápa – örményországi látogatásáról hazafelé tartva – csaknem maga is kiesett a Vatikáni Zsinat által kinyitott, s általa az elmúlt években szélesre tárt ablakon (ti. amikor idült megfelelési kényszertől vezérelve már a buzeránsoktól is bocsánatot akart kérni), amikor Sarlós Boldogasszony napján Budapest belvárosában a bűnt, a természet (Isten alkotta) rendje elleni lázadást, a terméketlen, csak önmagára irányuló és önmagát bálványozó (és másoktól is hasonló imádatot követelő) önzést ünnepelték az új baloldal szent tehenei. A rendezvényre a fenti pápai kijeneltést melegen üdvözlő LMBTQXYZ-lobbi közleményben invitálta a papokat, lelkészeket is...

A kordonokkal elzárt, kizárólag beléptetőkapukon keresztül elérhető menet az Andrássy út-Dózsa György út találkozásától indult négykor, és az Andrássy út – Nagymező utca – Bajcsy-Zsilinszky út – Alkotmány utca útvonalon érkezett meg az Országház elé. A kapuknál gondosan átnézték a táskákat, és ha valakinél volt folyadék, biztonsági intézkedésként megkérték, hogy kortyoljon bele egyet – írta az Index, melynek beszámolója szerint – ha valakinek esetleg nem lenne világos, honnan is fúj a szél – a vonuláson részt vett az amerikai és az izraeli nagykövet is. A lap képriportjában a Migszol nevű illegálisbevándorló-simogató társulat aktivistái is feltüntek, kedvenceiket sajnos nem hozták magukkal (ahogy Ilian Mor is otthon hagyta Jisáj Schlisselt), pedig biztosan feldobta volna a hangulatot a szent tehenek találkozása. Velük lett volna igazán teljes a rendezvény...

A szombati gyalázat természetellenes abszurditását – meglepő módon – az Index menet elején haladó tudósítójának sikerült egyetlen sokat mondó mondatban összefoglalnia. Beszámolója szerint a Bajcsy-Zsilinszky út – Báthori utca kereszteződésénél egy fociultra volt, „aki kicsit buzizott, de miután a rendőr megkérte, hogy viselkedjen, mert gyerekek is vannak itt, megszeppenve odébbállt”. Feje tetejére állított, értékeit vesztett, „húszmillióért sem szülős” világunkban ugyanis már nem a kicsinyek megbotránkoztatása (bűnre csábítása) a bűn, hanem a bűn néven nevezése. „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül” (Lk 17,1).

Végül egy költői kérdés: ha – a Pride-on látott transzparenseken felbuzdulva – mondjuk egy „Isten valóság, a Holokauszt^TM csak mese” feliratú táblával sétafikálnék az Andrássy úton, akkor vajon a módfelett toleráns Charlie-k hány percen belül lincselnének meg, s utána a demokratikus, világnézetileg semleges bíróság hány ezer év börtönre ítélne?

Domokos Endre János – Kitartás.net