1956. október 23-a a magyar történelem egyik legjelesebb napjaként vonult be a köztudatba, annak ellenére, hogy az évtizedek során számos hullarabló igyekezett a népfelkelés emlékét bemocskolni. Aktualitásánál fogva most egy olyan kötetet szeretnék ajánlani és bemutatni, amely jelen sorok írójának alapvető mérföldkő volt az 1956-os események helyes értelmezésében. Ez a könyv pedig nem más, mint David Irving brit történész munkája, a Felkelés! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956 című kötet, mely először 1981-ben látott napvilágot külföldi kiadásban, Magyarországon pedig a Gede Testvérek kiadó jóvoltából juthatunk hozzá.
 Forrás: moly.hu |
David Irving 1938-ban született Nagy-Britanniában, munkássága pedig pótolhatatlan értékkel bír azok számára, akik a fősodratú, politikailag végletekig korrekt és agyoncenzúrázott történelem helyett valódi ismeretekre szeretnének szert tenni a XX. század történetével kapcsolatban. Munkássága széles skálán mozog, megannyi remek kötettel (a tervek szerint ezek folyamatosan bemutatásra kerülnek majd), fő kutatási területe pedig a nemzetiszocialista Németország, illetőleg a Harmadik Birodalom világháborús története. A háború, a nemzetiszocializmus és a legfőbb képviselőinek bemutatása mellett olyan gyöngyszemek is napvilágot láttak áltata, mint az agyonhallgatott, ugyanakkor porig bombázott Drezda története, vagy éppen – kissé távolodva a témától – az 1956-ról szóló kötete.
Meglátásom szerint a legtöbb 1956-tal foglalkozó könyv hibája, hogy kevés teret enged a fontos előzményeknek (a kommunista rezsim természete, a '45-től '56-ig terjedő időszak tárgyalása stb.), valamint, hogy a forradalom oldalára állt személyeket teljességgel egy kalap alá veszi. A jellemző tucatkönyvek így sem a népfelkelés természetét, sem pedig a minket körülvevő atmoszférát, politikai helyzetet nem tudják megfelelő módon ábrázolni. Mindamellett, hogy külföldi történész a legritkább esetben foglalkozik magyar történelemmel – ilyen alapossággal legalábbis – pontosan az előbb felsorolt pontok Irving könyvének erősségei.
A brit történész források széles tárházát hozza el nekünk, munkáján látszik, hogy a legapróbb részletekre is kínosan ügyelt. A teljesség igénye nélkül a kutatásai során eljutott Veronába, New Yorkba, Rómába, Münchenbe, sőt, még Moszkvába és Budapestre is (a könyv készültekor még létezett a szocialista blokk). Beszélt túlélőkkel, szemtanúkkal, eddig fel nem vonultatott forrásokat is felhasznált (a CIA szerepe, amerikai ügynökségi jelentések, szemtanúktól, túlélőktől szerzett további dokumentumok stb.), hogy minél részletesebb képet kapjunk azokról a bizonyos napokról.
 David Irving művének 2010-es külföldi kiadása egy modernebb borítóval (forrás: Amazon) |
De vajon mi lehet az oka annak, hogy e remek munka – ha nem is hivatalosan indexen – de abszolút mellőzött szerepben van, David Irving egyéb munkáival együtt? Természetesen a politikai korrektség teljes mellőzése, a fősodratot megszégyenítő igazmondása, sőt, a lelkesen elhallgatott tények feltárása, kézenfekvő, ám mégis letagadott összefüggések bemutatása.
Mindamellett, hogy képet kapunk arról, hogy 1956 valódi hősei még csak véletlenül sem a Nagy Imrék, Maléter Pálok voltak, remekül ábrázolja a felkelők viszonyát a "kommunista reformátorokkal". A terjedelmes, több mint 600 oldalas munka sorra dönti meg a toposzokat a "mártír miniszterelnökről", a hibásan agyonmagasztalt "haladó kommunista értelmiségről", vagy éppen a rezsimmel kollaboráló, kizárólag némi enyhülést kívánó Petőfi kör irodalmárairól, a társutas művészekről. Soha egyetlen műben nem látjuk ilyen élesen az ellentétet a felkelők és a társutas politika, művészvilág között. Amíg utóbbiak a kommunizmus megreformálásáért harcoltak (köztük számos zsidó, akiknek származását Irving – nagyon helyesen – nem rejti véka alá, sőt, fontosságát ki is emeli), addig a felkelők egyértelműen a kommunizmus megdöntéséért.
Ordító különbség, melyet mind a mai napig elhallgatni igyekeznek. Az egyes szereplők zsidó származása pedig nem csak egyéni szinten érdekes, hanem a felkelés szempontjából is, melynek egyik kiváltó oka pontosan a hatalom zsidó jellege volt (már csak ezért sem bízhattak meg a felkelők a reformkommunista nézeteket valló, zsidó származású értelmiségi, politikai körökben.)
S, hogy miért a lehető legjobb, legpontosabb kifejezés a felkelés szó az 1956-os eseményekre? A könyv erre is kielégítő választ ad, de a következő publikációm egyik fő témája is ez lesz.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Tekintse meg eddigi könyvajánlóimat, könyvbemutatóimat is:
