A választás óta a Mi Hazánk támogatottsága felívelőben van, csakúgy, mint a parlamenten kívüli Magyar Kétfarkú Kutya Párté. Ebből már most messzemenő következtetéseket lehet levonni, ám azóta kiderült, hogy a fiatalok (18-29 életév) körében a Mi Hazánk a legnépszerűbb párt. Nem ellenzéki párt, hanem párt, tehát a Fideszt is megelőzi. Ez már önmagában egy politikatörténeti unikum, hiszen 2010 óta valószínűleg egyetlen olyan kutatást sem lehetett olvasni, ahol bárki megelőzte volna a kormánypártokat országos viszonylatban, de persze önmagukban is beszédesek ezek az eredmények. A közvélemény-kutatást az a Coninver jegyzi, amely szokatlan módon már az országgyűlési választások előtt jelezte, hogy a Mi Hazánk Mozgalom be fog jutni a Parlamentbe (5000 fő megkérdezésével 7,01%-ra rakták a mozgalmat a biztos pártválasztók körében). Mellettük – mármint a fiatalok pártpreferenciáit illetően – február elején a Medián is hasonló következtetésre jutott, utóbbival csak az a gond, hogy „az ellenzék” (mármint a helyes olvasatban baloldali ellenzék) közösen szerepel a kimutatásban, tehát a nem részletezett adatokból sajnos nem szűrhető le ugyanaz a következtetés, mint a Coninver esetében.

Az alábbiakból mindenesetre a következőket érdemes/kell/lehet leszűrni.

1. A legfiatalabb korosztály preferenciáiból a Mi Hazánk jelentőségén messze túlmutató jelenség is tetten érhető, főleg, ha összehasonlítjuk azt az idősebb generációk politikai hovatartozásával. Nevezetesen a két nagy pólus – sötétebb időkben megdönthetetlennek vélt – egyeduralma omladozni látszik, s ennek végét minden bizonnyal – csúnya szóval élve – a lakosság részbeni kicserélődése fogja jelenteni. Persze ez egy hosszú, szerves folyamat, ilyen helyzetekben azonban gyönyörűen tetten érhető a történelem folyamatos változása, alakulása, hiszen az összhangba hozható a generációk milyenségével. Ami a korábbi időszakoktól viszont eltérő jelenség, hogy egy mai 35 és egy 20 éves között sokkal nagyobb szakadék van, mint 30-40-50 évvel ezelőtt, utóbbit én egyértelműen a technika rohamos fejlődésének és az információk már-már fárasztóan gyors áramlásának tudom be. Ez kihatással van arra, milyen képet alkot a világról egy mai fiatal, ez pedig a politikai állásfoglalását és világnézetét (ha van egyáltalán) is befolyásolni fogja.

2. Minden pozitív előjel ellenére azért korántsem ennyire fenékig tejfel az egész, több okból sem. A fiatalok még huszonéves korukban is messze több változáson esnek át, mint a harmincas, negyvenes, vagy afölötti korosztályok, ez alól a világról alkotott kép sem kivétel, amibe beletartozik, beletartozhat a pártpreferencia is. Ezzel kapcsolatban még személyes példát is tudok hozni: a meglehetősen sok főt számláló szélsőjobboldali baráti köröm, amely nagyjából 18 és 22-23 éves korom között volt egy viszonylag összetartó társaság, nos onnan már egy kezemen meg tudom számolni, hányan gondolkodnak még ma is így, és akkor még nem is beszéltem azokról az emberekről, akiket máshonnan ismertem meg, de a világnézetük hasonló (volt). Magyarul ebben a korosztályban a legnagyobb a szórás és az átrendeződés, míg egy 70 éves DK-s már örök életére DK-s marad.

Továbbá ennek a korosztálynak sajnos egyre ritkábban van kiforrott világnézete, amely növeli a lemorzsolódás kockázatát. Ezzel együtt egy választás alkalmával nehezebben megmozgathatóak, más dolog eltökéltnek lenni és még esőben is elmenni szavazni, megint más a telefonba bemondani egy pártot, amely szimpatikus valamennyire.

Végül pedig számarányban ebben a korosztályban vannak a legkevesebben, köszönhetően az elöregedő társadalomnak.

3. A Mi Hazánk nyakába számomra is meglepő eredménnyel lohol a Momentum, igazából nem is értem ennek az okát, hiszen ez a párt egyre inkább kezd átmenni Donáth Anna egyszemélyes showjába, legalábbis egyedül neki van bármiféle komolyabban vehető víziója a Momentum politikusai közül, még akkor is, ha ezekkel a gondolatokkal jobboldali ember nem tud azonosulni. Lehet, hogy erre a jelenségre ez az egyetlen magyarázat, de még ezzel együtt is sokallom ezt az eredményt. Mondjuk, ahogy üresedik ki a pártpolitika jelentősége az általános szürkeség és a tomboló világnézetek hiánya miatt, érezhetően úgy szűkül a kínálat is, valószínűleg ez is egy indok a Momentum 19%-os eredményére. Utóbbi számlájára írom a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 11%-át is, amely egyértelmű protest a jelenlegi rendszer ellen (itt nem magát a Fideszt értem, hanem mindent, amely 2023-ban a mainstream politikát jelenti), csak éppen aki ide ikszelne, konkrétan a nagy büdös semmire szavaz(na).

4. Kormányoldalról a Fidesz 18%-a messze jobb eredmény annál, mint amit a fiatalok megnyilvánulásaiból ismerünk. Jelen sorok írója sok emberrel beszél és találkozik, de kormánypárti huszonévest már nagyon régen látott, így valószínűsíthetően ezt a halmazt részben olyanok alkotják, akik, látva ennek a korosztálynak a másra, újra való igényét, inkább nem kürtölik világgá, hová is szavaznak. Persze amit az imént szélsőjobboldali szemszögből megállapítottam, itt is és a baloldal esetében is fennáll. Nem csak egy fiatal szélsőjobboldali változhat más irányba, de kiábrándulhat jelenlegi preferenciájából egy momentumos, vagy éppen egy fideszes is. Hovatovább a kiábrándulásnak is különböző árnyalatai vannak. Süllyedhet apátiába és lehet politikailag semleges, válthat érdekből, vagy személyes tapasztalatok miatt, de „a fiatal voltam, most már nem így gondolom” is gyakori érv, amelynek lélektani kikutatásához sok sikert mindenkinek, aki ilyet bevállal, mert az okok száma gyakorlatilag végtelen.

Mindezek fényében kijelenthetjük, hogy a magyar társadalom fiatalabb rétegeiben igény van egy teljes és gyökeres átalakulásra, amely egyrészt megremegteti a kétpólusú (a színfalak mögött egypólusú) hegemóniát, és kispadra teszi a „régi világ” pártjait. Egy történész barátommal nemrég arról beszélgettem, hogy mikor lesz, lehet vajon vége a mostani rendszernek, a NER-nek. Ha nem veszünk számításba váratlan geopolitikai eseményeket, kataklizmákat, akkor itt a válasz. Lassú, szerves átalakulás, a társadalmi-politikai trendek átalakulása, megváltozása.

Ugyanakkor ne feledjük, hogy ezek csak számok, egy közvélemény-kutatás. A magának a történelemben helyet akaró és kiharcoló világnézet megteremtése, jobban mondva a már létező, stabil alapokra helyezett korszerűsítése a legfontosabb, amely égisze alatt a változást akaró tömegek egyesíthetőek, vezethetők, s amelyet vonzó alternatíva lévén ők is magukénak vallanak majd.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info