Korszakunk egyik nagy talánya, hogy aki büszke arra, hogy zsidó vagy cigány származású, miért kezd el hisztizni, ha így nevezik. Valószínűleg ezt nem értette az a II. kerületi gimnáziumban tanító tanár sem, aki közölte a diákjával, hogy zsidó, ezért zsidó iskolában lenne a helye. Az oktató nem várta meg az ellene indított koncepciós pert, inkább magától felmondott, de azért van itt pár szempont, melyeket a végső látlelet szempontjából érdemes megemlíteni.
 Biztosan ez sem tetszene nekik: iráni karikatúra a világzsidóság mentalitásáról |
1. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, a sok-sok évtizedes agymosás ellenére is vannak olyanok – akár értelmiségi pályákon is, ahol érthetően nagyobb a filoszemita nyomás –, akiknek a torkán nem sikerült lenyomni a politikai korrektséget még a zsidóság esetében sem, akik persze a legfontosabbak a Fidesz számára – bőven fontosabbak a magyaroknál.
2. Kézzel-lábbal tiltakozhat az idézőjeles „áldozat” családja, hogy miért kellett a gyereküket (így átvitt értelemben magát a családot is) lezsidózni, vért kívánó viselkedésükkel, a koholt áldozati szereppel, és a mindenáron pert akaró, taszító magatartással pontosan ők bizonyítják be a legjobban, hogy az egykori töritanár bizony nem tévedett, és pontosan diagnosztizált.
3. A Tett és Védelem soviniszta, filoszemita, magyargyűlölő szervezet (amely – tegyük hozzá zárójelben – szabadon működhet a „nemzeti” országban) természetesen örül az iskola „példás” fellépésének, és annak, hogy a beszámolójuk nagy médianyilvánosságot (mi mást?) kapott, és hangsúlyozták, hogy az „ösztönös, zsigeri antiszemitizmusról” sokat kell beszélni, mert így hatékonyabban lehet fellépni ellene.
Miközben a tanuló „biztonságérzetéről” szónokoltak, eszembe jutott, hogy a magyarok testi épségéért egyes vidéki iskolákban – elvégre Magyarországon vagyunk – valahogy egyáltalán nem aggódik ugyanez a csapat. Másképpen fogalmazva, mit szólnának vajon fordítva, ha Izraelben működne egy kizárólag az idegen érdekét – fordított esetben a magyarságét – ordasan képviselő szervezet?
4. Annak rendje és módja szerint elkezdődött a „bűnös” tanár további démonizálása is. „Véletlenül” kiderült, hogy „visszaeső bűnöző” volt, órán már korábban is tagadta a holokausztot, de erről nem szólt senki – biztosan rettegtek tőle. Aki történelmi párhuzamot vél felfedezni a démonizálás metódusairól – ez esetben „kicsiben” – az jó helyen tapogatózik.
5. Természetesen az RTL is ráharapott a témára, meg is szólaltatták a szélsőbalos PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) ügyvivőjét, ami azért „vicces”, mert a szervezet a nevétől eltérő módon nem a meghurcolt tanárt vette védelmébe, hanem „egészen döbbenetesnek” nevezte, hogy ilyesmi ma megtörténhet egy iskolában.
De még ennél is beszédesebb volt az a kettős mérce, mellyel Nagy Erzsébet vélekedett az esetről. Véssük az eszünkbe, mert jól leírja ennek az egész rendszernek a gondolkodásmódját:
„A tanárnak semmi köze a diák világnézetéhez, a család világnézetéhez, vallási hovatartozásához, a szülőnek a dolga és joga azt eldönteni, hogy a gyerek milyen iskolába jár” - böfögte fel.
Először is, ha a tanárnak semmi köze a gyerek világnézetéhez, merre járkált a PDSZ, amikor baloldali tanárok hurcoltak meg jobboldali gondolkodású diákokat? Akkor volt közük a gyerek világnézetéhez, csak ebben az esetben nem?
Másodszor, ha a vallási világnézetéhez nincs közük, miért jellemző a zsidókra, hogy nagy mellénnyel verik magukat, hogy ők bizony azok? Ha ennyire probléma, ha utána nevén nevezik a gyereket, miért hangoztatják úton-útfélen ezt?
És végül, miért van akkor külön zsidó iskola, ha ők egyébként bárhová járhatnak, aki pedig ezt szóvá meri tenni, kirúgják? Érdekes, de ugyanez a metódus jelenik meg nagyban is: minek hozták létre Izraelt, ha egyébként bárhol a világban ugyanúgy megtelepszenek? És persze nem csendben, ahogyan kellene, hanem aktívan beleszólnak a gazdanép politikájába, mindennapjába.
És még csodálkoznak azon, hogy ez sokaknak nem tetszik…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
