Ő használja elsőként a fajiság szót, és a faji eszme valamint a fajvédelem gondolata is írásai nyomán kerül bele a magyar közgondolkodásba. Rámutat többek között arra is, hogy az élők világában, a fajok állandó létküzdelmében azoknak van esélyük az uralkodásra, akikben erősebb a fajiság érzése. Megállapítja, hogy amíg a történelemben a turáni fajtáknak legfeljebb csak faji öntudatuk volt, addig a zsidóságnál faji önérzet figyelhető meg, ami egy aktív tulajdonság, és szemben áll a turáni fajtákra jellemző fajtunyasággal.

Kiss Sándor 1884. április 10-én született Nagykőrösön. A kisbirtokos családból származó, nemes lelkű magyar házitanítóként kezdi pályafutását, majd a szarvasi tanítóképző tanára, később igazgatója lesz.

Már az is megsüvegelendő éleslátásra vall, ha valaki egyáltalán felismeri azt a párhuzamot, miszerint ahogy a különböző kórokozók hatnak az emberi szervezetre, úgy hat a zsidó a társadalomra. Kiss Sándor azonban nemcsak felismerte a zsidóságnak az emberi közösségekre kifejtett mérgező hatását, hanem tanulmányok és publicisztikák egész sorában rántotta le a leplet az élősködőkről. Ilyen pl. a Zsidókórság, ami egy történeti áttekintést nyújt a hébereknek a történelem során útjukba került népekkel kialakított viszonyáról, és bemutatja a zsidó faj jellemzőit. Ezt követi A zsidókórság pathológiája, amelyben a már fentebb említett párhuzam részletes boncolgatása folyik kíméletlen őszinteséggel, világos és meggyőző logikával, lebilincselő precizitással.

Annak ellenére, hogy most egy igazi csemegét szolgálunk fel, mégis az írás tanulmányos volta, valamint terjedelme miatt csak kifejezetten az eredetiséget kedvelő ínyenceknek ajánlhatjuk nyugodt szívvel. Azok, akik többnyire a humor és iwiw rovatok miatt látogatnak el hozzánk, vagy azok, akiknek nem sokat mond Istóczy Győző, Bartha Miklós, Bosnyák Zoltán, Marschalkó Lajos vagy Fiala Ferenc neve, - így az általuk kiadott művekből nem nyerhettek betekintést a magyar történelem egyes évtizedeibe - most nyugodtan kattintsanak tovább, mert Kiss Sándort nehéz lesz megérteniük. (Napjaink kórokozói közül bemutatjuk néhánynak a képét elrettentésül, óvakodjunk tőlük is, barátaiktól is, és figyelmeztessük erre szeretteinket is!)

Bosnyák Zoltán - A magyar fajvédelem úttörői című műve nyomán Mundzsuk - Kuruc.info

(Kiss Sándorról, valamint a XIX. és XX. századi magyar fajvédőkről bővebben a forrásként megjelent könyvből tájékozódhat, már akinek sikerül antikváriumban rátalálnia.)

bacilus gálvölgyicus

Az egyéni szervezet különféle kórságai (tífusz, gümőkór, bujakór, pestis, gyermekláz stb.) évezredeken át pusztították az emberiséget, az orvostudomány még sem tudta felismerni e betegségek igazi természetét mindaddig, míg a kórnemző parazitákat föl nem fedezte. A kórokozó élősködőknek a fölfedezése azonban nem mindig találkozott gyors és általános elismeréssel, még a szaktudósok részéről sem. Az ősrégi szokásokhoz ragaszkodó szakemberek akárhányszor makacsul ellenszegültek az új magyarázatnak. A sok közös tanulságos példa: Semmelweis küzdelme a gyermekágyi láz fertőzéses természetének elfogadásáért, vagy a rühatka fölfedezőinek évszázadokon keresztül folytatott harca a rüh élősdi természetének tagadói ellen. A nagy tömeg pedig még manapság is nevetségesnek tartja azt az állítást, hogy bizonyos betegségeket az élősködő csírák elszaporodása idézne elő. Ilyen története van a zsidókórság felismerésének is. A politikusok egy része és a nagy tömeg zöme még manapság is tagadja, hogy összefüggés volna bizonyos társadalmi betegségek és a zsidó élősködés között. Pedig évezredek folyamán a különböző társadalmak egész sora szenvedett zsidókórságban: Mezopotámia, Egyiptom, Perzsia, Kazárország, Oroszország, Magyarország.

Kicsi, de élősdi

Egyes fertőzött társadalmak el is pusztultak a zsidókórságban, mégsem vették észre, hogy a zsidó fertőzés okozta vesztüket. Elősegítette a tévelygés fönnmaradását, hogy a társadalomnak tényleg számos egyéb betegségei is lehetnek a zsidókórságon kívül, azután maga a zsidókórság is különböző befolyású volt a korok és társadalmak különfélesége szerint. Egyébként ebben is az emberi szervezet fertőző betegségeihez hasonlít: ismeretes, hogy a gümőkórnak, szifilisznek, hagymáznak, influenzának stb. nagyon sokféle lefolyása lehet a különböző korok, egyének vagy népfajok szerint. Innen van az, hogy jókora időt fog még igénybe venni, amíg a zsidókórság fölismerése és elismerése általános lesz a népek között. A zsidócsahos szociológusok, politikusok és történetírók még sokáig fogják tagadni a zsidókórság szerepét a társadalmi bajokban, minthogy maga a pusztuló nép is nagy százalékban konokul tagadja ezt. Ezek a tagadó zsidócsahosok a zsidókórság jellemző tüneteit erőnek erejével összekuszálják más társadalmi bajok (kapitalizmus, nyomor, alkoholizmus stb.) tüneteivel, elmossák a zsidókórság szabatosan körülírható rajzolatát, csakhogy tagadhassák létezését. Társadalmi kuruzslók ezek, akik elfogultságukban ezerféle hókuszpókuszt eszelnek ki a zsidókórságban vergődő társadalom gyógyítására, megkísérlik a tüneti kezelés számtalan módját, nem riadnak vissza a babonás-vallásos ráolvasásoktól, csakhogy ne kelljen föllépniük a baj igazi okozói ellen. Pedig a zsidókórság gyógyításáról csak azután lehet komolyan beszélni, ha kitanulmányoztuk a betegség biológiai természetét.

A Szózat alatt zsebre tett kezű

Az emberi szervezet belső parazitái, a bacilusok és vírusok nagyon sokféle formában támadnak a fertőzött szervezetre; mégis ezeknek az ártalmaknak három főbb csoportját lehet kiemelni a többi közül: 1. elvonják a testtől a táplálékot és megbontják a test szöveteit; 2. anyagcseretermékeikkel mérgezik a testet; és 3. jellemző izgalmi állapotot idéznek elő, amit a fertőző betegségeknél láznak nevezünk. Ezek a folyamatok annyira összefonódnak, hogy nem is mindig lehet őket egymástól elhatárolni. Mégis célszerű ezt a hármas szempontot alapul venni a zsidókórság vizsgálatánál is.

A zsidó fertőzés mindig a társadalmi anyagforgalom útjait lepi el legelőször, mint azok a baktériumok, amelyek a vér- és nyirokáramlás útjain terjednek el a szervezetben. A zsidó fertőzés azzal kezdődik, hogy a máskülönben egészséges társadalom forgalmas útjain és piacain feltűnnek a zsidók. Kezdetben csak ott látjuk őket, ahol kicserélődnek a társadalom termelte javak: elindulnak a termelőtől vagy megérkeznek a fogyasztóhoz. Mivel a társadalom anyagforgalmának a pályáin mindig ott látjuk őket, azt a hitet keltik a megfigyelőben, hogy nélkülözhetetlen alkalmazói az anyagcserének. Pedig egészséges társadalmakban a forgalmat az illető nemzet fajtestvérei közvetítik úgy, hogy abból maguk is megélnek, de előmozdítják az illető társadalom jólétét és fejlődését is.

pokornicus holokamusz

A zsidó parazitizmus, illetve a társadalompusztítás azzal kezdődik, hogy a zsidó elkezdi kisajátítani a fertőzött társadalom anyagforgalmának a közvetítését, elroncsolják, tönkreteszik a forgalom közvetítéséből élő fajtestvéri szerveket és vállalatokat. Ahol azelőtt csupa nem zsidó kezében volt az ipar és a kereskedelem, ott egyre szaporábban terjednek a zsidók és egyre több üzletet és vállalatot ragadnak magukhoz. Ez már roncsolási folyamat, mert a társadalom nagyon értékes elemeit pusztítja el és lassanként arra szorítja a fertőzött társadalmat, hogy minden anyag és érték forgalmát a folytonosan bővülő és mélyülő zsidó szerveződés szűrőjén hajtsa keresztül. Nagyszerű parazita intézmények, kereskedelmi, ipari és hitelvállalatok létesülnek mindannyian zsidó kézben. Ezek azután szerveikkel, szövetségeikkel, társulásaikkal behálózzák a fertőzött társadalom egész rendszerét, mint a peronoszpóra szervei a szőlőlevél szövetét. Bármerre fordulunk, zsidó intézmények és vállalatok virágzása, fénye ötlik szemünkbe, amelyek tökéletes módszerekkel és műszereikkel szivattyúzzák át magukhoz a fertőzött társadalom életerőit.

Akár a rüh

Mindez a nélkülözés, a nyomor és a pusztulás hátterében marad; valójában észre sem vehető az igazán virágzó zsidó kultúra árnyékában. A bajnak ebben a szakaszában már minden józan ember, ha nem is gaz vagy ostoba, észreveheti az iszonyú különbséget az egészséges és zsidókóros társadalom anyagcseréje között. Az egészséges társadalom közvetítésre hivatott fajtestvéri szervei csak épphogy megélnek a társadalmi anyagforgalom közvetítéséből, fejlődésük mindvégig egybeesik az egész társadalom fejlődésével, mert a fajtestvéri anyagforgalmi szerv fejlődéséből hasznot húz az egész társadalom. Ámde a fajtestvéri közvetítés, ahol nem kell versenyeznie a zsidó parazita élelmességével, tekintettel van a nemzeti társadalom igényeire, jólétére is, követi az „élni és élni hagyni” elvét, ezért azután nem is érhet el olyan szédületes fejlődést, amilyennel el tudná hagyni a többi társadalmi réteg fejlődését, hacsak nincsenek az országnak külföldi piacai, mint Angliának az „ipari forradalom” idején. Az úgynevezett „magyar ipar és kereskedelem” óriási lendülete csak akkor következett be, amikor még nem települt rá a magyarságra a zsidó szerveződés. Ennek bekövetkezése nyomán a kereskedelemnek nem lettek más szempontjai, mint saját anyagi elhatalmasodása, ami a magyar társadalom rétegeire hátrányosan hatott.

A simulékony csúszómászó

Földművelésünk és állattenyésztésünk balkáni színvonalon maradt, a társadalmi jövedelem eloszlása az ázsiai barbarizmus kezdetlegességét mutatja, mert a zsidó élősködés csak önmagát virágoztatta a mi rovásunkra. Németország, Dánia, Hollandia, Franciaország mezőgazdasága és ipara együtt fejlődött kereskedelmével, ugyancsak jövedelem eloszlásuk is, mert a forgalom kölcsönhatásban volt a többi gazdasági ággal, de a mi forgalmunk egész virágzása a mi pusztulásunkból élt, csak így lehetséges, hogy Magyarországnak van a legtöbb hitelintézete a világon…

A zsidóság elszaporodása a társadalmi anyagcsere útjain és lerakóhelyein azt eredményezi, hogy ezentúl a forgalom nem az egész társadalomnak, hanem csak az élősködő fajnak tesz szolgálatot, és ezzel súlyos táplálkozási zavarok veszik kezdetüket az egész társadalomban. A javak és szolgálatok cseréjében senki sem jut hozzá az őt megillető ellenszolgáltatáshoz, de a zsidó többet harácsol, mint amennyi megilletné. Termelőt, munkást, fogyasztót egyaránt kiuzsorázza, csalja, megrövidíti az élősködő zsidóság, ráadásul egymásra is uszítja őket. A termelő olcsón ad el, de drágán vesz, a munkás sokat dolgozik, de keveset keres, a fogyasztó sokat költ, de keveset fogyaszt stb.

Ő lenni világpolgár

A társadalom különböző élethivatású műszervei, intézményei, rétegei nem élnek többé egymással harmonikus kölcsönhatásban, nem látják el többé egymást erejük és termékeik fölöslegével, nem egymásnak-egymásért dolgoznak, hanem minden és mindenki, az egész beteg rothadó társadalom a viruló zsidó élősködő tenyészet szolgája. A zsidó élősködés virul, fejlődik, de egyúttal senyveszti és fölfalja a fertőzött társadalmat, mert nincs hozzá egyéb köze, mint azon és annak rovásán élni.

A zsidó élősködés tehát kétféleképpen pusztítja a nemzeti társadalmat: elvonja annak szerveitől a táplálékot, a fönntartásukra szolgáló javakat, másrészt éppen ezáltal pusztulást, rombolást visz végbe a társadalmi szervek, intézmények és alakulatok között és azoknak elharácsolt javait, értékeit, erőit a saját fejlődésére hasznosítja. Amikor a paraszt, a munkás éhezik, a tisztviselő nyomorog, akkor ez ugyanaz a kóros jelenség, mint amikor a test sejtjei, szövetei éheznek, lesoványodnak, visszafejlődnek az elszaporodott élősködők miatt. Midőn az agyoncsigázott nyomorgó emberek kivándorolnak, öngyilkosok lesznek, különféle megbetegedésekbe belepusztulnak, amikor az állam polgárainak házát elárverezik, amikor a fajtestvéri műhelyek bezárnak, üzletek fölszámolódnak, a nem zsidó vállalatok megbuknak, feloszlanak, akkor ez ugyanaz a folyamat, mint amikor a kóros test sejtjei és szövetei elpusztulnak és bomlásuk termékeivel az élősködőt táplálják.

bacilus buzerikusz

A legtöbb parazitának az a természete, hogy kezdetben a fertőzött szervezetnek csak bizonyos körülhatárolható helyein telepedik meg. A rüh a tagok hajlataiban, a lapos tetű a testfelület szőrrel borított részein, a szifilisz spirochéta pallidái a nemi szerveken, a tüdővész bacilusai a tüdőcsúcsokban stb. Ezek a helyek a táplálkozás és védelem legfontosabb és leginkább kényes föltételeit állítják az illető élősködő rendelkezésére. Ugyanakkor e kedvező föltételek miatt az élősködők gyors szaporodásnak indulnak, ezért a későbbi ivadékok kénytelenek beérni a mostohább feltételekkel is, aminek folytán egyre nagyobb területen terjednek el, végül már olyan részeken is megtaláljuk őket, ahol sohasem fordulnak elő a fertőzés kezdetén. Ugyanezen sajátosságokat mutatja a zsidó élősködés elterjedése is. Kezdetben mindig csak az anyagforgalom pályáit és lerakóhelyeit lepik el: ott látjuk őket a piacokon, üzletekben, áruházakban, bankokban, nagyvárosokban… A későbbi ivadékok a társadalmi szervezet más területeire is rávetik magukat, és mind jobban behálózzák a társadalmi élet szerveit, de mindig ott és úgy helyezkednek el, hogy kényelmes alkalmuk legyen kizsákmányolni a dolgozó szervek munkáját, elharácsolni azok termékeit. Röviden: élősködni. Ugyanakkor akármennyire elszaporodnak is, akármilyen formában szipolyozzák is a társadalom életerőit, mindig szorosan összetartó szervezetben maradnak s egymást kölcsönösen segítve, közös erővel támadnak a fertőzött társadalom épségére. Ez az egységgé való szervesülés a zsidó parazitizmus jellemvonásait a penészgombák biológiájára utaló sajátosságokkal gazdagítja.

A zsidókórságnak már a kezdeti szakaszában is föllépnek, de később, a baj súlyosbodásával mind általánosabbá válnak a zsidó élősködés mérgezési tünetei. A zsidókórság mérgei a legfeltűnőbben a társadalom idegeire, erkölcsi és szellemi állapotára hatnak, persze ezek útján közvetve az anyag- és energiaforgalom összhangját is megrontják. A zsidókórság mérgei végtelenül sokoldalúak és változatos hatásúak. Általában a zsidó faj életműködésének minden terméke mérgező hatást gyakorol a fertőzött társadalomra. A zsidó faj minden társadalomban idegen, ezért már a puszta jelenléte méregként hat. Minden termék, ami zsidókézen ment keresztül, valamilyen formában árt a társadalomnak, és minden gondolat, érzés, akarat, amely zsidóagyból kerül ki, gyilkos méreg a társadalomra.

Egy véresszájú magyargyűlölő

A zsidó akkor sem tudna nem ártani, ha jót akarna, csakhogy természete ellen való az, hogy jót akarjon. Azoknak a gondolatoknak, amelyeket egy zsidó ész szült, azoknak az érzéseknek, amelyeket zsidó gerjeszt és azoknak az akaratoknak, amelyeket zsidó irányít, az a feltétlen közös vonásuk, hogy roncsolóan hatnak a társadalomra. Ami a zsidóságnak normális életműködés, az a társadalomnak halál. A zsidó sajtó akkor is rombol minden tettével, amikor a társadalom hagyományos intézményein keresztül cselekszik vagy a régi formáit utánozza. Zsidómentes társadalomban is lehetnek korcsmák, vendéglők, kávéházak, mozik, színházak, egyesületek, sajtó, szépirodalom stb., s ha vannak, többé-kevésbé javára vannak a népnek. De ha ezek közül bármelyik zsidó kézbe, zsidó befolyás alá kerül, a zsidó társadalmi méreg termelőjévé és terjesztőjévé válik azonnal. A fölsorolt társadalmi intézmények irtózatos erejű mérgezést végeznek napról-napra. Szétzüllesztik a családi erkölcsöt, nevetségessé teszik a hagyományokat, megutáltatják a tisztességet, csodálattá és ünnepeltté teszik a gonoszságot, terjesztik a rútnak, aljasnak a becsülését, a szépnek, a kiválónak a megvetését. A zsidó társadalmi mérgezés hatására az emberek gonoszok, hazugok, kegyetlenek, kapzsik, önzők, hűtlenek, szemtelenek, csalók, rablók, zsiványok, gyilkosok lesznek! A társadalom átváltozik földi pokollá, amely tömve van elvetemült gazemberekkel, az ezeréves múltú mágnástól le a koplaló munkásig. Kivesz minden magasztos gondolat, nemes érzés, tisztességes szándék, mindenki eladóvá és kelendővé válik, nyomorult eszközévé a zsidó akarásnak.

Apró fertőző gócközpont

A zsidónak kezében van a vagyon, a nem zsidók egyetlen biztos tulajdona marad: a megvesztegethetőség; ezen a réven minden hatalom a zsidóságé lesz. Förtelmes képe van az ilyen rothadó társadalomnak: tele szenvedésekkel és gonoszságokkal. Amikor a léha mágnás eladja magát a zsidó banknak és fajtagadóvá válik, amikor a főúri kisasszony megszökik az oláh katonával az évszázados szülői hajlékból, amikor a megvásárolt pénzügyi politikus a kis vagyonokra hárítja az ország adóterheit, amidőn a pápista és a protestáns egymásnak rohan, amikor a kereskedő becsapja vevőjét, amikor a hitves hűtlenné válik párjához, amikor a tőkés kizsákmányolja a munkást, amikor a munkás gyalázza nemzete múltját, amikor a tisztviselő pénzt fogad el hitványságért olyan gonoszságokat követnek el, amelyek a zsidókórság mérgezésének közvetlen vagy közvetett folyományai.

A zsidó méreg terjesztésének legveszedelmesebb hordozója a sajtó, az irodalom és a színház, azon a szuggesztív hatáson kívül, amit a zsidó példaadás és személyes érintkezés gyakorol.

A zsidó élősködés méregtermelése százszorta többet pusztít a társadalmon, mint a közvetlen gazdasági kizsákmányolás és tönkretevés. Márpedig a zsidó annál erélyesebben termeli a mérget, minél erősebb, hatalmasabb, műveltebb.

A kergekóros

Szóval, itt is úgy van, mint a baktériumok esetében: minél erősebb, annál életképesebb a baktérium és annál pusztítóbb hatású a mérge. A meggazdagodott, kiművelődött, megerősödött, szóval az asszimilált zsidóság sokkal veszedelmesebb a társadalmi szervezetre, mint a még nem alkalmazkodott kazár zsidó, aki pusztán a kereskedelmi láncolásból és árdrágításból él. Különben a bakteriológiából vett hasonlat is támogatja ezt az igazságot. A szervezetbe befészkelődő baktériumnak is akárhányszor csak azután sikerül támadólag fellépnie a szervezet ellen, amikor már jó egynéhány nemzedéken keresztül alkalmazkodott a szervezet egyéni sajátosságaihoz. Maga a frissen betolakodó baktérium nagyon idegen a szervezetben, eleinte gyéren szaporodik, folytonos módosulással igyekszik alkalmazkodni az új tenyészeti feltételekhez. Amikor azután már az alkalmazkodás elérte azt a fokot, ahol az élősködő játszva legyőzi a szervezet támasztotta nehézségeket, akkor kezd a kórság igazán veszélyessé válni. Az élősködő egyre gyorsabban kezd szaporodni, és erélyesen megindul a méregtermelés. Teljesen azonos módon viselkedik a zsidóság is.

Két gyönyörű példány az élősködők népéből

Eleinte éppen csakhogy él a nála megszokott élősködő életformák szerint: láncol, csal, árat drágít, becsap stb., közben azonban mind jobban igazodik a fertőzött társadalom sajátosságaihoz, megtapasztalja társadalmi szerepvállalásának összes lehetőségét, megismeri a nehézségeket és hozzáférkőzik a segítségekhez: a következőkben a társadalomhoz hasonult zsidó minden eszközzel megindítja a társadalom mérgezését a sajtó, irodalom, színház és a személyes érintkezés útján. A még nem hasonult ún. galíciai zsidó tenyészik ugyan a társadalmon, de távolról sem képes olyan rettenetes rombolásra, mint a már „beolvadt” zsidó.

sertés sortalanicus

A galíciai zsidó veszélyessége abban van, hogy belőlük lesznek a „beolvadt” zsidók (magyar zsidók), akik a társadalom mérgezésében, mint milliomosok, írók, újságírók, művészek, tudósok stb. a leginkább bűnösök. Amíg szakállt visel és kaftánban jár, jiddis nyelven beszél, addig a sarki rendőr is megpofozza, de amikor már a grófok barátjává finomul, akkor már minisztert buktat és írókat fizet. Annak, hogy a zsidó csahos politikusok mégis mindig a galíciánerek ellen dörögnek, csak abban rejlik az oka, hogy a galíciánerek között még nincsenek fizető és pártfogó barátaik, pertu pajtásaik, a népet pedig mégis csak kell hitegetni valamivel.

Az elmondottakból következik, hogy a zsidó annál veszedelmesebb, minél inkább beolvadt, hasonult a gazda néphez. A hasonulás (beolvadás, ún. asszimiláció) azt jelenti, hogy a zsidó kiismerte a társadalom gyöngéit, alkalmazkodott a gátló és segítő föltételekhez és hatásosan tud élni a társadalmi mérgezés eszközeivel. Márpedig a zsidó minden tudásával és képességével a társadalom mérgezésére törekszik.

vírus hímringyusz végbélicus

Nem volna igazságos dolog azt állítani, hogy a zsidó csak akkor válik a társadalom ellenségévé, amikor már beolvadt. Mindig az, mert nem tud más lenni: az a végzete, élethivatása, életmódja, hogy romboljon, bomlasszon, mert csak így lehet úrrá a fertőzött társadalmon, amelyből él. De csak akkor tud ellene hatásosan fellépni, amikor már alkalmazkodott hozzá. Minden élősködő ellensége annak a testnek, amin élősködik. Azért fonák dolog azt hirdetni, hogy majd a zsidókat meg lehet szelídíteni szép szóval, jobb belátásra lehet bírni, hogy ne mérgezzék meg a társadalmat. Pedig szép számmal vannak azok a zsidó csahosok, akik azt hirdetik, hogy békén kell hagyni a zsidókat, nem szabad őket háborgatni, majd akkor idővel alkalmazkodnak a társadalomhoz. A fönti fejtegetésekből megérthetők ezen alkalmazkodás áldásai. Annyi okosság van az ilyen beszédben, mintha a gyermekorvos eltiltaná a fertőtlenítő szájöblítést azzal az indoklással, hogy a diftéria baktériumát nem szabad háborgatni, mert akkor nem tud alkalmazkodni a szervezethez…

A mocsok és szenny megtestesítője

Rátérünk a zsidókórság harmadik mozzanatára, a zsidólázra. Akár külső, akár belső élősködők szaporodnak el a szervezeten, az nyomban kizökken a normális élet kerékvágásából, és valamilyen izgalom fogja el. A szervezet ezen izgalom által reagál a paraziták megtelepedése által teremtett új állapotra. A tetves, rühes vakaródzik, a trichinás fájdalmakat érez, a bolhás jószág bogarászik, a kerge birka kering, a tífuszos betegnek magasra szökken a testhőmérséklete… Az élősködő betolakodása és működése azonnal és elkerülhetetlenül fölidézi az említett izgalmakat, amit baktériumos fertőzés esetén láznak nevezzük. A zsidókórságban szenvedő társadalmon is elég korán fellépnek ezek az izgalmi tünetek. A társadalom más okból is juthat lázas állapotba, a hadviselő társadalom például mindig lázas állapotban van, de a zsidó korcs társadalom okvetlenül lázas. A zsidókórsággal együtt járó lázállapot nem olyan egyszerű változás, amit néhány szóval meg lehetne határozni. Először is a zsidóláznak nagyon sok fokozata lehet a fertőzés mértéke és a társadalom ellenálló ereje szerint, az egyszerű társadalmi nyugtalanságtól a vérben gázoló szociális forradalomig. A Marxtól beígért és a szocialisták által előkészített társadalmi forradalom a zsidóláz csúcspontja. Másodszor a zsidókóros lázban, a társadalom forrongásában az izgalmaknak oly mérhetetlen sokfélesége özönlik össze, hogy azt nem is álmodja a felületes szemlélő. A társadalmi forrongás csak eredője a temérdek egymás mellett fakadozó kisebb-nagyobb izgalomnak. Ugyanis a zsidókóros társadalomnak minden egyede, szerve, intézménye, osztálya, felekezete, pártja a maga természetének megfelelő különleges ingerületben izzik. A zsidó mérgezés határtalan sokoldalúságát semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a társadalom minden eleméhez hozzá tud férkőzni az illető egyén vagy alakulat természete által megszabott formákban. A csecsemőtől az aggastyánig, a munkásegyesületektől a parlamentig, a családtól az államig minden állandó izgalomban van. A csecsemő bömböl, mert a nyomorgó szülők nem tudják táplálni vagy mert nyugtalan vérű senyvedő anyától táplálkozik.

Ne aggódj, betereljük a prolit az erdőbe!

Az erkölcsi elveiből kiforgatott, eldurvult család kegyetlenül bánik az öregekkel, úgy, mint akik munka nélkül fogyasztják a nyomorgó család készleteit. A szülők az öregekkel szemben hálátlanok, a gyermekekkel szemben kötelességmulasztók, ezért ez utóbbiak engedetlenek, a nagyszülők pedig elkeseredettek. A férj a feleséget, a feleség a férjet csalja, gyalázatos perpatvarok és bosszúvágyak dúlnak a családban. Mindent összefoglalva: a családi élet, a tisztesség lezüllött, mindenki jogos vádlója és bosszúállója a másik félnek. Ezek mellett izzik az izgalmak egy másik faja, az alig serdülőktől a felnőttekig: a folytonos szexuális izgalom. A férfiak hímekké, a nők nőstényekké nevelődnek már kora gyermekségük óta és fő életcélnak tekintik a szexualitást. Ezek a családi élet izgalmainak főbb típusai. Mindezeket folytonosan gerjeszti a zsidó sajtó, a zsidó irodalom, a zsidó színház, zsidókuplé stb., amikor hirdeti az önzést és magasztalja a szexualitást.

A patkány

De van még számos más formája az egyéni izgalmaknak. A megcsalt, becsapott, megrágalmazott embereknek az elkeseredettsége és bosszúvágya szintén ezer meg ezer forrásból bugyog. Ehhez járul a kiszipolyozott társadalmi osztályok nyomorából fakadó vak gyűlölet. Az éhező, szűkölködő emberek égő gyűlölettel vannak eltelve minden iránt, amibe beleköthetnek, csak ügyesség kell hozzá, ami irányt mutat a tévelygő indulatnak. Így a sok égő bosszúvágy, ami családi bajokból, anyagi kártételekből, lelki és testi szenvedésekből gerjed, mind egyesül azokban az óriási társadalmi indulatokban, amelyeket a zsidó sajtó az uszító eszmék körül kavarogtat. A tárgytalan vak gyűlöletek, amelyek vagy nem találják, vagy a fennálló törvények miatt nem érhetik el bosszúvágyukat, mind beleáradnak a társadalmi mozgalmakba, amelyeket a zsidók emberfeletti ügyességgel irányítanak a társadalom épsége ellen, jól bevált szervei és intézményei ellen. Ezekből az egyéni forrásokból szivárgó keserű indulatok dagasztják félelmetessé a társadalmi indulatok hullámverését. Ott, ahol a zsidó mérgezés még nem hatotta át az egész társadalmat, az uszító eszmék által ingerelt társadalmi indulatok sem ölthetnek pusztító méreteket. Kell, hogy az emberek egyenként is meg legyenek vadítva testi-lelki fájdalmak által, hogy eszeveszett zsidócsahosai legyenek az uszító eszméknek.

A szájbavágásra vágyó

Ilyenformán a zsidómérgezés tönkre teszi az embereket anyagilag és erkölcsileg, azután a szenvedő emberek keserűségével forralja azokat a társadalmi szenvedéseket, amelyek az uszító eszmékben találnak formát. Így jutunk el a legáltalánosabb jellegű társadalmi izgalmakig. Ezek már név szerint szerepelnek a zsidókóros társadalmi láz nagy keverékében. A zsidóláz összetevő elemei pl.: a pápisták és protestánsok marakodása, a 48-asok és a 67-esek tülekedése, a szabad királyválasztók és a törvényes királypártiak harca, a termelők és a fogyasztók gyűlölködése, a parasztok és az iparosok acsarkodása stb. A zsidóláz a társadalmon belül a mindenki harcát mindenki ellen idézi elő. Benne izzik az érzékiséggel tüzelt ifjúság gerjedelme, a megcsalt hitves keserűsége, a becsapott vevő bosszúvágya, a kiuzsorázott munkás gyűlölete, a kifosztott paraszt vádaskodása, a nyomorgó tisztviselő átokszórása.

Ő lenni liberális

Közelebbről vizsgálva a dolgot, azt találjuk, hogy a zsidóláz a zsidó élősködés általános támadása a társadalom ellen, majd ez utóbbi önkéntelen visszahatása a támadásra. Mert a lázat az okozza, hogy a társadalom öntudatlanul is ellenszegül a pusztulásnak, ragaszkodik valamennyire a meglevőhöz. Az a csodálatos, hogy a zsidólázban egymásra uszított társadalmi rétegek mindegyike valóban a társadalomnak egy fontos érdekét, javát, előnyét védelmezi a rombolásra uszított másik rész ellenében. Mindegyik rész a társadalomnak egy fontos érdekét őrzi, vagy erőszakolja, de nem a zsidó ellen, amely valóban támadja, hanem a másik társadalmi réteg rovására, amelyet ellene uszít a zsidó.

Egy szánalmasan tehetségtelen kórokozó

Éppen az a boszorkányosan nagyszerű, hogy a legfontosabb társadalmi érdekek, amelyeknek összhangja jelenti a társadalom épségét, a zsidókórságban egymásra támadnak és zsidó uszításra mindegyik a másikat törekszik megsemmisíteni vagy legalább károsítani. A nemzet és társadalom javára sok igazuk van a szabad királyválasztóknak, de leginkább annyi a legitimistáknak, egymással kiegyezve és egymást egyensúlyozva nagy hasznára lehetnének a társadalomnak, de harcolva átok mind a kettő. A pápisták is fontos értéket jelentenek a társadalomnak, csakúgy, mint a protestánsok, de nem azzal, hogy veszekednek. A parasztokat megvédelmezni fontos állami érdek, szintúgy az iparosokat, de miért egymás rovására? Egyaránt támogatni kell a termelőket és a fogyasztókat, de nem egymás kárával, mint ők szeretnék zsidóuszításra. Tulajdonképpen tehát mindegyik pártállás egy fontos társadalmi érdeket védelmez a zsidórombolás ellen, csak az a baj, hogy mellette is harcolnak zsidók, ellene is, ezért a harc nem a megegyezés, hanem a gyűlölet s a rombolás jegyében folyik.

Terjed mint a rák, eddig négy utódot szabadított ránk

A pusztulást minden részen a zsidó idézi elő, aki a társadalom minden részében önmagát védi, mégis a harc mindenütt a társadalom rovására megy. A társadalom érdekei egymás károsítására törekednek, mert a zsidó parazitizmus egymásra uszította azokat az érdekeket, amelyek normális körülmények között egymásnak csak egyensúlyozására lennének hivatva.

A rút galíciaicus

A zsidókórságnak ebben a szakaszában a láz magát a szervezetet pusztítja.

A kibékíthetetlen tusakodás a társadalom lázas állapotát szinte az őrületig fokozhatja. Ekkor a társadalom öntudata elhomályosul, a társadalom őrültségeket hisz, gondol, érez, cselekszik. Ez történik a társadalmi forradalmakban. A forradalom a zsidókórság válságos állapota. Dőlhet jobbra, dőlhet balra, csakúgy, mint a láz az emberi szervezet esetében. A láz megölheti a szervezetet, de legyűrheti az élősködőt is, attól függően, hogy melyik küzdőfél az erősebb. Ha a társadalomnak nagy az ellenálló ereje, akkor ez az erős faji önérzete miatt van, és ekkor a társadalom harcban álló érdekei, ellentétes pártjai egymásra találnak, és közösen fordulnak a mindnyájukat uszító zsidó élősdiség ellen.

Aki zsírosra hízott a magyaroktól ellopott pénzből

A láz ugyan ezzel még korántsem múlik el, mert a harc tovább folyik a szervezeten belül, de most már fokozatosan alábbhagy, mert az egész társadalom, mint túlerő gyorsan diadalt arat a magára maradt élősdi tömegen. De ha a láz a társadalom ellenálló erőit törte meg és az élősködő maradt túlerőben, akkor a láz eltart a társadalom teljes pusztulásáig. A baj átmehet idült állapotba, vagy bekövetkezhet a gyors halál, a körülmények összejátszásától függően.

Akár az egyénről van szó, akár a társadalomról, a lázat nem szabad úgy tekintenünk, mintha azt kizárólag a paraziták keltenék a szervezet elpusztítására, sem úgy, mintha azt a szervezet csinálná az élősködők ellen. A lázat mindkettő gerjeszti, mert a láz harcot jelent, a szervezet küzdelmét az elszaporodó élősködőkkel. A láz a harcnak kórtani tünete. Annyiban mindenesetre a parazitát tekintjük lázkeltőnek, mert annak támadása idézi elő a harcot. De azt, hogy a láz valóban kétoldalú harcot jelent, bizonyítja annak gyakorta kétséges kimenetele is. Ha a szervezet támadása volna az élősködők ellen, akkor különösnek kellene tartanunk, hogy a láz sokszor magát a védekező szervezetet öli meg. De ha a lázat kétoldalú küzdelemnek fogjuk fel, akkor egyformán érthető a kommunista zendülés is és az antiszemita pogrom is, mint ugyanazon lázas állapotok két szakasza, amelyek között csak az a különbség, hogy az elsőben a támadó élősködő, a másodikban a védekező társadalom látszik erősebbnek. Végső fokon azonban mindkettőnek egy oka van: a zsidó élősdiség.

A disznó

Az emberi test és a társadalom lázának a hasonlósága odáig terjed, hogy lázas állapotban mindkettő csökkenti a termelést, és inkább csak a kész értékeket fogyasztja. Ezért a láztól leromlik, lesoványodik a társadalom is, az emberi test is. Az újságot faló gazda, a tüntetésekre járó munkás, a politikai népgyűlések közönsége nem dolgozik. Még a tulajdonképpeni munkaidőt is üres vitákkal, izgalmas újságok megbeszélésével rövidítik meg az emberek. A parazita azonban hasznot húz a társadalom lerombolásából, mert minél gyöngébb a társadalom, annál nagyobb a paraziták viszonylagos ereje. Ámde mi történik a zsidóval a társadalom teljes szétzüllése, elpusztulása után, amikor már nem lesz min élősködni?

A fekete himlő

Sokan így gondolkodnak: a zsidó értelmes, gondolkodó lény. Lehetetlen, hogy ne látná be, hogy a társadalom elpusztításával, ha csakugyan tőle származik a pusztulás, saját tenyésztalaját semmisíti meg. Képtelenség, hogy a zsidó, mint értelmes lény szánt-szándékkal saját vesztére dolgozzon. Tehát nem lehet föltenni, hogy a zsidó parazitizmus okozná a társadalom romlását. Erre két mondatban válaszolok: 1. A zsidó nem belátásból rombolja a társadalmat, hanem vérével született ösztönből, mert az együtt jár az élősködéssel. 2. Egyelőre semmi alapunk sincsen föltenni, hogy a társadalom tönkretételével elpusztul a zsidó is, bár ha így történne, az sem bizonyítana a zsidó élősködés rombolása ellen. Lássuk ezeket az ellenvetéseket közelebbről.

Nincsen a zsidónak a tetszésére bízva, hogy rombolja-e a társadalmat, vagy sem… A zsidónak a társadalmi élősködés, a társadalombomlasztás éppen olyan levetkőzhetetlen, hozzánőtt tulajdonsága, mint a tetűnek, a rühnek az élősködés a bőrünkön, vagy a pestis bacilusának a betegségokozás. S miként a tetű nem járhat el kenyérmorzsát gyűjteni, hogy megéljen, mint a hangya, valamint a diftéria bacilusa nem élhet alkoholerjesztésből, mint az élesztőgomba, úgyanúgy nem járhat el a zsidó kapálni, mint a magyar… A zsidó az ő kiváló faji intelligenciáját nem arra használja, hogy annak segítségével kieszelje: melyik életmód válna ránézve a legnépszerűbbnek vagy legerkölcsösebbnek, mert ez a kérdés nem is vetődhet fel a szokványos élősködő zsidó életében.

Az Alföldi nevű

Az önmagát a legkiválóbbnak tartó zsidó értelem abban nyilvánul meg, hogy a legtökéletesebb, a leghatásosabb, a legellenállhatatlanabb eszközöket és módokat eszeli ki természetes önkifejtéséhez, a gazdatársadalom pusztításához. A zsidó sátáni tulajdonságai, amelyek hasznára vannak az élősködésben, de késztetik is őt arra, annyira a fajához tartoznak, hogy nem is szabadulhat tőlük, bármennyire törekednék is rá, föltéve¸ hogy ilyen természetellenes dolgot egyáltalán el lehet képzelni. Semmi sem bizonyítja oly kétséget kizáró módon, hogy a zsidónak minden erkölcsbomlasztás és társadalomrombolás az ő leküzdhetetlen alaptermészete, mint az az egyetemes konokság, amivel ezt tagadja a zsidó. Nem volt talán még olyan zsidó a világon, aki fajának ezen bűneit beismerte volna, ami annyit jelent, hogy sohasem volt még olyan zsidó, akiből az alaptermészet hiányzott volna. Ez megint azt bizonyítja, hogy a zsidó sokkal egyöntetűbb fajta, mint bármely más faj. Olyan tulajdonságot sem egyén, sem faj nem ítélhet el magában, ami alaptermészete, amin változtatni nincs hatalmában, mert azzal saját maga fölött mondana halálos ítéletet. Az, aki a zsidótól azt kívánná, hogy beismerje és megbánja az általa okozott társadalompusztulást, bátran azt is kívánhatná, hogy a róka megutálja a saját alattomos vérengző életmódját, vagy a poloska búbánatba essék, mert csípéseivel háborgatta az alvót. Jól lehet, nem akadt még olyan bolond, aki a poloskát le akarta volna beszélni az életmódjáról, olyan már akadt nem is egy-kettő, aki a zsidóknak tanácsokat adott a megjavulásra. Különösen most van ennek nagy divatja, amikor a zsidócsahosok mindenáron megbocsátást erőltetnek a zsidóknak, hadd legyen idejük beolvadni. Ha a zsidóknak természete volna a könnyelmű őszinteség, elgondolhatnánk a megbocsátást zengő politikusoknak azt a mesét, amit Fáy Andrásnál olvastam valahol. Eszerint: egyszer a skorpió arra kérte a teknősbékát, vinné őt át a hátán a folyó túlsó partjára.

Nagyon üldöztek minket, de 12 haláltábor túlélése után most itt vagyok, hogy elmondjam: csoda történt. A hullákból még órák múlva is gejzírként tört fel a vér. Bizony mondom néktek, hogy így volt, mert ott voltam és láttam. Áldjátok a Holokamut!

A teknősbéka kezdetben vonakodott, mert ismerte a skorpió orvul támadó alattomos természetét. A skorpió esküdözött, hogy hálátlanságot nem tudna elkövetni. Nagy rábeszélő készséggel átejtette a teknősbékát, mire az fölvette a hátára. Már a víz közepén jártak, mikor a teknősbéka érzi, hogy a skorpió fúrja a hátát. Fölháborodva tett szemrehányást ezért a hálátlan szószegésért. „Jobb lenne, Te ostoba - válaszolt a skorpió - ha magadnak tennél szemrehányást, amiatt, hogy miként bízhattál abban, hogy meg tudom tagadni a természetemet?” A magyar fajnak nagy esélye van arra, hogy a teknősbéka sorsára jusson.

Amikor a zsidók nem ismerik el saját bűneiket és toporzékoló gyűlölettel beszélnek a fehér vagy fekete ellenállásról, az egy és ugyanazon lelkiállapotnak a két oldala. Egy élősködő faj nem mondhat le a parazitizmusról, nem ismerheti be annak bűnösségét, tehát szükségképpen gyűlölnie kell azokat, akik olyasvalamiért támadják, amin nem tud változtatni.

A spermabankból kikelő

A zsidó tehát tagad, hazudik, rágalmaz, vádol egységesen, összetartással, körömszakadtáig. Ezzel nemcsak alaptermészetének tesz eleget, hanem fönnmaradását is szolgálja. A megtámadott társadalmat azonban bizonytalanná teszi ez az egyöntetűen elszánt tagadás, és sokakat gondolkodóba ejt a vakmerő hazudozás: hátha ártatlanok és csakugyan igazuk van a zsidóknak. Hacsak egyszer is bevallanák bűnösségüket, rögtön elveszítenék a hiszékeny és befolyásolható embereknek azt a hatalmas védőerejét, amely a társadalom ellen megvédi őket.

Hátra van még az a kérdés, vajon a zsidó csakugyan elpusztul-e azzal a társadalommal, amelyet természeti hivatásának engedve elrothaszt. Az emberi test belső parazitái együtt pusztulnak el áldozataikkal, mert a hullában képződő ptomainok megölik a paraziták utolsó nemzedékét.

vírus fajkasházy

A kórokozó baktériumok esetében valóban feltehető az a kérdés, mi a haszna pl. a kolera bacilusának abból, hogy megöli a fertőzött testet, amikor azzal együtt millió számra pusztul el a gyilkos baktérium is. Az élősködő egyén valóban nem húz hasznot a betegség előidézéséből és a szervezet pusztulásából, de hasznot húz maga az élősködő faj, amely a betegség tartama alatt végtelenül elsokasodik és tovább tenyészik. Márpedig a természet épp a fajt igyekszik tovább tenyészteni az egyedekben. Lássunk egy kézzel fogható példát. Ha a szervezetbe belopózkodott öt-hat fertőző csírának nem sikerül elsokasodnia, akkor a szervezet falósejtjei előbb-utóbb megölik a betolakodott parazitákat. Kevés csíra pusztult el, de a faj nem is tenyészik tovább. De ha a fertőző csírák megbetegíthetik a szervezetet, ez kedvező alkalom lesz nekik az elszaporodásra, és addig a végső pillanatig, amíg a szervezet elpusztul, a beteg szervezetből millió számra szabadulnak ki a fertőző csírák, és számos nemzedéknek van módjában áttelepedni más egyénekre, ahol a szaporodás és a kórgerjesztés megismétlődhet.

Hegedűs candida

A kórokozó csíráknak utolsó nemzedéke elpusztul ugyan, de hány más nemzedék szóródott addig szét a pusztuló szervezetből. Figyelembe véve ezt a hasonlóságot, a zsidók kórgerjesztő természetét nem cáfolná meg, ha valóban kiderülne, hogy a társadalom pusztulása végül a zsidókat is tönkreteszi. Azért, hogy a tífuszbacilusok együtt pusztulnak el a tífuszos beteggel, senkinek sem jut eszébe azt állítani, hogy a betegséget nem a bacilus okozza. Ámde a zsidókórság esetében nem is egészen így áll a dolog. A zsidók ugyanis nincsenek bezárva az általuk rothasztott társadalomba, tehát kedvükre távozhatnak abból. Távoznak is. A zsidókóros társadalmakban állandóan szétszélednek a fertőző rajok a szomszédos társadalmakba. Jó példa erre Magyarország és Oroszország. Mire az elrothasztott társadalom odáig jut, hogy már teljesen hasznavehetetlen a zsidó élősködés számára, akkorra a zsidók szétáradhatnak jobb hazát keresni. Mezopotámiának és Kazárországnak tovább vándorló zsidósága kitűnő példa erre.

A nemzeti köntösben rothasztó

Egyébként még az elmondottak után is nyílt kérdés marad, hogy a mai zsidók a szétrothasztott társadalom elemeiből vajon nem tudnának-e egy olyan új társadalmat összeszerkeszteni, amely minden porcikájával a zsidó élősködés számára lenne felépítve. Én legalább ezen a véleményen vagyok, mert a tervezett kommunista államban, amennyiben az megszerkeszthető, a legtökéletesebb parazita állam eszményi változatát látom. Minthogy a zsidóknak a mai napig minden sikerült, nehezen volnék arról meggyőzhető, hogy éppen ez és éppen nekik nem sikerülne.

Ebben nyilvánulna meg a döntő különbség a társadalom értelemmel megáldott élősködője, a zsidóság és az állati szervezet parazitái (a baktériumok, a tetvek, trichinák és egyéb férgek) között.

Kiss Sándor (A Cél, 1921. március, Szittyakürt, 2009. október)

Kapcsolódó: Zsidókórság