Forrásom egyébként Tolver – Constable: Erich Hartmann című regény volt.

Üdvözlettel: HP
 

Néhány évvel odaköltözésük után a forradalmi megmozdulások felütötték fejüket a kínaiak körében. 1929-re mindennapossá váltak a nyílt ellentétek. Megszaporodtak a támadások az angol, francia, és belga lakosok ellen. Dr. Hartmann-nak több angol barátja is volt. Egy reggel, útban a rendelője felé azt a szörnyűséget látta, hogy három barátjának a levágott feje egy angol ház kerítésére van tűzve. Ezután hazaküldte feleségét, az öt és fél éves Erichet és öccsét Németországba. Több héten keresztül utaztak Oroszországon át a rémes Transzszibériai Vasúttal.

Hazatérésük után Elisabeth Hartmann Weil im Scönbuch-ban telepedett le, és hazahívta férjét is Kínából. Dr. Hartmann itt is rendelőt nyitott, majd a rendelővel szemben házat is építettek. Életük kellemesen telt, de Erich édesanyja egy kicsit unalmasnak találta. Belépett hát a Böblingen melletti repülőtér repülőklubjába. 1930-ban repülőgép-jogosítványt szerzett és a család egy repülőgépet is vásárolt. Erichet egyre szorosabb szálak fűzték a repüléshez és a repülőgépekhez.

1933-ban Hitler átvette a hatalmat, aki fel akarta ébreszteni a német ifjúságban a repülés iránti kedvet, és vitorlázóklubok megalapítását szorgalmazta. 1936-ban ilyen repülőgépklubot alapított Elisabeth Hartmann is, ahová Erich is járt.

A 30-as évek közepétől Erich és Alfréd egy internátusban tanultak. Átlagos diák volt, aki iskolai kötelezségeit különösebb nehézségek és ambíciók nélkül teljesítette. Itt ismerte meg első és egyetlen szerelmét, Urschula Paetsch-t, aki később a felesége lett.

Amikor Erich tizennyolcadik születésnapja után 1940 áprilisában leérettségizett, világossá vált számára, hogy be kell vonulnia katonának. Ez neki csak egyet jelenthetett: a légierőt. Jelentkezett is a Luftwaffe kiképzőosztagánál. Megkapta az alapkiképzést, valamint elméleti képzést az alábbi tárgyakból: repülőszolgálat, repüléstörténet, repüléselmélet, üzemkarbantartás, repülőgépek és repülőmotorok szerkezete, repülőgépgyártás, anyagismeret, aerodinamika és meteorológia. Ezek a tárgyak teljesen lekötötték érdeklődését.

A Berlin- Gatowon megkezdett pilótakiképzés majd' egy évig tartott. Ezután az anhalti Zerbst-beli vadászrepülő iskolába küldték. 1942. március 31-én hadnaggyá nevezték ki, és a keleti frontra vezényelték.

Négy társával Majkopba utazott, mivel az 52. repülőezredhez osztották be. 1942. október 10-én a III. századba került, melynek parancsnoksága Szoldatszkajában volt.

Erich első bevetése kudarc volt, mivel tönkretett egy gépet, és a légi taktika majdnem minden szent szabályát megsértette. Második bevetésén viszont megszerezte élete első légi győzelmét. Ezután belázasodott, és négy hétre kórházba került. Itt újra és újra kielemezte légi tevékenységét. Úgy érezte, már leesett nála a tantusz.

1943 tavaszán Erich új egységparancsnokot kapott Krupinski Taman Kuban személyében, akit nagyon megszeretett. Krupinski igazi egyéniség volt. Érkezésekor kért egy bevetésre felszerelt vadászgépet, felszállt, és rögtön le is lőtték, úgy hogy ki kellett ugrania.. Miután egy kocsi visszahozta a repülőtérre, új gépet kért és azonnal felszállt. Ezúttal két lövése talált, és épségben tért vissza a repülőtérre. Hartmann Krupinski rajtársa lett. Sikerült megtalálniuk a közös hangot, és együtt sikeresen harcoltak a levegőben. Krupinski a „Bubi” nevet ragasztotta Erichre (később már a hadserregben is így nevezték), akit mindig arra tanított, hogy ne távolról, hanem közelről lőjön a célra.

1943 áprilisának végére, 110 bevetés után 8 győzelmével Hartmann érdemessé vált arra, hogy rajparancsnokká léptessék elő. A repülés Krupinskival felejthetetlen élmény volt, de megvoltak a saját elképzelései, és rajparancsnokként lehetősége nyílt alkalmazni ezeket. 1943. május 25-ig további hat győzelmet aratott, ezután négy hét szabadságot kapott.

Hartmann a szabadságból visszatérve teljes erejével vetette magát harcba. Barátja, Krupinski megsérült, ami nagy veszteség volt az egységnek. 1943 augusztusának elején már ötven hitelesített légi győzelme volt. Korábban ezt már Lovagkereszttel jutalmazták, de azóta szigorodott a mérce. Hartmann felelősségérzete egyre nőtt, napi öt bevetés volt a norma. Szeptember végére száztizenöt győzelmével túlszárnyalta „Vati” Mölders eredményét, akinek a történelemben elsőként sikerült száz ellenséges gépet lelőnie.

1943. október 29-én Erich Hartmann a 150. ellenségén is győzelmet aratott. Ez mindössze nyolc hónap alatt kitűnő teljesítmény. Ezzel kiérdemelte a Lovagkereszt Vaskeresztjét. Ez két hét különszabadságot is jelentett neki.

Nem csak hazájában, hanem az oroszok között is híre ment. „Karaya-1”-nek, később „Fekete Ördög”-nek nevezték. A fekete ördög legendája akkor született, amikor Erich egy tulipánhoz hasonló, cakkos szélű, feltűnő, fekete mintát festett a gépe orrára. Az orosz pilóták hamar megtanulták, hogy ennek a gépnek a pilótája olyan ellenfél, aki elől jobb kitérni. Amikor rájöttek a „Karaya-1” és a „Fekete Ördög” egy és ugyanaz a pilóta, tízezer rubeles vérdíjat tűztek ki a fejére.

Hartmann eredményessége csökkent. Szerencséje volt, ha támadni tudott, mielőtt az ellenséges vadász eltűnt volna, ezért a feketére festett gépet átengedte egy tapasztalatlan pilótatársának.

1944 januárjában és februárjában Erich további ötven győzelmet szerzett. Ebben az időben ő volt a legeredményesebb pilóta. Március 2-án főhadnagyi kinevezést kapott. 7-ig a raj tizenöt győzelmet aratott, ebből Hartmann tízet tudhatott a magáénak, így elérte a 193-202. légi győzelmét. Ezért Krupinskival együtt megkapta a Tölgyfalevelet.

A kitüntetés személyesen Hitler adta át, ezért Berchtesgadenbe utaztak. Utasítást kaptak, hogy Hitler előtt semmilyen negatív kijelentést nem tehetnek a frontról. A vonatutazás során berúgtak. Ahogy a váróteremben tántorogtak, belebotlottak Hitler összekötőtisztjébe, von Below őrnagyba. Von Below megijedt, mivel nem egészen két óra múlva kellett megjelenniük Hitler előtt. Valamit azonnal tennie kellett. Mínusz négy fok volt, Von Below kiadta a parancsot az ott várakozó Mercedes vezetőjének: engedje le a tetőt és úgy szállítsa a négy urat a csikorgó hidegben fel a hegyre. Mikor beléptek az előcsarnokba, Hartmann egy ruhafogason meglátott egy katonasapkát. Észrevette, hogy arannyal van kirakva és felkiáltott: Nahát, a kalapom! Odament és társitól elismerést várva a fejébe nyomta. Azok nevetésben törtek ki. Von Below letépte Hartmann fejéről a sapkát : "Adja ide. Ez a Führer sapkája."

Aztán a 4 pilóta átvette a kitüntetést anélkül, hogy egyikük is felborult volna. Ha közülük kettő találkozik még mindig nevetésben törnek ki amiért „Bubi” Hartmann kölcsönvette a Führer sapkáját.

1944 április elején Hartmann további kilenc találatot ért el, majd társával együtt még huszonegyet, de vissza kellett vonulniuk a frontvonalról.1944 júniusának végére 20 hónap alatt 247 győzelmet aratott. Ekkor még mindig ismertebb volt az oroszok között, mint saját bajtársai körében. Később megszerezte a kétszázötvenedik légi győzelmét is.

Amikor a kedélyek egy kicsit lecsillapodtak, hír érkezett a Führer főhadiszállásáról, hogy Erich Hartmann a Lovagkereszt Pajzsokkal kitüntetés várományosa. Rajta kívül csak egyetlen ember kapta meg ezt a kitüntetést, Hermann Graaf, az 52. ezred egységparancsnoka. A pajzsokat Hitlertől kapta meg, akivel ismét találkozhatott. A kitüntetés átvétele után megint külön szabadságot kapott.

Mikor visszatért a frontra, azt tapasztalta, hogy az orosz légierő fölénye még érezhetőbb lett. Nem kellett tizenöt percet repülniük, és máris orosz gépekkel találkoztak. 1944. nyarán tovább növelte győzelmeinek számát, versengve riválisával Gerd Barkhornnal. Hetekig fej fej mellett haladtak, de Barkhorn az USA Air Force elleni harcban súlyosan megsérült. Erich megelőzte Barkhornt, és így minden idők legeredményesebb pilótája lett. Társainak izgalma egyre fokozódott, közeledve a 300. légi győzelméhez, amit hamarosan el is ért.

Ezért a teljesítményéért megkapta a Brilliánsokat, tehát harmadszor is találkozott a Führerrel. A Brilliánsokat összesen hét ember kapta meg, ami hatalmas elismerésnek számított. Hartmann még gondterheltebbnek látta Hitlert, akivel együtt ebédelt és beszélgetett. Ezután ismét külön szabadságot érdemelt, ami alatt végre feleségül vette Usch-t.

Mikor visszatért, a harc teljesen reménytelen, és veszélyes volt. Találatai számát 352-re növelte, utoljára egy Jak-11-es vadászgépet lőtt le. Ezután utasítást kaptak, hogy ő és Graaf adják meg magukat az amerikaiaknak. Nem akarták, hogy a Brilliánsokkal rendelkező pilóták orosz kézre kerüljenek, mert kegyetlenül bántak volna velük. A repülőteret és a gépeket felgyújtották, majd tovább mentek egy menetoszlopban, és megadták magukat az amerikaiaknak.

Hartmann katonákból és menekültekből álló csapatát egy Schüttenhofen melletti, szögesdróttal körülvett táborba vezették. További menekültek, és katonák ezrei érkeztek a táborba, amelyet minden oldalról amerikai tankok vettek körül. Sokan elmenekültek, az amerikaiak segítették is őket.

1945. május 16-án közölték Hartmannal és társaival, hogy az egész hadifogolycsoportot további intézkedésig Regensburgba szállítják. A katonák bizakodva fogadták ezt a döntést, mivel eddigi helyükön elég szűkös ellátásban részesültek.

A németeket teherautókra rakták, majd néhány kilométernyi utazás után megálltak. Leszállították őket egy orosz katonákkal körülvett mezőn, az amerikaiak távoztak. Az oroszok különválasztották a nőket a férfiaktól, és Neubisteritzbe vitték őket egy átmeneti táborba. Itt kivizsgálták egészségi állapotukat, majd vonatra tették őket. Azt mondták, Bécsbe mennek, útközben Budapestre módosították az úticélt, bár sokan tudták, nem mondanak igazat. Egy román kommunisták által őrzött táborba vezették a német foglyokat.

Egy héttel később ismét vonatra szállították őket, és Oroszország belsejében, egy mocsaras területen álltak meg végleg. Ez a hely Kirov volt. Itt katonák által őrzött munkatáborba vezették a foglyokat. Minden munkát kézzel végeztek, embertelen körülmények között. Erich ekkor kétségbe esett. Társai vezetőjükké választották, így még nehezebb helyzetbe került, mivel ezerötszáz német figyelt rá, és példát kellett mutatnia. Ebben a helyzetben az döntött, hogy a Luftwaffe egyik híres tisztje volt.

Öt héttel később az őrnagyokat és a magasabb rangú tiszteket egy számukra létrehozott különleges táborba, Grjasovocbe helyezték. Kirovhoz képest a grjasoveci tiszti tábor elsőosztályú létesítmény volt.

Innen lehetősége nyílt leveleznie feleségével, Usch-al. 1947-től azonban az NKVD megtiltotta a levelezést, hogy megtörjék Hartmannt. Az NKVD azt akarta kicsikarni, hogy Erich írja le a vallomásában a háborús bűnöket, melyeket tud. A „vallomást” természetesen az NKVD gyártotta, kitalált részletekkel. Erich azonban két éven keresztül harcolt becstelen ellenfelei ellen, és sakkban tartotta őket.

A német foglyokat felmentették Genfi Konvenció és a Vöröskereszt fennhatósága alól, valamint huszonöt év kényszermunkára ítélték őket. Mindenki megkapta vádiratát.

A németeket ezután Sahtiba, kényszermunkatáborba szállították és bányában dolgoztatták, azonban Hartmann megtagadta a munkát, amiért magánzárkába került. Fogolytársai ezt nem hagyták annyiban. Bezárása utáni ötödik nap reggelén fellázadtak, kiszabadították, majd a táborparancsnok elé mentek. A felkelés vezetését Erichre bízták, aki megálljt parancsolt a menekülni próbálóknak. Felhívták a parancsnokot, és elmondták neki, hogy rosszak a körülmények a lágerben, ezen változtassanak.

Hartmann az elkövetkező kilenc hónapból ötöt a novocserkaszki tömlöcben töltött. Az oroszok vizsgálóbizottságot állítottak fel, ami csak az ő ügyével foglalkozott. Az ítélet már készen volt, jóval azelőtt hogy a bizottság megkezdte volna a látszateljárást: „huszonöt év kényszermunka a nemzetközi imperializmus szekértolójának.”

Erich Hartmannt 1951-ben az Ural-beli Diaterkába vitték. Kilenc évvel a háború után a szövetségi kormány kilátásba helyezte, hogy az elkövetkező hónapokban komoly lépéseket kíván tenni a német foglyok ügyében. A moszkvai találkozón a szövetségi kancellár - Adenauer - sikereket ért el, és így hazatérhettek Németország „rég elveszett fiai”.

Erich buszon, majd vonaton Németországba utazott, és majdnem elájult, mikor rádöbbent, hová is megy valójában.

Hazatérése után belépett az új német légierőbe, de előtte továbbképzésre utazott Angliába. Az USA-ba is elment, ahol tudását továbbadta. Felesége is utánarepült, és Arizonában felejthetetlen élményket szereztek. Hartmann-nak kislánya is született, és a boldog család Németorzágban élte tovább életét.

1970. szeptember 30-án Erichet saját kérésére ezredesként felmentették a szolgálatai alól. 1994-ben hunyt el.

A háború történetében nemigen található Erich Hartmannhoz hasonló kaliberű ember. Összesen 352 hitelesített győzelme minden idők „világrekordja”. Legközelebbi „riválisának”, Gerhard Barkhorn- nak – aki négyszer annyi repülőgépet lőtt le, mint a halhatatlan Manfred vonRichthofen, az első világháború legeredményesebb légivadásza- 51-el kevesebb győzelme van, mint Hartmannak. Sőt, állandó bevetésben lévő Lufwaffe-nak csak maroknyi olyan pilótája volt, akik gyakrabban repültek, vagy többször vettek rész légiharcban, mint Erich Hartmann. Nem kevesebb mint 1400 felszállást teljesített és több mint 800 ellenséges repülővel szállt szemben. Fizikai és szellemi ellenállóképessége alkalmassá tette, hogy 1942. tavasza és 1945. májusa között kimerültség nélkül állandó készenlétben legyen. Sosem sebesült meg. Nem a véletlen szerencse műve, hogy egyetlen karcolás nélkül vészelte át a légi párbajokat. Szerencse is kísérte, mint minden sikeres vadászpilótát, de a légiharcnak egy sajátos módját fejlesztette ki, mely taktikai újítás volt: csata közben kerülte a manőverezést.

A háború utáni korábbi segédtisztje, Will van del Kamp azt mondta, Harmann sikerei támadásvezetésének különleges módjára vezethetők vissza. Közvetlen volt, mint maga az ember és a lehető legkisebb távolsággal hajtotta végre őket. Lövés előtt mindig mintegy 30 méternyire megközelítette ellenfelét és ez veszélyes közelség éppúgy végződhetett volna összeütközéssel mint biztos találattal. A keleti fronton 16 kényszerleszállást él túl. Egyszer került az orosz vonalak mögé, de leleményességének köszönhetően sikerült megszöknie az oroszok kezei közül, és német vonalak mögé érni. Méltán büszke arra, hogy fiatal, és tapasztalatlan pilótatársait minden alkalommal épségben visszavezette a földre, anélkül, hogy egyet is elveszíthetett volna. Csak egyszer fordult elő, hogy lelőtték a vele repülő bajtársának a gépét, de ő is megúszta sértetlenül. Ez Günther Capito őrnagy volt, akit mindenféle átképzés nélkül Hartmann századához helyeztek.

Minden alkalommal azonnal újra felszállt, amint új repülőgép állt rendelkezésére. Erich Hartmann nem csak legenda, a világ legeredményesebb vadászpilótája.