Mielőtt erről beszélnénk, szögezzük le, hogy a „fóbia” kifejezés a liberális narratívát követi, hiszen a normalitásért való küzdelmet aposztrofálják „fóbiának”. Mondjuk, ha már itt tartunk, a drag queenek például tényleg félelmetesek és ijesztőek, szóval bizonyos értelemben a fóbia szót is használhatjuk ezekre az entitásokra. Zárójel bezárva.

No de lássuk, mit hozott össze az Európa Tanács és az Európai Bizottság, azon belül is a magyarországi képviselet. Először is egy Facebook-posztot, ahol érzékletes grafika segítségével mutatták be, hogy a „sokféleségünk tesz erősebbé bennünket”.

Jól kifejezi az EU elszántságát, hogy az egyenlőséget immáron nem elég deklarálni, „azt mindennapos tapasztalattá kell tenni”, így a 2026-2030-as időszakban az LMBTIQ+ egyenlőségi stratégián keresztül „valódi cselekvéssel támasztják alá az elkötelezettséget”. Ezt is az ominózus posztban írták, és előrevetíti, hogy még jobban ráerősítenek az LMBTQ-propagandára.

Ez a harcos mentalitás a bevándorlás vagy a bűnözés elleni küzdelemben nem érvényesül, mint ahogy Izrael tettei ellen sem, de nyilván nem ezen fogunk meglepődni.

Ezzel párhuzamosan a sokféleséget is elcsúfítják, hiszen a sokszínűség, a változatosság (mint ahogy a szivárvány is) eredetileg pozitív fogalmak, csupán az LMBTQ-lobbi töltötte fel őket negatív tartalommal, így lényegében a szavainkat is lopkodják. Az ő általuk értelmezett „sokféleség” pont, hogy gyengíti a civilizációnkat, ráadásul nem is jelent tényleges sokféleséget, hiszen uniformizál, a kicsit is eltérő véleményt pedig üldözi.

Ideje megújítani a "szexuális kisebbségekhez" tartozók teljes és egyenlő jogainak biztosítása iránti elkötelezettséget Európa-szerte – ezt már Alain Berset, az Európa Tanács (nem összekeverendő az Európai Tanáccsal, de bizonyára ott is ugyanaz a vélemény) főtitkára jelentette ki szintén a homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni világnapon.

Szerinte még mindig „gyűlölettel és diszkriminációval” találkoznak e szexuális kisebbségek Európa-szerte.

Abba persze már nem gondolnak bele, hogy ha van is gyűlölet az irányukba, az valószínűleg azért van, mert olyan szinten járatják csúcsra e meghamisított „sokszínűséget”, ami már olyan embereknek is feltűnik, akik nem feltétlenül ezzel foglalkoznának naphosszat, ami aztán – érthető módon – az ominózus személyeken csapódik le.

Berset szerint „ahogy a polgári tér szűkül, a pluralizmus erodálódik, a demokrácia gyengül, és veszélybe kerül az az alapelv, hogy az emberi jogok mindenkire vonatkoznak.”

Érdekes, én rendre azt látom, hogy e kétes hátterű „polgári tér” folyamatosan csak növekszik. Erről a mentalitásról, amit most az Európa Tanács mutat, önkéntelenül is a Szovjetunió jut eszembe, ahol mindig volt „legyőzendő ellenfél”, és csak „bizonyos akadályok” miatt nem érték még el a „tökéletes állapotot”, ami persze sosem jött volna el.

Demokratikus modellünk forog kockán, emiatt sürgős és határozott cselekvésre van szükség – jelentette ki ugyanez az ember. Ha azonban kicserélünk néhány fogalmat ebből a mondatból, a „demokratikus modellt” mondjuk szocializmusra, vagy népakaratra, egyből értelmet nyer a szovjettel kapcsolatos hasonlat is.

A burzsoázia elleni állandó, örökös küzdelmet itt a „gyűlölet” elleni harc váltja fel, felszabadítani pedig nem a munkásokat akarják, hanem a „szexuális kisebbségeket” (más kérdés, hogy munkáskérdés valóban létezik, a „szexuális kisebbségek” pedig elenyésző hányadát jelentik a társadalomnak, amit mesterségesen nagyítanak fel). Soha véget nem érő harc ez.

Mindeközben nem csak az EU intézményrendszere recseg-ropog, de konkrétan a civilizációnk is. Ahol pedig a vezető réteg teljesen irreális módon a saját népe és kultúrája ellen dolgozik, az előbb-utóbb elpusztul. Hogy az EU-val, vagy éppen az Európa Tanáccsal mi lesz, hidegen hagy. Európa azonban az otthonunk.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info