Nevére a katolikus egyházban még ma is sokan felkapják a fejüket. Bulányi György a kommunista megszállás ellen minden diktatúrára nézve legveszedelmesebb megoldást választotta 1945-ben. Bokor néven kisközösségeket szervezett, hogy életben tartsa a hitet, a jézusi példát. Illegális államellenes szervezkedés miatt azonban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A börtönből végleg 1960-ban szabadult, majd szállítómunkás lett. Páter Bulányit egyháza is elítélte: egyrészt, mert megkérdőjelezte az egyház működési struktúrájának mindenhatóságát, másrészt mert megtagadta követőivel együtt a fegyveres katonai szolgálatot. Bulányi György és a Vatikán 1997-ben kompromisszumot kötöttek, így a Magyar Püspöki Kar nyilvánosan bejelentette a piarista pap rehabilitálását. Ma 90. életévében olykor még lehetőséget kap a misézésre, de leginkább a piarista rendházban tölti napjait.
- Ilyen színház-, moziszerű üzemmel nem lehet megmagyarázni, hogy mit akart az Isten, csak úgy, hogy négy-öt magyar összehajol. '45 februárjában Debrecenben voltam piarista tanár és jön át egy horvát jezsuita, aki XII. Pius-szal beszélt, hogy ő a szovjettől megszállt területen akarja hirdetni az evangéliumot. És elkezdi összegyűjteni a munkásfiúkat, munkáslányokat, felnőtteket, diákokat, aztán egy hónap múlva azt mondja nekem, most már tovább kell mennie és megkérdezi, átvenném én az ifjúsági csoportját - ilyen 16 év körüli fiúkból s lányokból áll. Én át, de mit csináljak velük - mondom. Tudok szépen szavalni, magyar szakos vagyok, népi tánc, gitár. Azt mondta, ez nem lesz jó, szedjem elő a teológiai jegyzeteimet s magyarázzam ezeknek a fiataloknak azt, hogy van Isten, meg lélek is van, és akkor megpróbáltam. Hát a rendesebb katolikus családoknak a gyerekei álltak kötélnek, hát ezek a tudományok könyökükön jött már ki, abból, amit a szülői házban meg a piarista iskolában és intézetben tanultak. S kínomban elővettem a Szentírást. Kínomban! Mert a '40-es években, mikor én diák voltam, nem vette katolikus gyerek kezébe a Szentírást, papként sem igen vettük. Latinul tanultunk. Bevágtam hosszú szentpáli idézeteket. De ha most magyar tanár kezébe veszi az evangéliumokat és találkozik azzal, hogy gondolatai jöhetnek: szeresd felebarátaid, gyűlöld az ellenségeidet..., én pedig mondom, szeressétek ellenségeiteket? Ott nem olyan gyerekek ülnek, akik azt mondják: a te lelkeddel...hogy is van ez, hogy ellenséget szeretni? És akkor jövök rá, hogy az oláhokat meg az tótokat is szeretnem kell, pedig vissza akarom szerezni tőlük, a hazámat, amit elraboltak tőlünk. S így megy a tudatátalakulás...
- Ezt csak úgy lehet, hogy lélektől lélekig? Tehát ezért jöhettek létre a Bokor-közösségek, ahogy mondta, négy-öt magyar összehajol, és elkezd gondolkodni az Isten igéjén. Hogy miről is szól az ember számára?
- Beatrix, az ember egy kislányt feleségül akar venni, azt meg kell fűzni és dumával kell megfőzni. Ha az ember szerelmessé akar tenni az Istenben valakiket, azt csak dumával lehet megfőzni.
- Ez a Bokor-mozgalom, amit önök elindítottak ez él, ez működik?
- Most éli a 64. évét, hát '45-től '52-ig volt egy csodálatos virágzás. '52-ben az összes országos vezetőt elvitték, az ügyész kötél általi halált kért a fejemre. Aztán '61-ben szabadultam a börtönből. Láttam '56-ban, hogy áll minden, s letettem a fogadalmamat, hogy soha többé kisközösséget nem csinálok, majd ha egyszer letelik ez az életfogy, nem kezdem el újból, hogy egy másik életfogytot beszerezzek. Aztán az történt, hogy '64-ben dühbe gurultam, mert '64 szeptember 14-én a Vatikán és a Kreml egymás nyakába ugrott itt Magyarországon. 70 évre titkosított részleges megállapodást kötöttek. Én nem nézhettem bele az okmányokba, a részleges megállapodásba.
Anno voltam én a II. Vatikáni Zsinaton, rájöttek a püspökök: gyerekek, néha jobb, ha nincsenek püspökeink, mint hogy ha olyan püspökeink vannak, amilyet a Kreml engedélyez. Hát persze, hogy a második a jobb. És akkor kineveztek öt papot, püspökké szenteltek. Hazánk Kommunista Pártjának engedélyéből és akkor azt mondtam magamban, hogy én ki a fenének a katonája vagyok ezek után? Én vagyok hülye, és az egész világ normális? Vagy én vagyok normális, és az egész világ hülye.
'52-ig kis brosúráim voltak, 6 vastag kötetes szamizdadba fogtam, és négy év alatt megírtam, az volt a címe: Keressétek az Isten országát! Kidolgoztam biblikus alapon filozófiailag a Jézus ajkára adott mondatokból a jézusi gondolkodást. Ennek a summáját mondtam előbb el.
Dühömben dolgoztam. Mire kész lettem 4 évi munkával, addigra elfelejtettem, amit a börtönbe letettem fogadalmat is. Megint gyerekekkel, elölről kezdtem, az öreg lelkű negyven évesen, '60-as években, azok is új életre keltek, meg a papi csoportom is. Hatalmas fölívelés támadt 68-tól 89-ig. Elitélt ezalatt a Magyar Püspöki Kar, elítélt a Vatikán, de ez nem zavart bennünket. A fiaink kitalálták azt, hogy "katonai szolgálatot teljesíteni?!" Hát az teljesen jézustalan dolog. Mentek 3 évre Baracskára börtönbe. De dagadtunk, volt biztos egy 150 közösségünk az országban, talán 200 is.
Aztán megtörtént a rendszerváltozás, a mammon betette a lábát. Nem érnek rá az emberek, pénzt kell keresni. Vannak dolgaim a református templomban, a katolikusban nem mondhattam el. Volt egy aranyos református lelkész itt Dunai Pál utcában Farkas Józsi meghívott, elég közössége van, láthatjátok, ölni is közveszélyes.
Siklósi Beatrix riportját lejegyezte Kovács János
- Ilyen színház-, moziszerű üzemmel nem lehet megmagyarázni, hogy mit akart az Isten, csak úgy, hogy négy-öt magyar összehajol. '45 februárjában Debrecenben voltam piarista tanár és jön át egy horvát jezsuita, aki XII. Pius-szal beszélt, hogy ő a szovjettől megszállt területen akarja hirdetni az evangéliumot. És elkezdi összegyűjteni a munkásfiúkat, munkáslányokat, felnőtteket, diákokat, aztán egy hónap múlva azt mondja nekem, most már tovább kell mennie és megkérdezi, átvenném én az ifjúsági csoportját - ilyen 16 év körüli fiúkból s lányokból áll. Én át, de mit csináljak velük - mondom. Tudok szépen szavalni, magyar szakos vagyok, népi tánc, gitár. Azt mondta, ez nem lesz jó, szedjem elő a teológiai jegyzeteimet s magyarázzam ezeknek a fiataloknak azt, hogy van Isten, meg lélek is van, és akkor megpróbáltam. Hát a rendesebb katolikus családoknak a gyerekei álltak kötélnek, hát ezek a tudományok könyökükön jött már ki, abból, amit a szülői házban meg a piarista iskolában és intézetben tanultak. S kínomban elővettem a Szentírást. Kínomban! Mert a '40-es években, mikor én diák voltam, nem vette katolikus gyerek kezébe a Szentírást, papként sem igen vettük. Latinul tanultunk. Bevágtam hosszú szentpáli idézeteket. De ha most magyar tanár kezébe veszi az evangéliumokat és találkozik azzal, hogy gondolatai jöhetnek: szeresd felebarátaid, gyűlöld az ellenségeidet..., én pedig mondom, szeressétek ellenségeiteket? Ott nem olyan gyerekek ülnek, akik azt mondják: a te lelkeddel...hogy is van ez, hogy ellenséget szeretni? És akkor jövök rá, hogy az oláhokat meg az tótokat is szeretnem kell, pedig vissza akarom szerezni tőlük, a hazámat, amit elraboltak tőlünk. S így megy a tudatátalakulás...
- Ezt csak úgy lehet, hogy lélektől lélekig? Tehát ezért jöhettek létre a Bokor-közösségek, ahogy mondta, négy-öt magyar összehajol, és elkezd gondolkodni az Isten igéjén. Hogy miről is szól az ember számára?
- Beatrix, az ember egy kislányt feleségül akar venni, azt meg kell fűzni és dumával kell megfőzni. Ha az ember szerelmessé akar tenni az Istenben valakiket, azt csak dumával lehet megfőzni.
- Ez a Bokor-mozgalom, amit önök elindítottak ez él, ez működik?
- Most éli a 64. évét, hát '45-től '52-ig volt egy csodálatos virágzás. '52-ben az összes országos vezetőt elvitték, az ügyész kötél általi halált kért a fejemre. Aztán '61-ben szabadultam a börtönből. Láttam '56-ban, hogy áll minden, s letettem a fogadalmamat, hogy soha többé kisközösséget nem csinálok, majd ha egyszer letelik ez az életfogy, nem kezdem el újból, hogy egy másik életfogytot beszerezzek. Aztán az történt, hogy '64-ben dühbe gurultam, mert '64 szeptember 14-én a Vatikán és a Kreml egymás nyakába ugrott itt Magyarországon. 70 évre titkosított részleges megállapodást kötöttek. Én nem nézhettem bele az okmányokba, a részleges megállapodásba.
Anno voltam én a II. Vatikáni Zsinaton, rájöttek a püspökök: gyerekek, néha jobb, ha nincsenek püspökeink, mint hogy ha olyan püspökeink vannak, amilyet a Kreml engedélyez. Hát persze, hogy a második a jobb. És akkor kineveztek öt papot, püspökké szenteltek. Hazánk Kommunista Pártjának engedélyéből és akkor azt mondtam magamban, hogy én ki a fenének a katonája vagyok ezek után? Én vagyok hülye, és az egész világ normális? Vagy én vagyok normális, és az egész világ hülye.
'52-ig kis brosúráim voltak, 6 vastag kötetes szamizdadba fogtam, és négy év alatt megírtam, az volt a címe: Keressétek az Isten országát! Kidolgoztam biblikus alapon filozófiailag a Jézus ajkára adott mondatokból a jézusi gondolkodást. Ennek a summáját mondtam előbb el.
Dühömben dolgoztam. Mire kész lettem 4 évi munkával, addigra elfelejtettem, amit a börtönbe letettem fogadalmat is. Megint gyerekekkel, elölről kezdtem, az öreg lelkű negyven évesen, '60-as években, azok is új életre keltek, meg a papi csoportom is. Hatalmas fölívelés támadt 68-tól 89-ig. Elitélt ezalatt a Magyar Püspöki Kar, elítélt a Vatikán, de ez nem zavart bennünket. A fiaink kitalálták azt, hogy "katonai szolgálatot teljesíteni?!" Hát az teljesen jézustalan dolog. Mentek 3 évre Baracskára börtönbe. De dagadtunk, volt biztos egy 150 közösségünk az országban, talán 200 is.
Aztán megtörtént a rendszerváltozás, a mammon betette a lábát. Nem érnek rá az emberek, pénzt kell keresni. Vannak dolgaim a református templomban, a katolikusban nem mondhattam el. Volt egy aranyos református lelkész itt Dunai Pál utcában Farkas Józsi meghívott, elég közössége van, láthatjátok, ölni is közveszélyes.
Siklósi Beatrix riportját lejegyezte Kovács János
(Éjjeli Menedék - Echo TV)
