A második avatásra, pontosabban római katolikus megszentelésre aznap, június 3-án délután 18 órai kezdettel került sor Budaörs nemzeti érzelmű pártjainak és közéleti személyeinek közreműködésével. Varga János plébános, a hajdani Aubermann Miklós atya utóda megszentelte a néhány órával korábban magyargyűlölők által meggyalázott Trianon-emlékművet, majd rövid, szívhez szóló, hazafias beszédet mondott. Budaörsi városházi információ szerint Wittinghoff Tamás hallani sem akart arról, hogy az emlékműavatáson azok is szólhassanak, akik valójában kezdeményezték a szobrot. Utólag mi is véljük, nagyon okosan tette, hogy az emlékmű megszentelésén nem rontotta a levegőt.

Wittinghoff és magyargyűlölő társulata végül is - a Budaörsön is némileg megváltozott politikai erőviszonyok jóvoltából - kénytelen-kelletlen beleegyezett az emlékmű fölállításába, igaz, nem olyan szimbolikával, mint amilyent korábban a budaörsi nemzeti oldal szeretett volna. Ám a szobor, Tóth Dávid alkotása, mégis elkészült, s hosszú raktári pihentetés után június 3-án a nevezett két cégéres magyargyűlölő átadta. Wittinghoff valószínűleg úgy gondolkodott: ha ennyire akartátok ezt az emlékművet, tessék, megkapjátok, de az avatáson mondandó "köszöntőmben" régi önmagamhoz és az SZDSZ szellemiségéhez híven, elsősorban a zsidó holokausztról szólok, a magyar népet ostorozom, vádolom. Így is történt.

Wittinghoff Tamásnak és Ungváry Krisztiánnak az emlékműavatáson elmondott provokatív, magyargyalázó beszéde, illetve ezt követően a polgármester nyilatkozata a Buda Környéki TV jóvoltából elérhető a világhálón, s az ott elhangzottakat nem kell megismételnünk, mert azok önmagukért beszélnek. Wittinghoff beszéde, amiképpen az általa meghívott Ungváry Krisztiáné is, mindvégig szurkálódó, heccelődő, állandóan a zsidó holokausztra vissza-visszatérő megjegyzéseket tartalmazott. Wittinghoff és Ungváry aljas módon - retorikai fogásként, az üzenet még hatásosabbá tétele végett - beszédében a magyarok és a svábok érdekeit hangsúlyozva mocskolta a magyarságot, annak múltját, hajdani vezetőit és történelmét.

Wittinghoff Tamás és a nevet, színt váltott libsi társulata a 2010-es önkormányzati választásokon már nem a keresztény magyarok milliárdjaival a politikai színtérről kámforként letűnt SZDSZ, hanem a Budaörs Fejlődéséért Egyesület színeiben mérette meg magát. A nevezett színváltók 2010-ben Budaörsön mindössze négy mandátumot szereztek, míg a Fidesz-KDNP nyolcat, ám a polgármesteri választáson csodák csodájára Wittinghoff Tamás, az SZDSZ korábbi ügyvivője fölényesen legyőzte Ritter Imrét, a Fidesz-KDNP jelöltjét, s ezzel 1990 óta egyfolytában hatodszor lett Budaörs polgármestere.

Amint az alább látható videón Wittinghoff Tamás mondja: a magyarság a németekkel ellentétben máig nem vallotta be, ismerte el a múltban elkövetett bűneit, történelmi tévedéseit. Igen, a németek tudatát, agyát mára valóban sikerült úgy átmosni, átformálni, hogy atomfegyverrel is fölszerelhető tengeralattjárókat szállít le (részint ajándékként) a környezetét terrorizáló, a palesztin népet gyilkoló, menekülttáborokba kényszerítő, földönfutóvá tevő Izraelnek. Hogy ehhez a Wittinghoff szerint örvendetes és követendő tudatátalakuláshoz pontosan mi vezetett, arról köteteket lehetne írni. Kezdődött mindez Drezda és más német városok polgári lakosságának több százezer áldozatot követelő szándékos terrorbombázásával, folytatódott a német hadifoglyok és az úgynevezett népi németek (Volksdeutsche) millióinak haláltáborokban történt meggyilkolásával, deportálásával. Mindezzel párhuzamosan máig folyik a zsidó kézben levő filmipar, irodalom és sajtótermékek német (és magyar)-ellenes propagandája, az agyak megdolgozása. A németeket a fentebb felsorolt szörnyűségekkel lehetett ilyen sikeresen és aránylag gyorsan átalakítani.

De ha már többnyire a múlt magyar bűneinek fölemlegetéséről, a trianoni magyar fájdalom helyett a zsidó holokausztról szólt Budaörsön a két zsidó díszpinty avatóbeszéde, jó lett volna továbbemlékezni. Beleszőni a beszédbe azt is, amit közvetlenül Trianon előtt zsidók követtek el a keresztény magyarság ellen 1919-ben Kun Béla, Korvin Ottó, Samuely Tibor és mások vezérletével. Vagy szólni kellett volna arról - a történelmi egyensúly látszatának kedvéért -, hogy mit műveltek Magyarországon a szovjet hadsereg tankjainak fedezékében visszaosont moszkvai zsidó emigránsok és a háborút itthon átélt fajtatársaik. Vagy megemlékezni arról, hogy a szovjetek miként ültették be őket a politikai, irodalmi, színházi és gazdasági élet kulcspozícióiba, helyezték a kezükbe a mindenható sajtót. Nem hallottunk a zsidók által megalakított, irányított ÁVH-ról, ÁVÓ-ról, Piros Lászlóról, Rákosi Mátyásról, Gerő Ernőről, Farkas Mihályról, Pető Lászlóról (Wittinghoff pártelnökének édesapja), Péter Gáborról és sokan másokról.

Ahhoz, hogy Wittinghoff és a hasonszőrűek Budaörsön, az egykori Wuderschben, a rendszerváltásnak nevezett kutyakomédia kezdete óta hatszor is önkormányzati választásokat nyertek, szükség volt arra, hogy az 1946 januárjában (s nem 1945. január 19-én, amint azt beszédében a másik magyargyűlölő, Ungváry Krisztián állította - a szerk.) elkezdődjön a budaörsi őshonos német lakosság tömeges elűzése (Vertreibung), 80 százalékuknak marhavagonokban történt deportálására. A hatás kedvéért Wittinghoff és Ungváry a németek 1946-47-es elűzését is a magyarok nyakába varrta a Trianon-emlékmű avatásakor. A svábok elűzését Budaörsről is a "magyar" közélet olyan cégéres gazemberei irányították szovjet és zsidó megelégedésre, mint például id. Antall József, Nagy Imre, 1956 miniszterelnöke, az FKGP-s miniszterelnök, Nagy Ferenc, vagy a "palástos hóhérként" is gyakorta emlegetett Tildy Zoltán.

Budaörs a svábok kiűzése utáni évtizedekben jelentősen átalakult, az egykori szorgalmas németek lakóingatlanjaiba többnyire az új rendhez hű személyeket költöztettek, számukra lakótelepet is építettek. Budaörs, mint a többi Budapest környéki sváb település (Hidegkút, Budakeszi stb.) kedvelt lakóhelye lett a zsidóknak és a kommunistáknak.

Mindenesetre Wittinghoff Tamás és Ungváry Krisztián egyben biztos lehet: ha nem következik be az 1945-ös német és magyar háborús vereség, nem deportálják Budaörsről is a németeket, akkor ma, 2014-ben ők ketten Trianon-emlékműavatás ürügyén nem mocskolhatnák a gazdanépet, a magyarságot.