Van benne aggodalom, de nem foglalkozik a brutális kegyetlenséggel meggyilkolt magyarcsanádi Pénzes Henrietta édesanyja, Pénzes Sándorné azzal, hogy elképzelhető, jövőre kiszabadul az emberölésért börtönbe zárt Kurai András, azaz Muki. A cigány 2007-ben azért kapott csak 15 évet brutális tettéért, mert még fiatalkorú volt (és az áldozat pedig magyar - a szerk.), de a jelek szerint idő előtt letelik a börtönvellnesz.
Megerőszakolta, majd felgyújtotta a lányt - Heni édesanyja szerint nem volt egyedül |
Pénzes Henrietta |
Pénzes Henrietta kínhalála mindenki lelkét felkavarta az országban. Életéért még 3 hétig küzdöttek az orvosok, ám sérüléseibe végül belehalt. A cigányt jogerősen 15 évre elítélték. Azért csak ennyire, mert tettének elkövetésekor még fiatalkorú - 15 éves (!) - volt. De mint látjuk, közel sem kell leülnie szörnyű tettéért még ezt a jelképes büntetést sem.
Jövőre szabadulhat
Az ítélethirdetéskor csak röhögött |
Már csak azért sem, mert továbbra is rengeteg kérdőjel maradt benne a gyorsan, két hónap alatt lezárt eljárással kapcsolatban. Még mindig nem hiszi el például, hogy az akkor 15 esztendős cigánygyerek egyedül követte volna el a terhére rótt szörnyűséget.
Pénzesné a dobozzal, amelyben a Henitől megmaradt holmikat őrzik (fénykép: Délmagyar) |
A szakmájára nézve asztalos édesapa különben, mint sokan mások, időközben külföldön vállalt munkát – ezért csak pár szót, telefonon tudott vele beszélni a Délmagyar –, felesége pedig néhány hónapja közmunkás. A tragédia idején bolti eladó volt.
Mintha elutazott volna
Heni szobáját szülei nem hagyták meg úgy, ahogy volt, csupán néhány személyes holmiját őrzik egy dobozban. Pénzesné most levette a nagyszobai szekrény tetejéről, hogy megmutassa, mi van benne. A teteje poros volt – mint az édesanya elmondta, nem sűrűn szokta kinyitni. A személyes iratokon kívül ékszerek, kivágott újságcikkek, apró tárgyak vannak benne, például az a körömlakk is, amit Heni a tragikus este előtt használt.
– Nem szoktunk róla beszélgetni, a képe sincs kitéve sehol. Nem mintha nem gondolnák rá mindennap, de nem tudok úgy beszélni róla, hogy eltemették. Kimondani is nagyon nehezen tudom ezt. Bennem még mindig az az érzés van, mintha Heni mondjuk csak elutazott volna, és egyszer majd hazajön – sóhajtotta Pénzesné.
(Délmagyar nyomán)