Csütörtök reggel a tárgyalóterembe még szabadlábon érkeztek, onnan délelőtt viszont már bilincsben, vezetőszáron távoztak a másfél évesen elhunyt agárdi kisfiú, E. Benjámin Hunor szülei és nagyszülei, azaz a büntetőeljárás I–IV. rendű vádlottjai. Őket az első fokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék az egyik legsúlyosabb bűncselekményben, gyermekkorú személy sérelmére különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek, amiért rájuk egyaránt 15-15 év börtönbüntetést szabott ki. A dr. Édl Gabriella vezette tanács a gyermeket kezelő ötöd- és hatodrendű vádlottakat, a „bioenergetikust” és a háziorvost szintén bűnösnek mondta ki – ők felfüggesztett fogházbüntetést kaptak, és előbbit foglalkozásának gyakorlásától is eltiltották három évre.

Benjámin halálát az okozta, hogy alultápláltsága és kiszáradásos állapota miatt keringése és légzése összeomlott – állapítja meg az ítélet egyik alapjául szolgáló szakértői vélemény, amely szerint egyébként a gyermek emésztőrendszere alkalmas volt a táplálék befogadására.

Ám a szülők még akkor sem fordultak orvoshoz, amikor kisgyermekük lényegében csonttá soványodott. „Nem tudtuk, hogy baj van” – ismételte szinte szó szerint a két szülő és két nagy szülő, akik az utolsó szó jogán mindannyian felmentésüket kérték. Korábbi vallomásukból kiderült, az interneten azt olvasták, hogy normális, ha egy ilyen korú gyerek időnként hány, miközben súlya nem növekszik. Súlyát pedig azért nem mérték – védekeztek –, mert nem volt idejük, Benjámin lelógott a mérlegről és folyton izgett-mozgott.

A kisfiú szülei életük középpontjába az egészséges életmódot állították, az „rögeszméjükké vált”, egyre szélsőségesebbé váló cselekedeteiket ennek rendelték alá – sorolta a bíró, hozzátéve, hogy a hagyományos orvoslástól elfordultak, annak képviselőihez csak a legritkább esetben fordultak, szükség esetén inkább homeopátiás szereket és speciális masszázst alkalmaztak. Ezt a hozzáállást követték újszülött gyermekük esetében is. A védőnői szolgálatot elutasították, a gyermekorvost az internetről, az alapján választották ki, hogy dr. M. Gabriella hatodrendű vádlott nyitott volt a homeopátiás szerek felírására.

Később benne is megingott a bizalmuk, az ultrahangos vizsgálatra, melyre a doktornő beutalta, nem vitték el Benjámint. Egyrészt azért, mert úgy vélték, az ilyesmi indokolatlan stresszt okoz a kicsinek, másrészt az interneten azt olvasták, hogy az ultrahang „felmelegítheti a gyerek fejét”, ami vízfejűséghez is vezethet. A kisfiú azonban e nélkül is vízfejűségben szenvedett, ezt viszont szülei nem látták be, mert az interneten olyan információt találtak, hogy a vízfejű gyermek csak egyféle mozgásra képes, ők pedig látták a fiuk többféle mozgását.

A csecsemő Benjámin a szó szoros értelmében szenvedett a vízfejűségtől, amely megnövekedett koponyaűri nyomást és ezzel együtt állandó fejfájást jelentett. Ennek következtében az anyatej mellé idővel felvett ételeket, például répafőzeléket, rendszerint kihányta. Ezt tapasztalva szülei inkább felhagytak a próbálkozással, és maradtak csak az anyatejnél, ami egy idő után nem jelentett elégséges táplálékot a fejlődő szervezetnek. Így a kisfiú – bár naponta tízszer is szoptatták – lényegében éhezett. Később már szopni sem volt elég ereje, boncolásakor egy evőkanálnyi anyatejet találtak gyomrában és a beleiben, vére pedig annyira sűrű volt, hogy nem tudtak tőle mintát venni. További kínok forrása volt, hogy a tápanyaghiány nyomán bőre oly mértékben kiszáradt, hogy a ruhák viselése is irritációt okozott neki.

Fentiek a bíróság álláspontja szerint megalapozzák a különös kegyetlenség minősítését. A szülőknek és az együtt élő közvetlen hozzátartozóknak törvényi kötelezettségük szükség esetén orvoshoz vinni a beteg gyermeket, ezt pedig az E. család elmulasztotta. A súlyos tüneteket mutató sértett esetében semmilyen racionális okuk nem volt abban bizakodni, hogy a halál mint mulasztásuk eredménye elmarad, így bűnösségük nem a gondatlanság, hanem a szándékosság körébe tartozik, azon belül is eshetőleges szándékként értékelhető – szögezte le Édl.

Az állapotromlást észlelve a család az ugyancsak interneten talált bioenergetikushoz, M. Bertalanhoz fordult, aki magát parapszichológusként is azonosította. Az ötödrendű vádlott M. a beteg teste felett egy meghajlított energizáló pálcával tett mozdulatokat, és arról tájékoztatta a szülőket, hogy emésztési probléma okozza a gondokat, de ha a gyerek a vizet elfogadja, akkor nem kell aggódni, mert előbb-utóbb az ételt is el fogja. "Megállapította" továbbá, hogy a gyermek szervei 100 százalékosan működnek, kivéve a szívét, ami csak 80 százalékos.

Mivel jogszabályi kötelezettségének eleget nem téve elmulasztott meggyőződni arról, hogy páciense orvosi kezelés alatt is áll, illetve a szülőket nem irányította orvoshoz, a férfinak a nem jogerős döntés értelmében foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt kell felelnie, büntetése két év fogház három év próbaidőre felfüggesztve. Foglalkozásától öt évre eltiltották.

A gyermek háziorvosa, M. doktornő esetében a foglalkozás szabályainak megsértését és az ebből következő veszélyeztetést megállapította a törvényszék, ennek a halállal való összefüggését viszont nem, tekintettel arra, hogy a tragédia bekövetkeztét megelőzően már jó ideje nem vitték el hozzá a fiút. A páciens állapotának követése viszont kötelessége lett volna, így egy év felfüggesztett fogházat kapott első fokon.

A családtagok ítélete annyiban kíméletesnek mondható, hogy azt a fő szabálytól eltérően nem fegyház, hanem börtön fokozatban rendelte el a szabadságvesztést, és a tizenöt éves időtartamnak már kétharmada után szabadulhatnának az elítéltek. Ugyanakkor nemcsak a vád, a védelem is fellebbezett a határozat ellen, méghozzá az összes vádlottat érintően. A család – mely a védőügyvédeket sűrűn váltogatva hatékonyan húzta el az eljárást – elsősorban a felmentést szeretné elérni.

A bíróság szerint egyébként E.-ék szociálisan izolálódtak, házukat magas fallal vették körül, a külvilággal nem tartottak kapcsolatot. E tekintetben talán nem jelent majd számukra merőben új környezetet a büntetés-végrehajtási intézet, ahová most elrendelt előzetes letartóztatásuk végett szállították őket a tárgyalás végszavára belépő marcona bv-sek. Bioétrendjüket viszont aligha tarthatják majd a közeljövőben.

A szörnyű részleteket is taglaló, nyomasztó ítélethirdetés groteszk jelenete volt, amikor az elsőrendű vádlott, Benjámin édesanyja rosszul lett, mire a bíró megkérdezte az ítélet szerint a hagyományos orvoslástól elfordult asszonyt, hogy hívjanak-e neki orvost, miközben tőle karnyújtásnyira ült egy: a hatodrendű vádlott. Rebeka nem kért orvost.

Az eljárás során korábban már voltak előzetesben a vádlottak, később ezt megszüntették, most pedig a súlyos elsőfokú ítélet alapozta meg újra ezt a fajta kényszerintézkedést – derült ki a tárgyalás utáni törvényszéki sajtótájékoztatón.

Itt a sajtó képviselői többek között arról faggatták dr. Nyíri Zoltán kollégiumvezetőt, hogy az első- és másodrendű vádlottak élhetnek-e majd házaséletet a börtön falai között; hogy bentről is intézhetik-e ingatlanukkal kapcsolatos ügyeiket; illetve hogy ki viszi majd el a bíróság épülete elől az autójukat, amivel a tárgyalásra érkeztek.

(MNO)