Fordulat látszik a demográfiai helyzetben: a születésszám harmadik éve tartó csökkenése után idén az első félévben a termékenység is visszaesett. Trendforduló következik? Vagy az év második felében visszajavulnak a mutatók? Borongós előjel, hogy a demográfiai siker nagyrészt két kiugróan termékennyé váló társadalmi rétegnek volt köszönhető: az alacsony iskolázottságú nagyon fiatal vidéki szegényeknek és az érett, zömmel értelmiségi nőknek. És pont náluk tűnt el a többlet. Alább a Válasz Online cikke Élő Anita tollából.
 |
Propagandamentes tartalom következik. Noha a kormányzati kommunikációban a családpolitika abszolút sikerként jelenik meg, valójában a születésszám már harmadik éve csökken. Mivel azonban a potenciális anyák száma is visszaesik, nem lenne igazságos ezt a jelenlegi családpolitika számlájára írni. A családtámogatások növelése annak ellenére is komoly eredményt hozott, hogy a születések száma összesen csak három évig emelkedett folyamatosan, a 2013 és 2016 közötti időszak után már 2017-ben csökkenésnek indult, ami azóta is tart. A tavalyi volt a valaha mért harmadik legrosszabb születésszám Magyarország történetében, a 2011-es fekete év (88 049) és 2013 (88 649) után ismét 90 ezer fő alatti (89 807) születésszámmal. Mégis sikeres évek ezek, mert 2016-ig a nők termékenysége nőtt, azt követően pedig 2018-ig változatlan maradt, ennek köszönhetően lassult a szülői populáció számának esése miatti népességcsökkenés.
A kiindulási pont: 2011, a valaha volt legrosszabb év
A termékenység szintjében 2011 a történelmi mélypont, a teljes termékenységi arányszám 1,23 volt. (A mutató azt jelzi, hogy egy nő élete során hány gyermeknek adna életet.) Az adat nem pusztán a demográfusok számára izgalmas, valamennyiünk életére hatással van. Ha jelentősen csökken a népesség, az megroppantja a munkaerőpiacot, csökkentheti a gazdaság teljesítményét, felborítja a generációk közötti egyensúlyt, megterheli az egészségügyet és fenntarthatatlanná teszi a nyugdíjrendszert.
A családpolitikai intézkedések sikere ezért nem kormánypártiság vagy ellenzékiség kérdése, politikai törésvonalakon túlmutató, nemzeti kérdés (vagy annak kellene lennie).
Lapunk és szellemi elődünk (a Heti Válasz) ezért minden pozitív családpolitikai intézkedést üdvözölt, és csak azért bírálta az Orbán-kormány intézkedéseit, mert azok egy része inkább „politikai látványosság”. Aránytalanul nagy kedvezményeket nyújt a három- és többgyermekes dolgozó családoknak a kétgyermekesekkel szemben, miközben Magyarország legnagyobb problémája nem a harmadik, hanem a második gyermekek – illetve az utóbbi években az elsők – meg nem születése.
(2017-ben a 30 éves nők 55 százaléka volt gyermektelen, a 35 évesek 32 százaléka és még a 40 évesek 20 százaléka is ebbe a körbe tartozott. Szemben tehát azokkal a vélekedésekkel, amelyek szerint a kormány „teleszületné” a Kárpát-medencét, Magyarország igen jelentős tartalékokkal rendelkezik. A 2016-ig tartó növekedés ugyan jelentős, de a magyar termékenységi adat így is messze elmarad a szintén népesedési gondokkal küzdő legtöbb nyugat-európai ország mögött.)
Siker, stagnálás, visszaesés?
A termékenység 2011-es 1,23-as mélypontja után a mutató 2016-ra 1,49-re nőtt, és ezen a szinten is maradt egészen 2018-ig. Kétévnyi stagnálás után azonban idén fordulat látszik, az év első felében a termékenység a Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentése szerint 1,40-re csökkent. Már a januári adat is alacsonyabb volt a 2018 első hónapjában közöltnél (1,44 vs. 1,5), és ez minden adatközlésnél így is maradt. Ha nem lesz erős a második félév, akkor nyolc év után először csökkenhet ez a mutató.
A változások mögött nem állhat Orbán Viktor idén februárban bejelentett családpolitikai csomagja (biológiai okokból minimálisan kilenc-tíz hónap szükséges az első hatások érzékeléséhez), a júliusban hatályba lépő új kedvezmények bejelentésekor egyébként is ügyeltek rá, hogy ne legyen esetleges „visszatartás”. Az új támogatások pozitív következményei sem érzékelhetőek még az idei eredményeken, legfeljebb az év utolsó hónapjainak számait húzhatják meg.
Középosztályra kitalált program, amely főként a szegényekre hat
A 2016-os csúcs elsősorban két társadalmi rétegnek volt köszönhető. A gyermekvállalási kedv ugyan szinte minden életkorban nőtt, de a legnagyobb emelkedést a 15-19 és a 29-38 év közötti nőknél mérték. Ez utóbbin nem lepődhetünk meg, hiszen a kormány számos intézkedése a dolgozó, magas jövedelmű, elsősorban harmadik gyermeket váró családoknak kedvez (gyed, családi adókedvezmény, csok).
Meglepőbb az első kategória növekvő termékenysége, hiszen nagyítóval is nehezen lehet megtalálni, milyen ígéret hathatott erre a rétegre. Nagyon fiatal, alacsony iskolázottságú, döntően vidéki lányokról van szó, akik körében igen magas a hajadonok aránya, és az országos átlagnál messze többször fordul elő, hogy nem tudják vagy akarják megnevezni a gyermek édesapját. Ez a kör csak az alanyi jogon járó kedvezményekre számíthat (családi pótlék, gyes), de ezeknek az összege immár 11 éve nem emelkedik, vagyis évről évre csökken az értéke és az ösztönző hatása is. A kormány kínosan ügyelt arra, hogy a családtámogatási intézkedések az inaktív családokra ne gyakoroljanak vonzerőt. A szegény fiatal anyákról azt is tudjuk, hogy jellemzően első gyermeket vállalnak, a kormányzati támogatások pedig éppen az elsőszülötteknél a legalacsonyabbak (hiszen azok azért általában „maguktól is megszületnek”). A 15-19 éves körben mégis 25 százalékos volt a termékenység-növekedés.
Ha viszont a 15-19 éves kategóriát tovább bontjuk a gyermeklányok és a fiatal felnőttek csoportjára, akkor azt látjuk, hogy
a 18-19 éveseknél nőtt meg igazán a szülővé válók aránya. Kapitány Balázs, a KSH Népesedéstudományi Kutatóintézetének demográfusa mutat rá, hogy körükben alig öt év alatt 37 százalékos emelkedés látszik a termékenységben.
A jelenség olyan hangsúlyos, hogy a termékenységi görbét is átrajzolta, emiatt kétcsúcsúvá vált, a magyar nők ugyan leggyakrabban 31 éves korukban szülnek, de van egy másik púp is a diagramon, a 19 éveseké.
 Az ábrán jól látszik a „kétpúpúság”, az első csúcs a 18-19 éves nőknél figyelhető meg, a második a harmincadik életévüket elhagyóknál. A termékenységi többlet 2011 és 2016-17 között valamennyi női korosztályt jellemezte de annál jelentősebb, minél szélesebb a sáv a görbék között. Az első vastagodás a 18-19 éves nőknél, a második a 30 év felett figyelhető meg. Forrás: KSH |
A másik csoportban, az érett nők között érthetőbb, ha vonzónak találták az új lehetőségeket, hiszen körükben magas a harmadik gyermek vállalása, amely gyakorlatilag adómentessé, esetleg még járulékmentessé is teheti a jövedelmüket. Ebben a körben 20 százalék körüli volt a növekedés 2011 és 2016 között. Vagyis az a két társadalmi csoport, amely a legjobban rezonált a családpolitikai intézkedésekre, több szempontból is éppen ellentétes egymással, nagyon fiatal és érett nők, iskolázatlanok és magasan képzettek, szegények és vélhetően egészen jómódúak alkotják őket. Egyiknél egyáltalán nem akarták ösztönözni a gyermekvállalást, attól tartva, hogy a gyerekek is szegények lesznek, a másik társaságra viszont célcsoportként tekintettek a program összeállításánál.
Cigányság és termékenységnövekedés
Sok mindent tudunk erről a két női (és persze a hozzájuk tartozó férfi) csoportról. A harmincas éveik második felében gyermeket vállaló, nagycsaládossá váló értelmiségi nők bizonyára a Válasz Online olvasóinak baráti körében is előfordulnak, ezért részletesebben a fiatal anyákra térnénk ki.
Magyarországon – több olyan országhoz hasonlóan, ahol a 20. században nemzetiségi alapon üldöztek embereket (pontosabban: védték vagy próbálták helyzetbe hozni az idegenek által elnyomott saját nemzetüket - a szerk.) – nem tartanak nyilván születési adatokat nemzetiségi bontásban. Emiatt a demográfusok nem mondhatják ki, hogy a 2016-os demográfiai többletben milyen nagy szerepet játszottak a cigány nők és közülük is a fiatalok. Mi azonban kimondjuk, mert ennek az anyai csoportnak négy ismérve is jellemző a hazai mélyszegénységben élő cigányságra: alacsony iskolázottságúak (2017-ben 85 százalékuk 8 osztályt vagy még azt sem végzett); magas az inaktív-eltartotti státuszban élők aránya (58 százalék); az átlagosnál jóval fiatalabb korban vállalnak gyermeket és nagy számban élnek két hagyományos válságmegyében: Borsod-Abaúj-Zemplénben és Szabolcs-Szatmár-Beregben (32 százalék).
A diplomás nők csoportja is érdekes, mert a termékenységnövekedést csak a harmincas éveik második felében járóknál figyeltek meg.
A felsőfokú végzettségűeknél az egy nőre jutó gyermekszám összességében még csökkent is annak ellenére, hogy – kimondatlanul – éppen őket célozták a kormányzati intézkedések.
A diplomások azonban olyan későn alapítanak családot, hogy gyakran nem képesek megvalósítani a terveiket. Ahogy Kapitány Balázs a már említett tanulmányában fogalmaz, „nem tudják bepótolni” azokat a gyermekeket, akiket a náluk alacsonyabb iskolázottságú nők már korábban vállaltak.
Az idősebb értelmiségi nőknél nem nehéz megfejteni, mivel segítettek megvalósítani gyermekvállalási terveiket. A 18-19 éves nők körében azonban a demográfusok is tanácstalanok. Monostori Judit a Korfa című folyóirat Fiatalkori gyermekvállalás Magyarországon című tanulmányában úgy véli, talán a tankötelezettség 18 évről 16 évre való leszállításának lehetett ilyen mellékhatása. A tankötelezettség korábbi felemelése 16-ról 18 évre ugyanis jelentősen visszavetette a fiatal anyák termékenységét. Ha ez visszafelé is hat, akkor a 17 éves anyáknál is kiugró adatot kellene látnunk, de ez csak 18 éves kortól következik be.
Végignéztük a 2011 után született családpolitikai intézkedéseket, családsegítőkkel, terepen mozgó szociális munkásokkal tanácskoztunk, hogy megfejtsük a jelenséget, és két tényezőt találtunk. Az egyik egy hírlapi kacsa, amely Révész Máriuszhoz köthető. A fideszes politikus 2014-ben a családtámogatási rendszer megújításán dolgozott demográfusokkal közösen, miután az adókedvezmény bevezetése eleinte nem hozta meg a kívánt hatást. A Magyar Nemzetnek 2014 májusában adott nyilatkozata nemcsak a teljes magyar sajtón söpört végig, de olyan mélyszegénységben élőkhöz is eljutott, aki valószínűleg sosem fogtak még a kezükben Magyar Nemzetet. Révész Máriusz arról beszélt, hogy a szülés után mindenkinek alanyi jogon járó 64 ezer forintos anyasági támogatást ötszörösére, 300 ezer forintra kellene emelni. Az információt – amely szerepelt a munkaanyagban is – már aznap cáfolták, de rengeteg elemzés született a témában, részint azért, mert a Magyar Nemzeti Bank Versenyképesség és növekedés című kötetében is szerepelt hasonló gondolat. Forrásaink szerint a roma (magyarul és helyesen: cigány - a szerk.) fiatalok annyira komolyan vették a 300 ezer forintos „ígéretet”, hogy utóbb becsapásként élték meg, amikor nem jutottak hozzá a gyermekenkénti ötszörös pénzhez. (Ez nagyjából 10-12 havi segélynek felelne meg.)
A másik lehetséges okként a 2016-ban bevezetett, de már jó előre beharangozott családi otthonteremtési támogatást, a csokot jelölik meg forrásaink. Hitetlenkedtünk, mert hiába lapozgatjuk az erről szóló tájékoztatási anyagokat, azok nem említenek alsó életkori korlátot. A cigányság zöme persze nem jogszabályokat olvas, hanem részesedést fizet a nekik való tanácsadásra specializálódott szakértőknek. Kétszer olvassuk végig a jogszabályokat, mire az igénybe vevő meghatározásánál megtaláljuk, hogy csak nagykorú személy lehet.
A használt lakásokra igénybe vehető támogatás különösen fontos a cigány fiatalok számára. Gyakran ők maguk is nagycsaládok gyermekei, telepi körülmények között, jobb esetben egyszobás C-lakásokban laknak, és a nyomott helyi ingatlanárak mellett az alacsony összegű állami támogatás is lehetőséget nyújt az önálló életkezdésre. (Korábban külön elemzésben mutattunk rá, hogyan hat a csok a házasságkötések alakulására.)
De még mindig nem kaptunk választ arra, miért fogyott el a többlet néhány év alatt. A családtámogatások köre azóta nemhogy szűkült volna, de jelentősen bővült is. Az új juttatások azonban még erőteljesebben célozzák a középosztályt, amit a kormány az előzetes biztosítási jogviszony kikötésével valósít meg. Emiatt a szegény családok vagy kiesnek, vagy legális munkavállalásra kényszerülnek, ami késleltetheti az újabb gyermek vállalását.
Eddig a korábbi évek adatait elemeztük, most Branyiczkiné Gréczy Gabriella, a KSH népesedési statisztikai osztályvezetőjének segítségével próbáljuk értelmezni a 2019-es számokat is. Részletes jellemzőket még nem ismerünk, „területi adataink viszont vannak, ezekből látjuk, az ország mely megyéi térnek el az országos átlagtól” – fogalmaz Branyiczkiné.
Eszerint az év első felében országosan 2,8 százalékkal csökkent a születések száma, öt megyében viszont kis mértékű emelkedést tapasztaltunk. Legnagyobb mértékben Csongrádban, Komárom-Esztergomban jött világra több gyermek, emellett Pest, Veszprém és Szabolcs megyében mértek a statisztikusok kisebb növekedést. Az ország több területén viszont jelentős a visszaesés. Borsodban például 6,3 százalék, Békésben 6 százalék, Heves, Bács-Kiskun és Somogy megyében öt százalék körüli az újszülöttek számának csökkenése az előző év hasonló időszakához mérten.
A legnagyobb, több mint 16 százalékos mínuszt Zala megyénél könyvelték el a demográfusok. Ne kérdezzék, mi történt, csak annyit tudunk, hogy Zala korábban is országos átlag alatti termékenységű volt, az 1,49-es országos magaslat idején is csak 1,43-ig jutottak. Vagyis száz magyar nő élete során 149 gyermeknek ad életet, Zalában hattal kevesebbnek.
Az osztályvezető emlékeztetett rá, hogy
a születésszám két tényezőtől függ: a szülőképes nők számától és a termékenységtől. A 15-49 év közötti nők száma országosan 2017-ben és 2018-ban is 18,5 ezer fővel csökkent, ez a szám idén már a 25 ezret is elérheti.
Az anyai létszám erőteljes csökkenése abból adódik, hogy a 2004-ben született „belépő” korosztály harmadával kisebb létszámú, mint a demográfiai szempontból „kilépőnek” tekintett 1969-esek. Ez magyarázza tehát az idei alacsonyabb születésszámot.
De mi a helyzet a termékenységgel? A 2011 és 2017 közötti születési többlet nagyobb részét adó fiatal anyák termékenysége már 2017-ben is csökkent. A 2011-es mélyponton ezer 15-19 éves nő 18 gyermeknek adott életet, 2016-ban 25-nek, 2018-ban viszont már csak 22 ezrelékes volt ez a mutató – mondja Branyiczkiné Géczy Gabriella.
Elfogyott az érett nők többlete is, 2017-ről 2018-ra a születésszám csökkenésének 60 százaléka a KSH szerint a 35-39 éves korosztálytól származott.
Két okból, egyrészt sokkal kevesebben lettek, a létszámuk 18 ezer fővel esett vissza. Másrészt a termékenységükben is látszik egy kis csökkenés. Az érett nők másik csoportjának, a 40 évnél idősebbeknek viszont létszáma és termékenysége is nőtt, de ez nem tudta ellensúlyozni a többi korosztálynál tapasztalt visszaesést.
 |
Pedig a 2019-es év még viszonylag szerencsésebb, mert egy nagyon fontos korosztálynál, a 25-34 éves anyáknál még nincs visszaesés, és tőlük születik a babák 60 százaléka. Láttuk tehát, hogy a 2016 és 2018 közötti változatlan termékenységi mutató sem változatlanságot takar, komoly mozgások voltak közben. Például Budapesten.
A legnagyobb szerepe a demográfiai adatok javulásának a legnépesebb városban, Budapesten lehetne, de a fővárosban az év első hat hónapjában a születésszám még a 2011-es fekete esztendő számait is alulmúlta. Persze Budapest az első félévi adatokat tekintve a 2016-os csúcsévben is a 2011-es országos mélypont alatt volt, és azóta csak romlott a helyzet: 2018 első felében 7353 gyermek született, idén 7094.
2017-ben az országban Budapesten volt a legalacsonyabb a teljes termékenységi mutató: az országos átlag 1,49 százalékával szemben 1,15.
A sorban második-harmadik helyen álló Győr-Moson-Sopron és Vas megye mellett is jóval magasabb, 1,37-es érték szerepel. Az ország GDP-termelésében élen járó megyék a sor végén kullognak a termékenység terén.
Furcsa történések a végeken
Két megye, Borsod és Szabolcs tehát sokkal fontosabb szerepet töltött be a születésszám növekedésében, mint a főváros. A két térség általában hasonlóan viselkedik, 2011 és 2016 között az első félévi adatokat vizsgálva mindkettőben messze az országos átlagot meghaladó születésszám-növekedés volt tapasztalható. Borsodban az átlagos emelkedés kétszeresével, Szabolcsban háromszorosánál is nagyobb arányban emelkedett a születésszám. (Az első félévi öt százalékkal szemben tíz, illetve 18 százalékkal.)
2019-ben viszont a két megye eltérő módon viselkedik. Borsodban több mint hatszázalékos az esés, Szabolcsban 0,4 százalékos az emelkedés 2018 első félévéhez mérten.
Mindez azért érdekes, mert Borsod 2011 óta mindig a legtermékenyebb megyénk, és eddig töretlen volt a növekedés. A KSH osztályvezetője idézi fel az adatot, hogy
a teljes termékenységi mutató alapján 2011-ben teljes évre vetítve száz borsodi nő 24 gyermekkel többet szült az országos átlagnál (123), 2016-ban pedig 30-cal, 2017-ben 33-mal, tavaly pedig már 37 gyermekkel többnek adtak életet.
Az idei első félévi 6 százalék feletti születésszám-csökkenés merőben szokatlan az északi megyében, valami változást jelez, vagy jelezhet, ha tartós marad. (Ne feledjük, egyetlen hónap is képes átírni akár egy teljes év születési trendjét, 2017 májusában például ritkán látott, 10 százalékos bébibumm következett be vélhetően a magyar labdarúgó válogatott eb-sikere miatti eufória hatására.)
Szabolcs általában az ország második-harmadik legmagasabb termékenységű megyéje, ám ott már korábban változás kezdődött, 2017 óta csökken a teljes termékenységi mutató.
 |
Az évtized csúcsévében, 2016-ban száz nőre vetítve – egész életük során – 26-tal több gyermek született volna az országos átlagnál, tavaly viszont már csak 14 volt a többlet. Az első félév 0,3 százalékos születésszám-emelkedése itt is változást sejtethet.
Valami történik azokban a megyékben, ahol a legnagyobb számban él a hazai cigányság, mindez pedig alapvető hatással van az egész országra.
Cikkünk elején bizonyítottuk ugyanis, hogy a nagy demográfiai siker legfőképpen két csoport kiemelkedő termékenységnövekedésének volt köszönhető.
Baj-e, ha ebben a körben csökken a termékenység? A választ onnan közelítjük meg, hogy a Kapitány Balázs demográfus által felrajzolt és már említett kétpúpú görbe két eltérő magatartást feltételez. A többségi társadalom gyermekvállalási szokásai már a 90-es években megváltoztak, a nők nagyobb arányban dolgoztak és tovább tanultak, mint korábban, későbbre tolták az anyává válás időpontját.
A cigányság viszont még ezt a korábbi termékenységi mintát követi, a nők kisebb arányban dolgoznak és tanulnak tovább, emiatt korábban szülnek. Ha a cigányság felzárkózik a többségi társadalomhoz, nagyobb arányban válnak munkavállalóvá és a fiatalok több időt töltenek az iskolapadban, akkor a termékenységi görbéjükön is változás várható. A növekvő foglalkoztatási adatok mellett ez akár örömteli változások jele is lehet.
Középen lyukas ország
Az első félévi csökkenő születésszám és termékenység rámutat a demográfiai siker törékeny voltára, mert az főként két csoporthoz köthető, és egy „középen lyukas” rendszert ír le.
Mégpedig több szempontból is.
- Földrajzilag: középen lyukas az ország a budapesti adatok miatt.
- Életkorilag: a középkorosztálynál nem sikerült demográfiai áttörést elérni.
- A családmodell szempontjából: normál esetben a termékenység a második gyermekek nagyobb arányú születéséből származik, nálunk viszont az egykék és a nagycsaládosok száma emelkedett.
Legalább a harmadik pontnál úgy történtek tehát a dolgok, ahogy a családtámogatásokkal szorgalmazzák.
