Idéztük már a Válasz Online interjújából a részt, amely arra vonatkozik, hogy miért nem veszi fel Jakab Péter a telefont, ha meg akarják tőle kérdezni, miért lett Gyurcsányék szolgája. Elhangzott azonban ott más is a ballib előválasztás harmadik helyezettjének szájából. Íme:
– Lehet, hogy ön nem mutyizik, cserébe erkölcsileg vállalhatatlan dolgokat tud megengedni magának. Bán valamit az eddigi kampányából?
– Biztos sokakat bántottam, akik nem érdemelték meg, gyakran túl kritikus vagyok, tudom.
– Konkrét ügyre célzunk…
– Orbán Gáspárra!
– Pontosan. Bánja már?
– Mit?
– Arra utalgatni, hogy homoszexuális a miniszterelnök fia… Ez belefér a keresztény, polgári, konzervatív attitűdbe?
– Homoszexuálisnak lenni még az egyház tanítása szerint sem bűn. Szerintem sem az. Nem „vádoltam” tehát semmivel, semmilyen csúnya dologgal.
 |
– Csakhogy egyrészt nem tudhatjuk, így van-e, másrészt még ha így lenne, akkor is magánügy, amelyről az érintett beszél, ha akar. Ha meg nem akar, akkor nem.
– Orbán Gáspár bármilyen irányultsága valóban magánügy. Orbán Viktor fiáé viszont akkor nem az, amikor a miniszterelnök – teljesen alaptalanul – azzal vádolja a teljes ellenzéket, hogy az „buziskodásra” akarja nevelni a gyerekeket. Van tehát olyan kontextus, amikor bizonyos közszereplők magánügyei közügyekké válnak – gondoljunk akár Szájer Józsefre.
– Szájer politikus, akinek hangoztatott elvei erős ellentmondásba kerültek életvitelével, amellyel legbukott.
– Orbán Gáspár sem csupán egy „gyerek”. Harmincas, felnőtt ember és közszereplő saját jogán is, egyházi mozgalom alapítójaként.
– De nem bukott le semmivel. Inkább úgy fest, ön állt bosszút, amiért a feleségét legyilkosozták. Cserébe ön is jól odaszúrt egyet a családnak?
– Szó sincs róla. Két és fél éve rángattak elő egy hatéves ügyet, beidézték tanúként a feleségemet, semmivel nem gyanúsították, de arra azért jó volt az ügy, hogy azt harsogja a kormánysajtó: a lelkén szárad például egy másfél éves gyerek halála. Másfél éves gyereké egy szülésznő lelkén! Teljesen abszurd és aljas lejáratókampány volt az az én nem közszereplő feleségem ellen, valójában persze ellenem, de két és fél éve volt – nem ilyen rossz a reakcióidőm, higgyék el. Szó sem volt tehát bosszúról.
– Akkor tehát inkább belement erkölcsileg hipernecces mondásba is, csak hogy látható legyen, s így kompenzálja sovány kampánybüdzséjét?
– Nem talált. Ez nem is logikus. Én ebből nem jöttem ki jól, az ellenzéki táboron belül is visszatetszést keltett a megszólalásom. Tudtam előre, hogy így lesz. De tudtam azt is, hogy a magyar homoszexuálisok kormányzati támadásának leállítására ez az egyetlen esély. Ha felhívom a figyelmet arra: miközben Orbán Viktor azzal eteti a népet, hogy mesekönyvek ellen kell felvenni a küzdelmet, mert azoktól lesznek homoszexuálisok az emberek, pontosan tudja, hogy ez nem igaz. Nézzék csak meg: miután ezzel előálltam, le is szállt a kormány a témáról, nem vegzálja olyan hévvel a homoszexuálisokat. Az akcióm a célját tehát elérte, még akkor is, ha egyébként én vesztettem rajta rokonszenvpontokat.
Korábban írtuk: Orbán Viktor fia Korán előtt ül, fején egy mohamedán tökfödővel
