A koldulás az egyik leggyakoribb szabálysértés, évente 4-5 ezer esetben indul kéregetés miatt hatósági eljárás. Egy hajléktalan, hallássérült férfi, akit a rendőrség koldulásért vont felelősségre, az Utcajogász Egyesület támogatásával az alkotmánybírákhoz fordult, mert a közterületen a pénz átadása céljából való leszólítást tiltó törvényi rendelkezés sérti az emberi méltóságát, valamint a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogát, írja az Index.
Az Alkotmánybíróság idei első teljes ülésén tűzi napirendjére azt az alkotmányjogi panaszt, amelyet egy koldulás miatt felelősségre vont személy nyújtott be még 2022 márciusában. A hajléktalan, hallássérült férfit 2021. szeptember 7-én Budapest egyik közterületén, az Eucharisztikus Világkongresszus idején a VI. kerületi Rendőrkapitányság koldulás szabálysértése miatt 50 ezer forintra bírságolt. A határozat ellen a férfi kifogással élt, amely alapján a bíróság fenntartotta ugyan a szabálysértési felelősségét, ámde a pénzbírságot figyelmeztetésre módosította.
A hatályos szabálysértési törvény három koldulási típust különböztet meg:
- a gyermekkorú vagy élő állat társaságában történő koldulást,
- a házról házra vagy lakásról lakásra járva megvalósuló kéregetést, valamint
- a közterületen vagy nyilvános helyen, a járókelőket, illetve a nyilvános helyen jelen lévőket pénz átadása céljából való leszólítását.
Az indítványozó, akinek a bíróság által megállapított tényállás szerinti magatartása sem zaklató jelleget, sem erőszakosságot nem mutatott, kimondottan a közterületen a pénz átadása céljából való leszólítás tiltását tartja Alaptörvény-ellenesnek.
A hajléktalan panaszos szerint a leszólító koldulás tilalma sérti az emberi méltóságát, illetve a magánélet tiszteletben tartásához fűződő alapjogát, mivel
- a jogalkotó az általános tilalom igazolásaként más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelmét nem igazolta,
- a szabálysértési szankcionálás alkalmatlansága okán nem tekinthető szükségesnek a korlátozás (feltételezett) céljának eléréséhez,
- a szabadságkorlátozásra lehetőséget teremtő szabályozás aránytalannak is tekinthető.
Szociális probléma és/vagy rendészeti kérdés
A belügyminiszter 2022-es állásfoglalása szerint az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. Pintér Sándor a levelében – amelyben a koldulást mint társadalmi jelenséget egyszerre szociális problémának és rendészeti kérdésnek nevezi – felhívta a figyelmet, hogy a szabálysértési törvény alapján a közterületen vagy nyilvános helyen történő koldulás általános jelleggel nem tilalmazott, és a pénzkérés is csak abban az esetben, ha arra zaklató módon, azaz a járókelőknek pénz átadása céljából történő kifejezett leszólításával kerül sor.
A miniszter úgy vélekedett, hogy a koldulás jelensége a társadalom szubjektív biztonságérzetét vitán felül negatív irányba befolyásolja. Ennek oka szerinte egyrészt az, hogy a zaklató jellegű koldulás megvalósításakor a célszemélynek nincs lehetősége kitérni, így nyilvánosan, akaratán kívül kényszerítik annak azonnali eldöntésére, hogy hajlandó-e pénzt adni, vagy sem. Másfelől a koldulás a gyakorlatban magában hordozza az egyéb, a koldulással összefüggésben elkövetett szabálysértések megvalósításának lehetőségét (például garázdaság), fokozott veszélyét.
A belügyminiszter 2024. január 22-én kelt újabb állásfoglalása szerint a koldulás szabálysértési tényállása legnagyobb arányban jellemzően a fővárosban és a vármegyeszékhelyeken fordul elő. Az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében a szabálysértési hatóságok és a helyszíni bírságolásra jogosult szervek tagjainak iránymutatást adtak ki, hogy a tényállásban megjelenő „leszólítás” milyen konkrét magatartásokkal valósítható meg.
A rendőrségi gyakorlatban a leszólítás megvalósulása szempontjából elengedhetetlen a verbális úton történő kapcsolatfelvétel, így az ennek célzott eszközével nem élő kéregetők magatartása nem minősül tényállásszerűnek – olvasható az állásfoglalásban. A Belügyminisztérium információi szerint az elkövetői kör általában a társadalom perifériájára szorult, hajléktalan életmódot folytató személyekből áll, akikkel szemben a rendőrök a helyszínen jellemzően szóbeli figyelmeztetést alkalmaznak, s egyúttal felszólítják az elkövetőt tevékenységének abbahagyására.
Zaklatásnak minősül-e a leszólítás?
Az Utcajogász Egyesület amicus curiae (a bíróság barátja) beadványában nem fogadta el a miniszter álláspontját. A civil szervezet szerint a magánszféra tiszteletben tartása körében ugyanis fontos különbséget tenni az életben maradáshoz szükséges javak megszerzésére irányuló cselekvési szabadság gyakorlása és a koldulás által feltételezetten megzavart járókelők magánéletének védelme között. Úgy vélekedtek, hogy a miniszteri állásponttal szemben a közterületet használó emberek közterületi nyugalmához és háborítatlansághoz való joga nem az Alaptörvényben biztosított alapjog.
Ahogy nem azonos kategória a közterületen, a járókelők leszólításával pénzt kérő koldulás és a zaklató jellegű koldulás sem. Levelük szerint az, hogy a leszólítás zaklatásnak minősül-e, elsősorban a megszólított járókelő szubjektív megítélésének kérdése, ellenben a szabálysértési tényállás anélkül is megvalósul, hogy annak valódi sértettje lenne, vagy a leszólítás formája, tartalma sértő lenne. Az utcajogászok szerint a támadott tényállás törvényi vélelmet állít fel, amely abból indul ki, hogy az utcán pénz átadása céljából mások akár udvarias leszólítása is zaklatásnak minősül, és minden esetben sérti a megszólított emberek nyugalmát.









