"A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján mi elsősorban egy magyar nemzeti tragédiára emlékezünk, amelynek részesei voltunk a több százezer ártatlan áldozattal és részesei voltunk az elkövetők oldalán is" - mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter kedden Budapesten, a Holokauszt Emlékközpontban tartott megemlékezésen.
 |
Gulyás Gergely, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján úgy fogalmazott: "a holokauszt tragédiájának részese volt a magyar nemzet, amelynek kiváló és ártatlan polgárait, köztük gyermekeket és asszonyokat hurcoltak el, kínoztak meg és gyilkoltak meg, és részese volt a magyar állam, amely nem csupán nem védte meg polgárait, de közreműködött a rémtettekben gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással".
De részesei voltak azok a hősök is, akik emberek maradtak az embertelenségben, akik életük kockáztatása vagy feláldozása árán is életeket mentettek - tette hozzá a miniszter.
Kiemelte: a XX. század bűneivel és szenvedéseivel nekünk is szembe kell néznünk, nekünk is számon kell tartanunk pótolhatatlan veszteségeinket, az áldozatok sorsát, arcát, emlékét. "Meg kell őriznünk az emlékezetet, hogy az emlékezet is megőrizzen bennünket a hasonló tévutaktól és tragédiáktól" - szögezte le.
Gulyás Gergely szólt arról is: ma Magyarország minden magyarnak biztonságos hazája. Az Európában újra egyre erősebb antiszemitizmussal szembenézni kénytelen zsidó közösség itt a legnagyobb biztonságban élhet.
Újból a veszélyek és háborúk korát éljük - jelentette ki, hangsúlyozva, hogy a felemelkedő új antiszemitizmus, amely mára a nemzetközi baloldal ideológiájában is megjelent, az ezzel összekapcsolódó migrációs folyamatok komoly veszélyt jelentenek Európára és Magyarországra, a magyar nemzet egészére és benne a "magyar" zsidóságra is.
A tőlünk nyugatra végbemenő lakosságcsere és kultúraváltás radikalizációval és intoleranciával jár együtt. A gyűlölet szavait egyre többször követik a gyűlölet tettei. Ezért is kell világos határt húzni. Az emberi méltóság feltétlen tisztelete soha nem lehet alku tárgya, "bármilyen származási alapú megkülönböztetés és fajelmélet a múlt legsötétebb korszakához tartozik, és soha többé nem kaphat teret a jelenben" - tette hozzá Gulyás Gergely.
 Fotók: MTI/Purger Tamás |
Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) és a Holokauszt Dokumentációs Központ (HDK) kuratóriumának elnöke köszöntőjében felidézte: a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján minden évben összegyűlnek, hogy kegyelettel emlékezzenek a "sok milliónyi" ártatlan áldozatra és arra, "milyen mélységes kegyetlenségekre képes az ember, ha hagyja, hogy a kor ideológiái és önös érdekei elhomályosítsák emberségét".
Kitért arra: a gyász, a böjt és az emlékezés parancsa mélyen áthatja a zsidó kultúrát. A holokauszt emléknapja ezt a közösségi emlékezetet emeli át egy tágabb, nemzetközi térbe, túl a zsidó közösség határain. Ahogyan maga a "vészkorszak" is túlmutat ezeken a határokon. "A holokauszt időben, térben és mértékében is egyedülálló tragédia, amely nemcsak a zsidó történelem, hanem az egyetemes emberi történelem mélypontja is." Ezért kell újra és újra hangsúlyozni: a holokauszt nem csupán "a zsidók ügye".
Azt is mondta: a "vészkorszaknak hatmillió zsidó és több tízezernyi roma áldozata volt".
Maya Kadosh, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt: a holokauszt legnagyobb tragédiája "nem az, hogy a nácik ipari méretben gyilkolták az embereket, hanem hogy a világ néma maradt".
"A világ úgy döntött, hogy figyelembe sem veszi a gázkamrák füstjét, amíg a hamu el nem borította az egész kontinenst."
Azt is mondta: ma "újra száll a füst Iránban", és a világ ugyanúgy hallgat, amikor fényes nappal gyilkolnak embereket Teherán utcáin.
A történelem arra tanított, hogy a hallgatás hozzájárulás a gonoszsághoz, és az áldozatok nem könnyeket kérnek, hanem figyelmet, még mielőtt megtörténik a gonoszság. Ezért Izrael kiáll azok mellett, akik a szabadságot keresik - tette hozzá Maya Kadosh.
Sommer Katalin "holokauszt-túlélő" felidézte: 5 és fél évesen egy svájci védett házban nem értette, mi történik vele, amikor a nyilas keretlegények betörtek a házba és kiterelték őket onnan. Csak a háború után tudta meg, hogy "a sor elején lévőket belelőtték a Dunába", és azt is, hogy a gyerekeket csitító "bácsi" Raoul Wallenberg volt, és hogy neki köszönhető, hogy rá és édesanyjára, akik a sor végén álltak, már nem került sor, és őket visszaterelték a házba.
Azt is mondta: népes családjából már csak ő él, és 87 évesen is kötelességének érzi, hogy eljárjon iskolákba és elmesélje, mi történt vele, remélve, hogy nem történhet meg még egyszer, hogy gyilkosok elveszik gyermekek életét, hogy családok maradnak apa nélkül.
(MTI nyomán)
