Az elképesztő emberi butaságról (pontosabban a sajátomról) szeretnék önökkel egy történetet megosztani. Bár gondolom, hogy hasonlót olvashattak már eleget.

Lukas lett a gázbojlerem. Öreg volt már, mint kiderült, mindenórás volt a végállomása. A helyi szakemberkereső portálon találtam is a problémámra szakit, aki egész jó referenciával rendelkezett. Elmondtam neki a helyzetet, ő azonnal vállalta egy elfogadható árajánlattal. Megállapodtunk, jött időben.

Hét végén egyszer csak beállított két cigány és egy magyar szerszámokkal, és rögvest nekiestek a munkának, mielőtt nagyon elmagyarázhattam volna bármit is. Nem mentség, hogy a lakás tárva nyitva állt a házban folyó egyéb felújítási munkák miatt. A főnökkel közben újfent tisztáztuk az árat, biztos ami biztos, mert rossz érzéseim voltak.

Régi rossz bojler ki, elindult a csapat újat vásárolni. Kétséges volt, hogy ugyanilyen típust kapnak, de sikerült. A munka összejött, a szerkezet működött, működik. Szépen ki is takarítottak maguk után.

A cigány főnök közölte a számla végösszegét, és én, ha nem ültem volna, akkor elterülök. Közölte a bojler árát (szerintem alaposan túlárazta, kb. 30-40 ezerrel), hozzátéve, hogy náluk a munkadíj annyi, mint amennyibe az áru került, plusz áfa. Na már most. A vásárlási számlát hiába kértem többször is, mindig elsumákolta. Azóta sem tudom, hogy mennyibe került a bojler. Aztán vihargyorsan eltűntek.

Így lett az előzőleg megbeszélt kb. 450 ezres számlából 710 ezer.

Igazából még most sem tudom, hogy mit kellett volna tennem, mert 2 napig úgy jártam, mint egy holdkóros. Viszont a jó hír, hogy legalább nem vertek agyon, és nem raboltak ki.

Érdekes, hogy ez a vállalkozó egy karcagi cég bélyegzőjét használta, és én hiába kérdeztem a céget, nem válaszoltak, hogy dolgozik-e náluk az illető szerelő.

Most drukkolok, hogy a garanciális időn belül ne legyen problémám. Gondolom, sejtik, miért.

Üdv mindenkinek,
János