A legutolsó országgyűlési választások alkalmával jómagam is elmentem egy jobbikos fórumra, ahol a keleti (főként az Oroszország felé) történő nyitás kapcsán egy kérdésre az előadó azt válaszolta, hogy így van, nem kell az oroszokat szeretni, de ott hatalmas piacuk lesz a magyar mezőgazdaság áruinak.

Mindezzel egyet is értek, Gyöngyösi Márton cikke után viszont felvetődött bennem egy kérdés: a kínaiakat, és főként az ottani rendszert miért kéne szeretni, ha egyszer csak üzletelni szeretnénk velük?

A Nobel-bizottság elismerései véleményem szerint már rég nem a tettekről szólnak (lásd Obama ügyét), felteszem, hogy a kínai ellenzéki tényleg a Nyugat Kína-ellenessége miatt kapta ezt, valamint több különböző, politikai, gazdasági stb. ok miatt. A Nobel-díjak odaítélése igenis politikai alapon történik, viszont ez nem ok arra, hogy egy a születésétől fogva brutális rendszert megvédjünk, pláne úgy, ahogy az a cikk írója teszi:

Az első két mondat az összes hasonló diktatórikus rendszerre igaz lehet Észak-Koreától Kubán át Vietnamig, sőt az egykori Szovjetunióról se feledkezzünk meg – ettől ezek a rendszerek még nem követendő példák, és a brutális államhatalmat korántsem szerencsés szerintem pozitív fényben feltüntetni, mely pozitivitásra az utolsó két mondat utal. Eszerint jobb egy ilyen létben, mint az úgynevezett "demokratikus" rendszerekben, példának pedig a 2006-os rendőrterrort hozza fel.

Minden tiszteletem és együttérzésem az akkor meghurcoltak iránt, de hála Istennek mégsem vethető össze az esetük azokéval, akik, ha hasonló tüntetésen vesznek részt, nem vízágyúkkal, hanem harckocsikkal kerülnek szembe (pl. Tienanmen tér, 1986), s nem gumi-, hanem éles lövedékkel lőnek rájuk körülbelül amiatt, amiért akkor honfitársainkra: mert megelégelték a rendszert.

Nem vagyok "demokráciamániás" libsi, tudom, nem ez a legjobb rendszer, de mégis van különbség, mint ott, ahol a másként gondolkodókat bebörtönözik, megölik, akár tömegestül is, és utána a legkisebb pisszenésre is megismétlik a vérengzést.

A Jobbik szerint ma Magyarországon rengeteg magas beosztású volt komcsi van, kiknek bűne (akár Biszkué) soha nem szabad hogy elévüljön. Kínában ilyen embereket ünnepelnek, tisztelnek. Akik egykor felégettek egy tibeti falut, ma a rendszer ékkövei.

Semmilyen számonkérés vagy megtorlás nem lépett hatályba azokkal szemben, akik egykor papokat, nőket és gyerekeket öltek Mao parancsára, sőt!

Kína megváltozott (amennyire egy hasonló rendszer meg tud), fejlődik, és jó gazdasági lehetőségei is vannak számunkra. De mindez nem ok, nem is lehet ok, és nem szabad, hogy ok legyen arra, hogy megértsük, elnézzük, követendő példának, jónak tartsuk az ottani rendszer múltját, jelenét, jövőjét.

Hogy miért?

Mert a magyarba évtizedek égették bele, kellő fájdalommal, hogy milyen is a kommunista elnyomás.

Üdv:

Csaba

A Gyöngyösi kontra Geyer társalgás messzemenően nem vett figyelembe számos szerintem fontos tényezőt. Bár nem vagyok szakember a témában, laikusként megemlítettem már néhány jobbikos pártvezetőnek, hogy talán több óvatosságra lenne szükség külügyi kérdésekben.

Nem szükséges a szervilis hallgatás egy politikai rendszer bűneiről ahhoz, hogy kereskedhessünk az adott ország egy-egy vállalatával. De ha mégis ezt várná el mondjuk Kína vagy Oroszország a magyar politikusoktól, akkor viszont több ideológiai következetességre lenne szükség. Nem szabadna úgy tenni, mint a sunyi USA, aki azért kussol „Kína vagy Oroszország belügyeiről”, hogy előnyös üzleteket köthessen vele. A FÁK több államában is Gyurcsány-szerű diktátor uralkodnak, rájuk is érvényes mindez. Ha elvárjuk, hogy az európai közösség nyugati politikusai háborodjanak fel azon, hogy hazánkban olyan ártatlan hazafiak, mint Budaházy Gyuri börtönben sínylődnek, akkor igenis jogos felháborodnunk azon, hogy hasonlóképpen tibeti hazafiak ülnek ártatlanul kínai börtönökben!

Tibetben és Ujgúriában több szemet kilőttek már a kínai katonák, mint amennyit 2006-ban Pesten. Putyinnak sem szabad elfelejtenünk, hogy a „disszidenseket” még Angliában is kivégezteti polónium-mérgezéssel, vagy hogy Csecsenföldön elnyomó bábkormány segítségével uralkodik. Ezek nem bocsánatos bűnök! Minden politikusnak fel kell emelnie szavát ilyesmi ellen, bárhol történik is.

Annál is inkább, ha keresztény szelleműnek nevezik magukat a Jobbik politikusai. Hiszen Kínában nem csak a földalatti ellenzék tagjai ülnek börtönben, hanem számtalan hívő keresztény is, amiért nem tartja titokban vallási nézeteit. Többek közt Su Zhimin püspök és Hua Huiqi, Wang Zhaiking, Zon Heng lelkészek, hogy csak néhányat említsünk. És a tibeti függetlenségi mozgalomról is illene nagyobb tisztelettel nyilatkozni annak, aki szabadságot szeretne mondjuk a székelyeknek.

Az a tény, hogy Kína gyorsan fejlődik gazdaságilag, nem jelentheti, hogy a máig deklaráltan kommunista elnyomó rezsim aljasságait szó nélkül hagyjuk. Hazánk nem olyan nagy ország, hogy ne válogathatnánk keleten is a kereskedelmi partnerek között. És ha azzal érvelne valaki, hogy minden politikai rendszerben történhetnek embertelenségek, akkor is inkább azokkal kellene barátkozni, ahol jobboldali uralom van. Az tény, hogy a kommunisták számos országban ideológiailag mögé állnak a szabadságmozgalmaknak, hiszen így népszerűséget nyerhetnek. Amikor aztán hatalomra jutnak, akkor ők maguk még kegyetlenebbül nyomják el az adott népet.

A kommunista támogatás viszont nem jelentheti azt, hogy a baszkoknak vagy a kurdoknak ne lenne joguk a függetlenségre! Függetlenül attól, hogy kinek adnak Nobel-békedíjat és miért! Mindenesetre, amikor egy párt kialakítja külügyi kapcsolatrendszerét, szerintem nem ártana több ideológiai megfontolás.

Teljesen elképedtem Gyöngyösi Márton Geyer Flóriánnal szembeni végső érvelésén. Komoly ideológiai veszélynek gondolom a Jobbikra nézve, ha felelős vezetői nem értik meg, mit jelent a keresztény erkölcsi felelősség politikai szempontból. Hiába követelünk kötelező hitoktatást az iskolákban, ha „más államok belső ügyeibe való be nem avatkozásra” hivatkozunk külpolitikánkban!

Hányszor hangzott el ez az érvelés a kétszínű Nyugat szájából, látván Kádárék tombolását! Ugyanezen ürüggyel hunytak szemet Gyurcsányék 2006-os vérengzése felett is nyugaton! Erre hivatkozva bratyizott Tom Lantos Ceausescuval! Hányszor hangzik el ugyanezen érv Izrael palesztin „belpolitikájáról” (nem a hajóügyben)! Hányszor hangzott el balliberális szájból az elszakított területek magyarüldözései kapcsán! Éppúgy Szerbia belügye, ha véresre vernek egy tucat magyar gyereket Szabadkán, ahogyan Kína belügye, ha Tibetben a kínai katonák tibeti ifjakkal ugyanezt teszik? Gyöngyösi nem lát ellentmondást a Jobbik Irán- vagy palesztinbarát politikája és olyan kijelentés között, hogy Ujguriában iszlám fundamentalisták a szeparatisták? És miért ne, ha a népek önrendelkezési joga ezt lehetővé teszi számukra? Gyöngyösi talán nem hallott róla, de a dalai láma többször is nyilvánosan elmondta, hogy a magyar nép történelmét ismeri, és szolidáris vele az ’56-os szabadságharc kapcsán. Tehát az ENSZ is tud erről, nem kell ehhez asztalt verni, azt csak Hruscsov tette.

De egyébként miféle mérce Gyöngyösinek az ENSZ? Az ő határozatuktól függ, hogy egy leigázott nép mely országhoz tartozik? Tudtommal az ENSZ nem mondta ki, hogy Erdély a Magyar Királysághoz tartozik, ettől még ez tény marad, bármit mutatnak is ideiglenesen a térképek, és bármely idegen közigazgatás van is jelenleg ott. Ha a Kínával szomszédos belső-ázsiai népek (melyekben többnyire Gyurcsány-szerű ex-kommunista rablólovagok kormányoznak) gyávaságból, vagy érdekből Kína-barát külpolitikát folytatva kussolnak, az a Jobbik számára példa?

Gyöngyösi másodszorra lelkendezik azon, amit kínai utazása során látott. Mikor valaki Észak-Koreába utazik, egy kirakatszerű mintavárosba viszik, ahol minden úgy folyik, mintha egy normális ország normális polgárai normális életet élnének. Nem számít, hogy néhány kilométerre onnét átnevelő-táborokban tömegeket kínoznak, és füvet eszik a nép éhségében. A hazatérő utazó a liberális sajtó rágalmának fogja tartani a Kim Dzsong Il diktatúrájáról szóló híreket.

Nincs az a nemzeti, gazdasági érdek, mely erkölcsileg elfogadhatóvá tenné, hogy egy keresztény politikus ne emelje fel prófétai hangját olyan iszonyú mértékű embertelenségekkel szemben, melyeket a kínai politikusok naponta elkövetnek belpolitikájukban. Nem az a lényeg, hogy vesztes mellett tartunk-e ki, hanem hogy amellett, akinek igaza van. Szabó Dezső szavait Jézus másként fogalmazná: Nemcsak minden magyar felelős minden magyarért, de minden ember felelős minden emberért, és Babits még hozzáteszi: „vétkesek közt cinkos, aki néma”…

Tarnóczy Szabolcs

Most, hogy lassan befejeződik Geyer és Gyöngyösi vitája, érdemes egy-két tanulságot levonni:

1. Milyen jó, hogy van Kuruc.info, mert egy ilyen vitát ilyen nyíltsággal jelenleg sehol sem lehetne lefolytatni a magyar médiában. Tehát fontos, hogy fokozottan óvjuk, védjük a Kurucot az újabb támadások előestéjén is!

2. Milyen fontos, hogy az egyes külpolitikai kérdésekről (és nemcsak azokról) elvitatkozgassunk, mert ami a Jobbik programjában 1-2 mondatba van sűrítve, az bizony kibontva sokféleképpen értelmezhető. És bizony értelmezendő is! Tehát ilyen és ehhez hasonló társadalmi viták után lassan célszerű volna egy sokkal terjedelmesebb jobbikos külpolitikai program összeállítása.

3. Nem ismerem személyesen Gyöngyösi Mártont. Tegyük fel, hogy egy kedves, aranyos, okos és tehetséges fiatalember. Érveléséből azonban számomra úgy tűnik, hogy egyelőre még fiatal ahhoz, hogy a Jobbik külpolitikájának emblematikus alakja legyen, nevezzük azt akár a külügyi kabinet vezetőjének, akár árnyék-külügyminiszternek. Több tapasztalatot kellene gyűjteni.

Ami a konkrét külpolitikai kérdéseket illeti:

1. Nem vagyunk nagyhatalom, de attól a dolgokat még nevükön kell nevezni. Tehát szeretnénk gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, de az emlékmű nem maradhat. Szeretnénk ugyanezt Kínával, de az ujgurok ettől még rokonaink, a tibetiek meg minimum szellemi testvéreink, ha nem a véreink (bizony én elvártam volna Vona Gábortól, hogy elmenjen a dalai láma látogatására). Ha ebben szelídek, de következetesek vagyunk, akkor majd megszokják, hogy ilyen a magyar, és egy idő múlva becsülni fognak érte (jobban, mintha mindig mindenkinek kinyalnánk a fenekét). Igazmondó, nyakas, de lehet rá számítani.

2. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy sajátos keleti gyökereinkből fakadóan speciális stabilizáló szerepet tudnánk játszani Oszétiában, Ujguriában (Dzsungária=Hungária), Tibetben, vagy más forróvá váló keleti területen.

3. Oroszország és Kína, valamint a közöttünk meglevő nagyságrendi méretbeli különbségeket ellensúlyozandó, érdemes lenne mással szövetségben bővíteni a keleti kapcsolatokat. Én konkrétan a németekre gondolok, akik orosz ügyekben láthatóan önjárók. Velük szövetségben egyszer már részt vettünk egy „keleti nyitásban”. Nem tökéletesek, de mi sem vagyunk azok (meg az oroszok sem). Itt van tehát 3 nemzet, aki már alaposan kiismerte egymást a harcban (nagy meglepetéseket tehát más nem tudunk okozni egymásnak). Ez egy igen biztos alapja lehet a békés együttműködéshez is.

4. Bár a vita témája a Kelet volt, de nem állom meg, hogy ne hívjam fel a fegyelmet Dél-Amerika (pl. Brazília, Argentína) fontosságára. Ott nincsenek geopolitikai ambíciók, viszont erősen szimpatizálnak velünk, sok magyar él ott, ami segítheti a kapcsolatok elmélyítését, és sok mindenben jól ki tudnánk egészíteni egymást. Mondom, geopolitikai ambíciók és kockázatok nélkül.

István (egy jobbikos)