Neked írom édes rajkóm, senkinek se másnak,
minálunk már a gárdisták lövészárkot ásnak.
Éjel-nappal menetelnek, nem lophatunk semmit,
nem fáztunk és nem éheztünk soha még mi ennyit.
Megmondom én, drága Gazsim, kicsit azé félünk!
Te is tudod, hogy mi spontán bűnözésből élünk...
Ezek meg itt masíroznak, mindent megfigyelnek,
mosolyogva, büszkén nótát énekelnek.
Tele van az egész falu fel-alá járkálnak,
rossz dóga van most itt a segílyes cigánynak.
Bezzeg a magyarok rendesen boldogok,
látnád, Gázsikám a szemük csak úgy ragyog.
Összefogtak ezek fiam, nekünk nem is szóltak,
mi a lófaszt csináljunk? - aggyá választ hónap!
Ui.: A magyarok itten má' feketébe őtöztek,
attól tartunk, a gárdisták végleg bekőtöztek.
Csókol anyu, csomag nincs,
még a kannás bor is drága kincs.
Frissítés: Gazsi levele a börtönből anyjának Patára
Drága muter, kösz a levelet,
Éntűlem, képzeld, elvették a fekhelyet.
Se uzsorapéz, se rájkók, jól ráfáztam,
De azé’ nem bánom, hogy mindig bugáztam.
El kell mondjam, muter, jobb az élet itten,
Nem gondoltam vóna, hogy ilyen jó a sitten.
Meleg étel, fürdés, fázni se fázok,
Nem köll nekem kannás bor, itt nem piázok.
Rák egye ki a gárdisták szívit,
Mé báncsák azt a sok ártatlan civilt?
Vasazás az életünk, lopunk, csalunk, futunk,
Ki tudja, ezek után hova vezet utunk?
Azt mondom, muter, ragadjatok kaszát,
A vajdának azt üzenem, hogy az apja f@szát!
Ígér mindig fűt-fát, felvonul Mercikkel,
Mégis minden újság feszt rólunk cikkel.
Szar az élet itten, el kéne má’ menni,
Úgyse lehet ezekkel má’ semmit se tenni.
Feketébe öltözik lassan az ország,
Nem marad jóformán lopni való jószág.
Csókollak, muter, vigyázz a rajkókra,
Valami védelmet tegyél az ajtónkra!
Puszilom Kevint, Raffaelt és Ginát,
Mercinek meg üzenem, hogy rég láttam már p.nát.
(Olvasóinktól)