Csak a szegény roma gyerekek maradtak - A közszolgálati televízió néhány éve reklámfilmekben népszerûsítette a csobánkai iskola integrációs kísérletét, amelyhez az oktatási kormányzat jelentős támogatást folyósított. Ám a Budapest környéki agglomerációhoz tartozó, 3100 lakosú faluban, ahol a romák teszik ki a népességnek csaknem egy negyedét, az integrált oktatásra alapozott, költséges program eddig sikertelen volt. A tehetősebb – roma, nem-roma szülők - a távolabbi iskolákba járatják gyermekeiket.

Közvéleményünk józanabbik része már régóta tudja, hogy nem lehet fejünket a homokba dugni, és úgy csinálni, mintha a romák integrációja mellékes probléma lenne. Az is jól tudott, hogy az oktatás, nevelés ebből a szempontból létfontosságú. Már csak ezért is sajnálatos, amikor egy-egy jóhiszemû kísérlet sikertelennek bizonyul. Az iskolafenntartó önkormányzatok, a tanárok, az oktatási szakemberek általában arra hivatkoznak, hogy ők az integráció számos formájával kísérleteznek, ám a többségi szülők, ha megtehetik, gyerekeiket olyan iskolákba íratják, ahol az „övéik” között lehetnek. A szülők általában az oktatás nem kellő színvonalára hivatkoznak, amikor a nyilvánosság felé döntésüket indokolják: féltik gyerekeiket, mivel a tanulók egy része nem tudja teljesíteni a követelményeket, akadályozza a többiek előrehaladását.

Csobánkán a mintegy 300 tanköteles gyerekből mindössze 95-en jártak a 2006-2007-es tanévben a helyi iskola nyolc osztályába, közülük 78-an romák voltak. A többi gyereket a szomszédos települések, Pomáz, Budakalász, Szentendre illetve Óbuda iskoláiba viszik a szülők, annak ellenére, hogy a csobánkai iskola gyönyörûen fel van szerelve, és az integrációs kísérlet keretében egy-egy csobánkai tanulóra a most véget ért tanévben 1 millió 112 ezer forint kiadás jutott,

Balogh Rezső, a csobánkai kisebbségi önkormányzat elnöke, aki egyben az önkormányzat kézbesítője, a hvg.hu helyszínen járt tudósítójának elmondta, a hátrányos helyzetû gyermekek felzárkóztatására összesen mintegy 40 millió forintot nyert az iskola az HEFOK (Humán Erőforrás Fejlesztés Operatív Program) keretében, felszerelésre, beruházásra és pedagógiai programokra. Ehhez járul a fenntartásra fordítható évi 38 millió forintos költségvetési támogatás. Mint Balogh kifejtette, a gyerekek egy részének fegyelmezetlensége, tanulási motiválatlansága kétségtelenül közrejátszik abban, hogy a szülök elpártoltak a helyi iskolától. Még a tehetősebb cigány szülők is távolabbi iskolába viszik jól tanuló gyerekeiket. Balogh szerint azonban a szülők és az iskola között kialakult bizalmi válságért elsősorban az időközben elmozdított igazgató, Csuzi István a felelős, aki nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, nem tudta kezelni a felmerülő konfliktusokat, és igazgatása alatt alacsony volt az oktatás színvonala.

A felmentett igazgató tagadja, hogy az általa vezetett tanintézmény rossz híre miatt indult 2006 szeptemberében mindössze hét gyerekkel az első osztály és most is csak tizenketten iratkoztak be. A sikertelenség okát, a „kvázi szegregáció” kialakulását, külső körülményekkel, a gyerekhiánnyal magyarázza. Csakhogy Csobánkán láthatóan nincs gyerekhiány, hiszen új csoportot kell indítani az óvodában is.

Török István polgármester nem túlságosan optimista - az oktatási minisztérium pénze fogyóban van, kevesebbet tud áldozni a csobánkai iskola fenntartására. Ha a minisztérium kihátrál, az önkormányzat aligha fogja tudni fenntartani az iskolát, át kell azt adnia egy alapítványnak.

A polgármester szerint tarthatatlan, hogy amikor délutánonként a focipályán találkoznak a gyerekek, be kell egymásnak mutatkozniuk, mert nem ismerik egymást, annyifelé tanulnak. Elképesztőnek nevezi, hogy miközben a faluban a betelepedés miatt a tankötelesek, és az óvodába járók száma növekszik, a helyi iskola létszáma csökken, és egy-egy osztályban már csak nyolcan- tízen tanulnak. Az önkormányzat ad még egy esélyt a falu nehéz helyzetbe került mintaintézményének. Az óvodát, az iskolát és a mûvelődési házat 2007. szeptember elsejétől egy új szakember, Bertók István irányítja majd. A polgármester reménykedik, sikerül visszacsábítani a gyerekeket, kényszerítő intézkedések nélkül véget vetni az agglomerációs szegregációnak, amely egyébként jelen van más pilisi falvakban, így Piliscsabán is.

A polgármesternek nem lesz könnyû dolga.

 A szülők nem bíznak a helyi iskolában. A betelepült vállalkozók, értelmiségiek, akik a felparcellázott legelő telkein emelt nagy, összkomfortos házaikba csak aludni térnek vissza, egyébként napjaikat Budapesten töltik, kivétel nélkül másutt iskoláztatják gyerekeiket. Ugyanezt teszi a német, szerb eredetû őslakosok nagy része is. Maradnak jószerivel a szegény romák, akik gyermekeiket továbbra is Csobánkán íratják be az iskolába. Egy integrációs kísérlet – integrálandó diákok nélkül.

Pelle János

Kuruc.info kommentár: Szegregáció. No persze. Bár a cikkből, mint a 80-as végi, szétzüllő Kádár-rezsim sajtójában volt szokás, felsejlik a sorok közt pár százalék igazság, a lényeg, hogy megint a magyarokat (most még pluszban a helyi svábokat ls rácokat is) okolja a cionista sajtó. Mert ugye "nyilvánvaló", hogy nem azért nem járatják gyermekeiket a helyi suliba, mert a cigánypurdék koszosak, büdösek, lopnak és erőszakoskodnak, hanem, mert megrögzött rasszistaként gyûlölik a szegény, elnyomott kisebbségieket. Akiknek az adófizetők pénzén tartanak fenn drága iskolát, de így sem jut eszükbe tanulni. A csobánkai búcsú és piac egyébként arról is "nevezetes", hogy ha egy magyar árus koncentrációja egy másodpercre is kihagy, kolompárék ellopnak minden mozdíthatót.