Sándor István szerint a romló gazdasági helyzet csak erősíti a bűnbandákat Magyarországon.
Marian Cozma veszprémi meggyilkolása után a figyelem Enying és az ott működő bűnözői klán felé fordult. De kikből állnak ezek a bandák, és hány van az országban? Milyenek a módszereik, és miért nem tesz a rendőrség semmit ellenük? Az egykori főnyomozót, Sándor Istvánt, a Papát, nyugalmazott rendőr alezredest, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozóját kérdeztük. Az exrendőr szerint a rendőrség tehetetlen, a bűnözők csoportjai anyagi és fizikai értelemben is erősebbek a rendőröknél. A veszprémi gyilkosság csak rövid szünetet jelent, rövidesen megint minden úgy megy, mint korábban.
– Hány, az enyingihez hasonló klán működik az országban?
– Nagyon sok. Szinte minden nagyobb városban. De inkább összeverődött csoportnak nevezném őket. Nem túl jól szervezettek, inkább egy-két ember által jól irányított, bűnözésre hajlamos fiatalok bandájáról van szó.
– Mennyire kötődnek a cigánysághoz ezek a csoportok?
– Van, ahol az etnikumból állnak össze a csapatok, máshol vegyesen. De a bandák nemcsak a cigányokra jellemzők, ezek a csoportok a megélhetési bűnözés miatt szaporodtak el. Egy-egy pénzesebb, rutinosabb bűnöző maga köré gyűjti a fiatalabbakat, fillérekért felbéreli őket, miközben magának erős bázist épít ki; a nagy sereggel meg tud félemlíteni embereket, embercsoportokat. Budapesten is van olyan bűnöző, aki két-háromszáz embert tud mozgósítani. A szervezet hierarchikusan van felépítve, a vezetőkhöz nehéz eljutni, mert addig tíz-tizenkét szűrőn kell keresztülmenni.
– Akiket Ausztriában elfogtak, mert a gyanú szerint leszúrták Marian Cozmát, milyen pozíciót foglalhatnak el a bandában? Nyilván nem ők a vezetők…
– Biztos, hogy nem. Ők katonák. Erőszakos bűncselekményekre vannak felfogadva, ők azok, akik bizonyos célok elérése érdekében megfélemlítik az embereket. Hasonló eset fordult elő néhány hónappal ezelőtt Kecskeméten: bementek húszan-harmincan egy szórakozóhelyre, és szétszúrtak három-négy embert. De említhetném Pécset, Biatorbágyot, teljesen mindegy, melyik várost mondom, mindenhol megtalálhatók.
– Miért érezzük úgy, hogy a rendőrség semmit sem tesz a bandák ellen, a veszprémi késelés gyanúsítottjait is ismerték korábbról?
– Épp az a szomorú az egészben, hogy a rendőrség mindenről tud, de csak statisztál, vagy tehetetlenül nézi az eseményeket.
– Olyat is hallani, hogy valamiféle hallgatólagos megállapodás van a klánok és a rendőrség között.
– Nem nevezném megállapodásnak, inkább tehetetlenségnek. A bűnözői csoportok ki tudták nőni magukat, és büntetlenül csinálhatnak szinte bármit. Még ha a rendőrség szeretne tenni is valamit, nincs meg hozzá az ereje. A bandavezetők gazdaságilag erősek, a magyar rendőrség meg a béka segge alatt van. Elég csak megnézni a rendőrök átlagéletkorát: büszke a főkapitány, hogy huszonöt és harminc között van az állomány. De az annyit is ér! Másrészt sok az áruló a rendőrségen belül, mert a bandák meg tudják venni a gyenge láncszemeket. Pedig az elkövetőket kisebb balhékért is bíróság elé kellene állítani, és így megelőzhető lenne a nagyobb balhé.
– A kisebb balhék miatt eddig miért nem lehetett bíróság elé állítani a bandatagokat? Miért hunynak szemet a rendőrök bizonyos bűncselekmények fölött?
– Oda se mennek. A húszkilós rendőr elesik, ha a szél megfújja. Hogy merne odamenni a kigyúrt izomagyúak közé, akik vannak öten, hatan vagy tízen? Megeszik, mint a kiflit.
– Gyúrjanak jobban a rendőrök? Vagy mit lehet ez ellen tenni?
– Semmit. Akinek valamirevaló esze van, az nem megy rendőrnek, inkább más munkát választ, ahol megbecsülik, és megkeresi a pénzét. Annyira szétverték a rendőrséget, hogy a fiataloknak nincs is kitől megtanulniuk a szakmát, illetve a külön műfajnak számító operatív munkát. Pedig mindenféleképpen operatív információk szükségesek, így lehetne bomlasztani a csoportokat.
– Hogyan változtathatja meg a rendőrség és az enyingi klán viszonyát a veszprémi gyilkosság, illetve a két gyanúsított elfogása?
– Sehogy. A rendőrség csak tűzoltást végez.
– Ugyanúgy folytatódik minden, mint korábban?
– Persze, az élet megy tovább. Akik nem voltak benne a veszprémi gyilkosságban, azokat nem vonják felelősségre. De van egy életszínvonal, amelyet tartani szeretnének, és mivel munkájuk nincs, másképp teremtik elő a pénzt.
– Rögtön a rendszerváltás után megjelentek Magyarországon a bűnöző klánok?
– A kilencvenes évek közepén, igazából az olajbűnözéssel egy időben épültek ki a csoportok. A piti bűnözők nagy pénzhez jutottak, a pénzzel hatalmuk lett, meg tudtak venni embereket, ki tudták fizetni a katonákat. Előtte nemigen volt ilyesmi.
– Milyen bűncselekményeket követnek el?
– Drogkereskedelem, védelem, uzsora, a leggyakoribb eszközük pedig a megfélemlítés. Például azért félemlítenek meg valakit, hogy ne induljon el egy pályázaton, mert az a banda vezetőinek érdekeit sértené. De mondok egy másik példát: sok árverést már az interneten tartanak, de nem mindet. Van mondjuk végrehajtási árverés, és ne adj’ isten összejátszanak a végrehajtóval. Odamegy nyolc-tíz ember, nem engedik be a többi licitálót, és bagóért hozzájutnak például egy ingatlanhoz.
– Milyen módszerekkel szoktak jobb belátásra bírni valakit? Nyilván nem gyújtják föl egyből a házát…
– Nem gyújtják fel egyből. A legcélravezetőbb a megfélemlítés. Beígérik a verést, gondoskodnak róla, hogy elromoljon az illető autója, vagy elmondják neki, merre szokott járni a gyereke vagy a felesége. Ez pont elég ahhoz, hogy összeszarja magát az ügyfél. A család a legérzékenyebb pont.
– Mennyire gyakoriak a rivális klánok közötti összetűzések vagy akár gyilkosságig fajuló leszámolások?
– Erre nagyon vigyáznak, inkább megpróbálnak kiegyezni a vezérek. Nemigen konfrontálódnak, mert akkor meg kellene osztaniuk az erejüket, ezért országosan is összefognak. A gyilkosságok nem gyakoriak, Veszprémben sem azért mentek arra a szórakozóhelyre, hogy megöljenek valakit, hanem így alakult a helyzet. Az sincs kizárva, hogy kábítószer hatása alatt álltak, mert nagyon sok a drogos azok között, akik a piszkos munkát elvégzik.
– Kell-e az átlagembereknek félniük a bandáktól?
– Ha valaki rosszkor van rossz helyen, akkor igen. Ezt mutatja a veszprémi eset is, de ugyanilyen a kecskeméti vagy a pécsi ügy is.
– A magyarországi szervezett bűnözés rendszerében hol helyezkednek el az enyingihez hasonló klánok?
– Annyira nincs kifejlett szervezett bűnözés Magyarországon. Nem tudnak maffiaszerű hálózatokat kiépíteni, mert mindenki főnök akar lenni. Nincs meg az egység, az összetartó erő. Vannak a nagyok, akik sok pénzzel rendelkeznek, és próbálják maguk alá gyűrni a többit.
– Lát arra esélyt, hogy a közeljövőben megfékezze a rendőrség a bandákat?
– Először a rendőrségnek kellene megerősödnie, hogy a bandák szerveződését még csírájában elfojtsa. Máskülönben folytatódhatnak a kilencvenes évek közepén elkezdődött bandaháborúk. Ahogy romlik a gazdasági helyzetünk, úgy erősödnek a bűnözői körök. Örülök annak, hogy a miniszterelnök korrupcióellenes hivatalt hoz létre, de a korrupciót nem ezek a hivatalok fogják megállítani.
– Mi kellene hozzá?
– Tiszta gazdaság, munkahelyek, reális bérek normális adózással, hogy a vállalkozók ne kockáztassanak. Amíg ezek nem teljesülnek, nem lesz változás. Sok a tisztességes ember is, de az adóhatóság és a rendőrség egy része korrupt. És amíg lószar van, veréb is van…
(Zóna)
Kuruc.info: tessék, Sándor István is elismeri, igenis vannak bűnbandák Enyingen – ráadásul tovább is megy, kimondja, amit eddig csak sejthettünk: ma már nem az állam, nem a rendőrség az úr, “köszönettel” a cigánypátyolgató, a bűnözésüket támogató politikusoknak. Ennyit a láthatóan cigánymaffia-zsebben levő rendőrségről, ill. a rettegő polgármesterről… Még egyszer, mindezt nem egy náci zuglap nevenincs firkásza állítja, hanem a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozója.
Kapcsolódó:
- Véres tenyérnyom a falon: a rendőrség futni hagyja a pszichikai bűnsegédeket - és Sztojkát(?)
- Félelem a levegőben
- Megint hazudik a rendőrség: "Enyingen nincs bűnbanda"
Marian Cozma veszprémi meggyilkolása után a figyelem Enying és az ott működő bűnözői klán felé fordult. De kikből állnak ezek a bandák, és hány van az országban? Milyenek a módszereik, és miért nem tesz a rendőrség semmit ellenük? Az egykori főnyomozót, Sándor Istvánt, a Papát, nyugalmazott rendőr alezredest, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozóját kérdeztük. Az exrendőr szerint a rendőrség tehetetlen, a bűnözők csoportjai anyagi és fizikai értelemben is erősebbek a rendőröknél. A veszprémi gyilkosság csak rövid szünetet jelent, rövidesen megint minden úgy megy, mint korábban.
– Hány, az enyingihez hasonló klán működik az országban?
– Nagyon sok. Szinte minden nagyobb városban. De inkább összeverődött csoportnak nevezném őket. Nem túl jól szervezettek, inkább egy-két ember által jól irányított, bűnözésre hajlamos fiatalok bandájáról van szó.
– Mennyire kötődnek a cigánysághoz ezek a csoportok?
– Van, ahol az etnikumból állnak össze a csapatok, máshol vegyesen. De a bandák nemcsak a cigányokra jellemzők, ezek a csoportok a megélhetési bűnözés miatt szaporodtak el. Egy-egy pénzesebb, rutinosabb bűnöző maga köré gyűjti a fiatalabbakat, fillérekért felbéreli őket, miközben magának erős bázist épít ki; a nagy sereggel meg tud félemlíteni embereket, embercsoportokat. Budapesten is van olyan bűnöző, aki két-háromszáz embert tud mozgósítani. A szervezet hierarchikusan van felépítve, a vezetőkhöz nehéz eljutni, mert addig tíz-tizenkét szűrőn kell keresztülmenni.
– Akiket Ausztriában elfogtak, mert a gyanú szerint leszúrták Marian Cozmát, milyen pozíciót foglalhatnak el a bandában? Nyilván nem ők a vezetők…
– Biztos, hogy nem. Ők katonák. Erőszakos bűncselekményekre vannak felfogadva, ők azok, akik bizonyos célok elérése érdekében megfélemlítik az embereket. Hasonló eset fordult elő néhány hónappal ezelőtt Kecskeméten: bementek húszan-harmincan egy szórakozóhelyre, és szétszúrtak három-négy embert. De említhetném Pécset, Biatorbágyot, teljesen mindegy, melyik várost mondom, mindenhol megtalálhatók.
– Miért érezzük úgy, hogy a rendőrség semmit sem tesz a bandák ellen, a veszprémi késelés gyanúsítottjait is ismerték korábbról?
– Épp az a szomorú az egészben, hogy a rendőrség mindenről tud, de csak statisztál, vagy tehetetlenül nézi az eseményeket.
– Olyat is hallani, hogy valamiféle hallgatólagos megállapodás van a klánok és a rendőrség között.
– Nem nevezném megállapodásnak, inkább tehetetlenségnek. A bűnözői csoportok ki tudták nőni magukat, és büntetlenül csinálhatnak szinte bármit. Még ha a rendőrség szeretne tenni is valamit, nincs meg hozzá az ereje. A bandavezetők gazdaságilag erősek, a magyar rendőrség meg a béka segge alatt van. Elég csak megnézni a rendőrök átlagéletkorát: büszke a főkapitány, hogy huszonöt és harminc között van az állomány. De az annyit is ér! Másrészt sok az áruló a rendőrségen belül, mert a bandák meg tudják venni a gyenge láncszemeket. Pedig az elkövetőket kisebb balhékért is bíróság elé kellene állítani, és így megelőzhető lenne a nagyobb balhé.
– A kisebb balhék miatt eddig miért nem lehetett bíróság elé állítani a bandatagokat? Miért hunynak szemet a rendőrök bizonyos bűncselekmények fölött?
– Oda se mennek. A húszkilós rendőr elesik, ha a szél megfújja. Hogy merne odamenni a kigyúrt izomagyúak közé, akik vannak öten, hatan vagy tízen? Megeszik, mint a kiflit.
– Gyúrjanak jobban a rendőrök? Vagy mit lehet ez ellen tenni?
– Semmit. Akinek valamirevaló esze van, az nem megy rendőrnek, inkább más munkát választ, ahol megbecsülik, és megkeresi a pénzét. Annyira szétverték a rendőrséget, hogy a fiataloknak nincs is kitől megtanulniuk a szakmát, illetve a külön műfajnak számító operatív munkát. Pedig mindenféleképpen operatív információk szükségesek, így lehetne bomlasztani a csoportokat.
– Hogyan változtathatja meg a rendőrség és az enyingi klán viszonyát a veszprémi gyilkosság, illetve a két gyanúsított elfogása?
– Sehogy. A rendőrség csak tűzoltást végez.
– Ugyanúgy folytatódik minden, mint korábban?
– Persze, az élet megy tovább. Akik nem voltak benne a veszprémi gyilkosságban, azokat nem vonják felelősségre. De van egy életszínvonal, amelyet tartani szeretnének, és mivel munkájuk nincs, másképp teremtik elő a pénzt.
– Rögtön a rendszerváltás után megjelentek Magyarországon a bűnöző klánok?
– A kilencvenes évek közepén, igazából az olajbűnözéssel egy időben épültek ki a csoportok. A piti bűnözők nagy pénzhez jutottak, a pénzzel hatalmuk lett, meg tudtak venni embereket, ki tudták fizetni a katonákat. Előtte nemigen volt ilyesmi.
– Milyen bűncselekményeket követnek el?
– Drogkereskedelem, védelem, uzsora, a leggyakoribb eszközük pedig a megfélemlítés. Például azért félemlítenek meg valakit, hogy ne induljon el egy pályázaton, mert az a banda vezetőinek érdekeit sértené. De mondok egy másik példát: sok árverést már az interneten tartanak, de nem mindet. Van mondjuk végrehajtási árverés, és ne adj’ isten összejátszanak a végrehajtóval. Odamegy nyolc-tíz ember, nem engedik be a többi licitálót, és bagóért hozzájutnak például egy ingatlanhoz.
– Milyen módszerekkel szoktak jobb belátásra bírni valakit? Nyilván nem gyújtják föl egyből a házát…
– Nem gyújtják fel egyből. A legcélravezetőbb a megfélemlítés. Beígérik a verést, gondoskodnak róla, hogy elromoljon az illető autója, vagy elmondják neki, merre szokott járni a gyereke vagy a felesége. Ez pont elég ahhoz, hogy összeszarja magát az ügyfél. A család a legérzékenyebb pont.
– Mennyire gyakoriak a rivális klánok közötti összetűzések vagy akár gyilkosságig fajuló leszámolások?
– Erre nagyon vigyáznak, inkább megpróbálnak kiegyezni a vezérek. Nemigen konfrontálódnak, mert akkor meg kellene osztaniuk az erejüket, ezért országosan is összefognak. A gyilkosságok nem gyakoriak, Veszprémben sem azért mentek arra a szórakozóhelyre, hogy megöljenek valakit, hanem így alakult a helyzet. Az sincs kizárva, hogy kábítószer hatása alatt álltak, mert nagyon sok a drogos azok között, akik a piszkos munkát elvégzik.
– Kell-e az átlagembereknek félniük a bandáktól?
– Ha valaki rosszkor van rossz helyen, akkor igen. Ezt mutatja a veszprémi eset is, de ugyanilyen a kecskeméti vagy a pécsi ügy is.
– A magyarországi szervezett bűnözés rendszerében hol helyezkednek el az enyingihez hasonló klánok?
– Annyira nincs kifejlett szervezett bűnözés Magyarországon. Nem tudnak maffiaszerű hálózatokat kiépíteni, mert mindenki főnök akar lenni. Nincs meg az egység, az összetartó erő. Vannak a nagyok, akik sok pénzzel rendelkeznek, és próbálják maguk alá gyűrni a többit.
– Lát arra esélyt, hogy a közeljövőben megfékezze a rendőrség a bandákat?
– Először a rendőrségnek kellene megerősödnie, hogy a bandák szerveződését még csírájában elfojtsa. Máskülönben folytatódhatnak a kilencvenes évek közepén elkezdődött bandaháborúk. Ahogy romlik a gazdasági helyzetünk, úgy erősödnek a bűnözői körök. Örülök annak, hogy a miniszterelnök korrupcióellenes hivatalt hoz létre, de a korrupciót nem ezek a hivatalok fogják megállítani.
– Mi kellene hozzá?
– Tiszta gazdaság, munkahelyek, reális bérek normális adózással, hogy a vállalkozók ne kockáztassanak. Amíg ezek nem teljesülnek, nem lesz változás. Sok a tisztességes ember is, de az adóhatóság és a rendőrség egy része korrupt. És amíg lószar van, veréb is van…
(Zóna)
Kuruc.info: tessék, Sándor István is elismeri, igenis vannak bűnbandák Enyingen – ráadásul tovább is megy, kimondja, amit eddig csak sejthettünk: ma már nem az állam, nem a rendőrség az úr, “köszönettel” a cigánypátyolgató, a bűnözésüket támogató politikusoknak. Ennyit a láthatóan cigánymaffia-zsebben levő rendőrségről, ill. a rettegő polgármesterről… Még egyszer, mindezt nem egy náci zuglap nevenincs firkásza állítja, hanem a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozója.
Kapcsolódó:
- Véres tenyérnyom a falon: a rendőrség futni hagyja a pszichikai bűnsegédeket - és Sztojkát(?)
- Félelem a levegőben
- Megint hazudik a rendőrség: "Enyingen nincs bűnbanda"
