Nagyon sok cikkünkben, anyagunkban megtárgyaltuk már azt, hogy amennyiben a Zsidesz kerül hatalomra, akkor a cigányságot, annak bűnözését, féktelen szaporodását lényegében nem fogják visszafogni.
Ezt igazolja az, hogy a párt tagja, sőt, Orbán, ill. Navracsics tanácsadója (!) lehet az a Balogh Artúr, aki blogjában nyíltan bűnözésre uszítja fajtatársait – olyan szinten, hogy tevékenységén még az amúgy zsideszes ECHO TV is kiakadt. Schmidt Mária cigányügybeli megnyilatkozásaival (amely még egy vonalas-fajvédő balliberálisnak is becsületére vált volna) is külön foglalkoztunk, ahogy Pokorni Zoltán “itt semmiféle számonkérés nem lesz”-dumájával is. Tudjuk, mi lett a pártbeli sorsa az edelényi, a cigánysággal kapcsolatban igazat szólni merészelő polgármesternek, Molnár Oszkárnak. Mindez már magában igazolja azt, hogy cigányügyben az égvilágon semmi jóra nem számíthatunk a párttól, ha az jövőre – a Jobbik nélkül – hatalomra kerül. Hadd szögezzük le még egyszer azon olvasóink kedvéért, akik azt mondanák, „de hát a Fideszben vannak jó arcok, hazafiak is!” – igen, vannak. Az ő ötleteik, reformterveik azonban mind-mind megbuknak majd az ilyen "nagy halak" (Pokorni, Balogh Artúr, Schmidt stb.) ellenállásán. Ezek megvétóznak minden pozitív elképzelést.
Ezt igazolja az, hogy a párt tagja, sőt, Orbán, ill. Navracsics tanácsadója (!) lehet az a Balogh Artúr, aki blogjában nyíltan bűnözésre uszítja fajtatársait – olyan szinten, hogy tevékenységén még az amúgy zsideszes ECHO TV is kiakadt. Schmidt Mária cigányügybeli megnyilatkozásaival (amely még egy vonalas-fajvédő balliberálisnak is becsületére vált volna) is külön foglalkoztunk, ahogy Pokorni Zoltán “itt semmiféle számonkérés nem lesz”-dumájával is. Tudjuk, mi lett a pártbeli sorsa az edelényi, a cigánysággal kapcsolatban igazat szólni merészelő polgármesternek, Molnár Oszkárnak. Mindez már magában igazolja azt, hogy cigányügyben az égvilágon semmi jóra nem számíthatunk a párttól, ha az jövőre – a Jobbik nélkül – hatalomra kerül. Hadd szögezzük le még egyszer azon olvasóink kedvéért, akik azt mondanák, „de hát a Fideszben vannak jó arcok, hazafiak is!” – igen, vannak. Az ő ötleteik, reformterveik azonban mind-mind megbuknak majd az ilyen "nagy halak" (Pokorni, Balogh Artúr, Schmidt stb.) ellenállásán. Ezek megvétóznak minden pozitív elképzelést.
Az eddig említett zsideszes fajvédő és/vagy balliberális fejesek mellé most felsorakozott még egy. A párt HírTV-jében régebben nagyon gyakran feltűnő (természetesen zsidó származású) Hegedűs Zsuzsa, akit Orbán szociális miniszternek (!) szán kormányában, interjút adott a Heti Válasznak. Ezt a lap mellett a Fidesz honlapja is hozza (teljességében az 1. függelékben közöljük le). Az anyag legeslegfontosabb része:
"- Szepessy Zsolt "monoki modellje" eléggé alulról jött. Közmunka a segélyért, szociális kártya...
- Legalulról. Az tényleg a legalja, amit a monoki polgármester művel.
- Hagynia kellene, hogy a segélyt, amit az adófizető polgártól vesznek el, eligya a szerencsétlen, míg a gyereke nyomorog?
- Ha kiderül, hogy rossz helyen van a gyerek, lépjen a jog. Erre van a gyermekvédelem. De senki nem helyezheti magát a törvények fölé. A szociális segély mértékét márpedig a parlament szavazza meg. Attól fogva abba az úristen sem szólhat bele, nemhogy egy monoki polgármester. Továbbá: Magyarország köztársaság. Azaz itt nem adófizető polgárok vannak, hanem állampolgárok. Vagy netán bevezették a vagyoni cenzust, amíg legutóbb Párizsban voltam?
- Úgy tudjuk, nem.
- Aki tehát itt születik - remélem, nem sokára azok is, akik a határon túl - és nagykorú, az a köztársaság teljes jogú polgára. Annak, hogy fizetek-e adót, hogy dolgozom-e, semmi köze a jogaimhoz. Úgy nem megy, hogy önhatalmúlag kitalálom: a szociális segélyért mától dolgoztatok, egy részét ráadásul a haverjaim boltjában kötelező levásárolni - ennél nagyobb ocsmányságot én még nem láttam. A monoki polgármestert ezért legalább ki kellene közösíteni."
Kuruc.info: Ha valaki nem érti: Hegedűs elutasít minden olyan elképzelést, hogy a készpénz helyett szociális kártyára utaljuk a segélyeket, vagy azok egy részét.
Még egyszer: ezt a nem is tudom mit akarja Orbán szociális miniszterré tenni. Egy olyan embert, akinek a retorikája (és a majdani politikája) fikarcnyit sem tér el a jelenleg a szociális kártya ellen ágáló cigányfajvédőkétől. Biztos, hogy erre van szükségünk? Ha a Zsideszre szavazunk (és nem az ehhez a kérdéshez is sokkal normálisabban nyúló Jobbikra), csupán cseberből vederbe kerülünk.
Apropó, idézzünk az utolsó előtti mondatból: „a szociális segélyért mától dolgoztatok, egy részét ráadásul a haverjaim boltjában kötelező levásárolni - ennél nagyobb ocsmányságot én még nem láttam”. Nos, ezzel kapcsolatban hadd idézzük Szepessy válaszát a Népszabadság Ónody-Molnár Dóra (az egyik legvonalasabb, SZDSZ-es fajvédő) által jegyzett, tegnapelőtti, teljes oldalas, teljesen ellenséges cikkéből („Monok: a polgármester, aki felülírja a jogszabályokat”), amelyet második függelékünkben találnak az olvasók:
"- Ha lesz kártya, akkor lesz leolvasó, lesz jutalék a kártyahasználat után. Írt ki közbeszerzést?
Hallottam már azt is, hogy ebből akarok milliárdos lenni. Nekem a céghez semmi közöm nincs. Ráadásul több cég is forgalmaz ilyen kártyákat. Küldtek nekem is anyagokat.
- Tehát mégiscsak üzlet.
Mindenki, aki szociális juttatást ad, bankszámlára adja. Mi az önkormányzat pénzeinek nyolcvan százalékát bankkártyára fizetjük ki. Évente ezeregyszázmilliárd forint megy ki az államtól a lakossághoz különböző ellátásokra, ezek jó része számlára. A bankok tehát a szociális ellátórendszerből elég jól megélnek. A segélyezetteknek is felszámolják a számlavezetési- és kártyahasználati díjat. Soha nem kérdezte a bankoktól senki, hogy a szociális ellátásból élőktől miért kérnek annyi pénzt, mint attól, aki milliókat keres."
"- Szepessy Zsolt "monoki modellje" eléggé alulról jött. Közmunka a segélyért, szociális kártya...
- Legalulról. Az tényleg a legalja, amit a monoki polgármester művel.
- Hagynia kellene, hogy a segélyt, amit az adófizető polgártól vesznek el, eligya a szerencsétlen, míg a gyereke nyomorog?
- Ha kiderül, hogy rossz helyen van a gyerek, lépjen a jog. Erre van a gyermekvédelem. De senki nem helyezheti magát a törvények fölé. A szociális segély mértékét márpedig a parlament szavazza meg. Attól fogva abba az úristen sem szólhat bele, nemhogy egy monoki polgármester. Továbbá: Magyarország köztársaság. Azaz itt nem adófizető polgárok vannak, hanem állampolgárok. Vagy netán bevezették a vagyoni cenzust, amíg legutóbb Párizsban voltam?
- Úgy tudjuk, nem.
- Aki tehát itt születik - remélem, nem sokára azok is, akik a határon túl - és nagykorú, az a köztársaság teljes jogú polgára. Annak, hogy fizetek-e adót, hogy dolgozom-e, semmi köze a jogaimhoz. Úgy nem megy, hogy önhatalmúlag kitalálom: a szociális segélyért mától dolgoztatok, egy részét ráadásul a haverjaim boltjában kötelező levásárolni - ennél nagyobb ocsmányságot én még nem láttam. A monoki polgármestert ezért legalább ki kellene közösíteni."
Kuruc.info: Ha valaki nem érti: Hegedűs elutasít minden olyan elképzelést, hogy a készpénz helyett szociális kártyára utaljuk a segélyeket, vagy azok egy részét.
Még egyszer: ezt a nem is tudom mit akarja Orbán szociális miniszterré tenni. Egy olyan embert, akinek a retorikája (és a majdani politikája) fikarcnyit sem tér el a jelenleg a szociális kártya ellen ágáló cigányfajvédőkétől. Biztos, hogy erre van szükségünk? Ha a Zsideszre szavazunk (és nem az ehhez a kérdéshez is sokkal normálisabban nyúló Jobbikra), csupán cseberből vederbe kerülünk.
Apropó, idézzünk az utolsó előtti mondatból: „a szociális segélyért mától dolgoztatok, egy részét ráadásul a haverjaim boltjában kötelező levásárolni - ennél nagyobb ocsmányságot én még nem láttam”. Nos, ezzel kapcsolatban hadd idézzük Szepessy válaszát a Népszabadság Ónody-Molnár Dóra (az egyik legvonalasabb, SZDSZ-es fajvédő) által jegyzett, tegnapelőtti, teljes oldalas, teljesen ellenséges cikkéből („Monok: a polgármester, aki felülírja a jogszabályokat”), amelyet második függelékünkben találnak az olvasók:
"- Ha lesz kártya, akkor lesz leolvasó, lesz jutalék a kártyahasználat után. Írt ki közbeszerzést?
Hallottam már azt is, hogy ebből akarok milliárdos lenni. Nekem a céghez semmi közöm nincs. Ráadásul több cég is forgalmaz ilyen kártyákat. Küldtek nekem is anyagokat.
- Tehát mégiscsak üzlet.
Mindenki, aki szociális juttatást ad, bankszámlára adja. Mi az önkormányzat pénzeinek nyolcvan százalékát bankkártyára fizetjük ki. Évente ezeregyszázmilliárd forint megy ki az államtól a lakossághoz különböző ellátásokra, ezek jó része számlára. A bankok tehát a szociális ellátórendszerből elég jól megélnek. A segélyezetteknek is felszámolják a számlavezetési- és kártyahasználati díjat. Soha nem kérdezte a bankoktól senki, hogy a szociális ellátásból élőktől miért kérnek annyi pénzt, mint attól, aki milliókat keres."
Kuruc.info: Tetszik érteni? Még ha igaz is az, hogy a szociális kártya (valamennyire) üzlet pl. a kártyakibocsátónak, a beváltóhelyeknek, a jelenlegi struktúra fő haszonélvezői (az uzsorások mellett) a nagybankok. Mit mondjunk – Szepessy nagyon szépen felmosta a padlót Ónody-Molnár Dórával és a Népszabadsággal – és, nem mellesleg, egy általunk is nagyon jól felhasználható ütőkártyát adott a kezünkbe…
Kuruc.info - A.S.
1. függelék: a Hegedűs-interjú:
Visszanőhet Mesterházy arcszőrzete?
Elsőként a Heti Válasznak nyilatkozott új kezdeményezéséről Hegedűs Zsuzsa. A szociológus alapítványszervezéssel igyekszik megoldani, hogy 36 ezer nyomorgó gyerek tányérjára a költségvetés elfogadása után is kerülhessen étel. Merre tovább, Magyarország? címmel szervez fórumokat, a nyilvánosságból viszont év eleje óta eltűnt.
- Mégsem jött be az "önkreatív társadalom" ön által propagált koncepciója?
- Rengeteg önkreatív kezdeményezés indult el, a Magosz például közel száz szociális boltot nyitott azóta. Mi több, létrehozta az ehhez szükséges termelői raktárszövetséget. A munka talán azért nem olyan látványos, mert a szocialisták nem viselkedtek ésszerűen tavasszal. Azt reméltem, hogy nyáron már választások lesznek, azaz meglesznek az eszközeink is, hogy megfordítsuk az egyre drámaibb - és tömegesebb - leszakadási folyamatot, melynek következtében a magyarok harmada nyomorog, másik harmada meg zuhanórepülésben közelít az ellehetetlenüléshez. A 2008-as népszavazás óta egyértelmű, hogy a kormányerők megbuktak. Ezt ők is tudják. Mégsem ragadták meg az alkalmat, hogy megmentsenek maguknak néhány százalékot. Inkább ezt a cinikus végjátékot játsszák.
- Nem teljesen sikertelenül. A Bajnai-kormány megítélése nem csak külföldön jobb, mint Gyurcsányé volt.
- Bajnai? Aki 2006 májusában úgy került a politikába, mint Gyurcsány embere, akin keresztül utóbbi kisajátította a fejlesztési pénzek feletti rendelkezés jogát? Akinek tevékenységét kivonta a parlament ellenőrzése alól? Ugyan már! Demokráciában nincs más mérce, mint a választók ítélete. Az SZDSZ eltűnt, a szocialisták sosem látott mélységekben. Nem csupán elvesztik a választásokat jövőre. Szétesnek, s eltűnnek a történelem süllyesztőjében.
- Mint Mesterházy Attila arcszőrzete a múlt héten?
- Az még visszanőhet. Az MSZP támogatottsága nem. Lesznek más baloldali képződmények, előbb-utóbb kialakul egy új párt, de annak ehhez semmi köze nem lesz. Ez nem biztos, hogy holnapután következik be, innen viszont nincs visszaút. Nem akad a világon még egy magát baloldalinak mondó kormány, amely a választások előtt hat hónappal átnyom egy ilyen költségvetést a parlamenten, amilyen a mostani.
- Felelőset és takarékosat?
- Végtelenül cinikusat. Amilyet csak gyakorlott cégfelszámolók tudnak összerakni. Néhány milliárd reményében hagyják megfagyni a fedél nélkülieket és a kisnyugdíjasokat, ellehetetlenítik a fogyatékkal élők, az idős, beteg emberek ellátását biztosító intézményeket. Éhkoppra ítélik az amúgy is legnyomorúságosabb helyzetben lévő gyerekeket, akiknek tartósan munkanélküli szülei januártól csak egy főre kaphatnak szociális segélyt. Közben továbbra is milliárdokat költenek kormánypropagandára, beszerzési pályázatokra, vezetői prémiumokra, Magyarország meg a korrupciós világranglista legrosszabbjai között tanyázik. A költségvetés elfogadása utáni fél évben - Utánunk az özönvíz! - semmit sem tesznek majd. Már most úgy viselkednek, mintha ellenzékben lennének. Az emberek is egyre inkább úgy néznek a Fideszre, mintha már kormányozna.
- Unalmas kampány lesz, ha a Fidesz meg védekezésként tovább ismételgeti, hogy Gyurcsány és Bajnai a felelősök.
- A Fidesznek ezt kell tennie, mert ez az igazság. Csakhogy ennek kimondása most önmagában nem elég. Hat hónap hosszú idő. Ennyi van hátra az új kormány megalakulásáig. Ennyi ideig nem éhezhetnek azok a gyerekek, akik már eddig is csak a gyerekétkeztetésnek köszönhetően jutottak meleg ételhez.
- Lehet, hogy most kevesebb jut, de válság van, s Gyurcsány Ferenc a minap azzal büszkélkedhetett: ők vezették be az ingyenes gyerekétkeztetést.
- Meg fog lepődni: Gyurcsány hazudott. Mindig is szükség volt önkormányzati támogatásra ahhoz, hogy meleg étel legyen a gyerekek asztalán, a kormány által biztosított fejkvóta sosem fedezte a teljes költséget. A leszakadt kistérségekben, ahol amúgy is több a rászoruló gyerek, a most megszavazott elvonások következtében sok helyen az önkormányzat nem fogja tudni fizetni még a ma folyósított havi 1500 forintot sem. Ez már meg is történt november elején Dél-Baranyában: ebéd helyett zsíros kenyér került az asztalra.
- Szomorú, de miért lenne ez általános jövőre?
- A múlt héten végigtelefonáltuk a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség összes iskoláját. Mindenütt hatvan százalék fölött van azon gyerekek száma, akik 100 vagy 50 százalékos támogatást kapnak az étkezésre. 36 ezer nyomorgó gyerekről beszélek, és ez csak a jéghegy csúcsa. A szociális tárca szerint 2008-ban kétmillió gyerekből 650 ezer élt létminimum alatt, 460 ezer pedig olyan családban, ahol az egy főre eső jövedelem a nyugdíjminimumot sem éri el. 250 ezer van veszélyeztetett helyzetben. Ezt nem lehet tétlenül nézni! Akkor sem, ha a probléma valódi megoldásához az kell, hogy kormányon legyen a Fidesz.
- Azaz, hogy ön szociális miniszter legyen?
- Azaz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök legyen.
- A felelősség tehát nem kell, csak a háttérből való irányítás lehetősége?
- Szó sincs róla, de olyasmit nem vállalok, ami nagy apparátus vezetésével jár. Ami fontos: amint a Fidesz kormányra kerül, véget kell vetni annak, hogy a közfeladatokra szánt pénzt profitszerzésre használják a közétkeztetésben. Mi több, lehetővé kell tenni, hogy az élelmiszert a helyi termelőktől, pékektől, cukrászoktól lehessen beszerezni. Így egyszerre csökkenthetők a költségek, a minőség javul, és a helyiek munkához, a termelők piachoz jutnak.
- Addig is, míg ebből állami program lehet, ki fizeti a gyerekek ebédjét?
- Ez mindannyiunk felelőssége. Magánemberként, vállalatként. Arra kérek mindenkit: segítsen, hogy fél éven át havi ötezer forintnak megfelelő élelmiszerrel tudjuk támogatni legalább ezt a 36 ezer rászoruló gyereket. Elsőként az élelmiszergyártó, -forgalmazó cégekhez fordultam. A Magosz, a CBA és a Coop azonnal támogatott, s remélem, a magyarországi vállalatok többsége is szívesen vesz részt e feladat megoldásában. Mivel januártól a kormány megadóztatja az adományokat, jövő hétre létrejön a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány. Ha egy cég ezer gyereket tud támogatni fél éven át, módja lesz rá, de ha egy magánszemély csak egyet, egy hónapig, arra is. Többen is összeadhatják az egy gyerek étkezéséhez szükséges ötezer forintot - lényeg, hogy lehetőségeihez mérten mindenki vegye ki a részét a kezdeményezésből. Az a gyerek ugyanis, aki ebbe az icipici országba születik, a miénk. Minden itt élő felnőtt felelős érte.
- Ezért is fizetünk adót.
- Azzal a dolog nincs letudva. Az állam csak az elosztórendszeren keresztül tud közbelépni, a modern világ viszont komplikáltabb. Ahol baj van, ott kell segíteni, s ahol a mi sorsunkról van szó, ott nem adhatjuk át senkinek a teljes felelősséget. Tordason például, mi után nem nyertek a pályázaton, a szülők önkéntesként építik az óvodát. Győrben nem volt pénz iskolafelújításra: a szülők és a pedagógusok nekiálltak kitatarozni az iskolájukat. A válságnak megvan ez a pozitív hatása: az emberek maguk veszik kézbe a közös ügyeket. Más szóval: a magyar társadalom elindult az alulról indukált fejlődés útján. Paradigmaváltás tanúi vagyunk.
- Nem volt paradigmaváltás a világgazdaságban, jövőre mégis növekedést jósolnak világszerte.
- Meg a munkanélküliség további növekedését. Azaz hiába beszélnek a válság végéről, látszik, hogy nem a valós termelés van fölfutóban, hanem azok a pénzügyi tranzakciók, amelyek tavaly már kipukkadtak. Ki fognak pukkadni megint, aztán kénytelenek leszünk elindulni az úgynevezett zöld úton. Ami nem egyenlő a bioenergiával. Mindenki arról beszél, és azt hiszi, mondott is valamit. Hát nem.
- Akkor mivel egyenlő?
- Gondoljunk mondjuk a középületek szigetelésére. 30-40 százaléknyi energiát takarítanánk meg, az egész finanszírozható EU-pénzből, s munkát teremtene a képzetlen rétegeknek. Az egész vasutat fel lehetne újítani, szintén EU-pénzből. Aztán kezdenek rájönni, hogy a föld alatti meleg vízzel lehet fűteni - ennek kiépítése is munkalehetőség. Nem nyilatkozgatni kell az emberi méltóságról. Az első lépés afelé az, ha az ember el tudja tartani a családját. A magyarok harmada ma nem tudja. Ahogy munkához jut, felemeli a fejét.
- Mégis, hogyan veszi rá a tizenöt éve otthon ülő alkoholistát, hogy menjen vasutat felújítani, aztán fejet felemelni?
- Azért kezdtem a gyerekétkeztetéssel, mert őket könnyebb elérni az iskolákban, azt pedig nem mondhatja senki, hogy a gyerek felel a helyzetéért. De tévedés, hogy van, aki szeret otthon nyögni, ha megéri dolgozni. Sarkozy ezt úgy oldotta meg, hogy a minimálbérért munkába álló egy évig kapja a korábbi segély felét is. Az sincs sehol megírva, hogy mindig a férfiakkal kell kezdeni: a helyi kis óvodába fel lehetne venni dadának, szakácsnőnek a helyi anyukákat. Vagy ott az otthoni idősápolás: miért ne tudná elvégezni a roma vagy nem roma anyuka? Sokkal jobb az időseknek, munkahelyet teremtettem, az állam válláról terhet vettem le. Ezt csak alulról lehet megszervezni.
- Szepessy Zsolt "monoki modellje" eléggé alulról jött. Közmunka a segélyért, szociális kártya...
- Legalulról. Az tényleg a legalja, amit a monoki polgármester művel.
- Hagynia kellene, hogy a segélyt, amit az adófizető polgártól vesznek el, eligya a szerencsétlen, míg a gyereke nyomorog?
- Ha kiderül, hogy rossz helyen van a gyerek, lépjen a jog. Erre van a gyermekvédelem. De senki nem helyezheti magát a törvények fölé. A szociális segély mértékét márpedig a parlament szavazza meg. Attól fogva abba az úristen sem szólhat bele, nemhogy egy monoki polgármester. Továbbá: Magyarország köztársaság. Azaz itt nem adófizető polgárok vannak, hanem állampolgárok. Vagy netán bevezették a vagyoni cenzust, amíg legutóbb Párizsban voltam?
- Úgy tudjuk, nem.
- Aki tehát itt születik - remélem, nem sokára azok is, akik a határon túl - és nagykorú, az a köztársaság teljes jogú polgára. Annak, hogy fizetek-e adót, hogy dolgozom-e, semmi köze a jogaimhoz. Úgy nem megy, hogy önhatalmúlag kitalálom: a szociális segélyért mától dolgoztatok, egy részét ráadásul a haverjaim boltjában kötelező levásárolni - ennél nagyobb ocsmányságot én még nem láttam. A monoki polgármestert ezért legalább ki kellene közösíteni.
- A Jobbikot is kiközösítené?
- Azt inkább le kell győzni.
2. függelék: a Népszabadság Szepessy-cikke:
Monok: a polgármester, aki felülírja a jogszabályokat
Szepessy Zsoltból ellenzéke szerint rögtön kettő van
Ritka, hogy egy kistelepülés oly tartósan felkerüljön a politikai térképre, ahogy Monok. A Borsod megyei települést a szociális szakma kétségbeesett felháborodással említi, mások lelkesednek és követendő modellnek tartják az ottani kísérleteket. Az OVB ma utasította vissza az onnan indított népszavazási kezdeményezésről. Kiáltványok, szociális kártya, segélyért munka. Szepessy Zsolt polgármester körül zajlik az élet. Hogy milyen ez az élet, azt kívántuk megtudni.
A hivatal
Annak ellenére, hogy a polgármesternek nincs fogadóórája, a hivatal zsúfolásig teli. Van, aki a szociális kártyájáért jött be. Egy idős asszony szégyenkezve magyarázza, hogy ő eddig sem itta el a segélyét. Egy másik asszony azért jött segítséget kérni, mert a házában csőrepedés van, ázik a fal, nem tudja kifizetni a szerelőket. Nyílik az ajtó, a polgármester széles mosollyal üdvözöl minket. - Kis türelmet kérek, addig igyanak kávét, Mancikáé kihagyhatatlan. Majd a várakozókhoz fordul. - Tudják mit, akkor már főzzön Mancika több kávét, igyanak önök is. Ki kér?
Heten jelentkeznek.
Egy négygyerekes fiatalasszony lép hozzánk: - Jó ember a polgármester úr, a férjemnek adott közmunkát, így nem szorulunk kártyára.
A polgármester
- Mennyire érzi magáénak az Út a munkához programot?
Teljes egészében. Sokan úgy kapnak jövedelmet, hogy azért semmit nem kell tenniük, hanem csak ülnek otthon, és kapnak havonta, mondjuk, hatvanezer forintot és rengeteg támogatást mellé, míg a szomszédjuk hetvenezerért dolgozik egy gyárban, miközben a bejárási költséget sem fizetik neki.
- Az almát az almával kellene összehasonlítani. A hatvanezerben a családi pótlék is benne van, ahhoz pedig a gyárban dolgozó is hozzájut, tehát az összjövedelme is több. A tényleges segély 28 ezer forint.
Az átlagembernek ez mindegy. Nem azt nézi, miből jön össze, hanem azt, hogy én dolgozom, a szomszéd meg nem dolgozik. Ráadásul, ha valaki dolgozik, és keres hetvenezer forintot, olyan támogatásoktól esik el, amiket más megkap. Nem kaphat a gyermeke, például ingyen étkezést.
- Ez nem igaz. Jövedelmi limit van - ha valaki alatta van, márpedig hetvenezres keresettel nagy valószínűséggel alatta van, kap ingyenes étkeztetést, ha nem, akkor nem kap.
A dolgozó emberek nagy része nem esik bele ebbe a körbe.
- Azért nem dolgoznak az emberek, mert nem akarnak, vagy azért, mert nincs munka?
Ne általánosítsunk! Nem vagyok szociológus, de jó megfigyelőnek tartom magam. A segélyezettek egyik csoportja elveszítette ugyan a munkáját, de két kézzel kapaszkodik a társadalomba. Ők részt vesznek a közösség életében. Elmennek polgárőrnek. Tagjai a népdalkörnek. A házuk körül rend van, növényeket termesztenek, állatot tartanak. Keresik a munkalehetőséget, és ez a gyerekeiken is látszik. A másik csoport tagjai régóta élnek segélyből, nem törik magukat a munkáért és azért sem, hogy megtermeljék, amit kell. A házaik koszosak, ők maguk ápolatlanok. A higiénia is alapvető problémát jelent. Szeptemberben a rüh, a féreg ellen kell küzdeni a gyerekeiknél, akik rendszeresen megbuknak. Tavaly több családot feljelentettem, és voltak olyanok, akik felfüggesztett börtönt kaptak, mert a gyerek nem járt iskolába. Ennek van hatása. Meg annak, hogy hoztunk egy rendeletet, hogy akinek a gyereke nem jár iskolába, ne kapjon segélyt. Most járnak.
- És ha a gyereknek rossz az iskola? Mert elülnek mellőle, megalázzák?
- Olyan pedagógusaink vannak, akik a rossz körülmények ellenére maximálisan teljesítenek. Én a legszívesebben felállíttatnám az ismeretlen pedagógushős szobrát. Ezek a gyerekek azért nem mennek iskolába, mert képtelenek negyvenöt percet egy padban tölteni.
- Lehet, hogy még nagyobb törődést igényel az a gyerek, aki annyira szegény, hogy nincsenek játékai, már rég kikapcsolták náluk a villanyt, nincs vizük, üres a gyomra,
Én gyerekpárti vagyok. A szülő a felelős. Ezekben a családokban nincs például vasárnapi ebéd.
- Vasárnapi ebéd? Kenyerük sincs!
Év végén be szoktak jönni az anyukák, hogy a gyerekük bukásra áll, segítsek. Az anya azt hitte, a gyereke négyes-ötös tanuló, annyira nem nézett az iskola felé. De ezek a gyerekek sehová nem fognak eljutni a rossz törvényeink miatt, amelyek előírják, hogy a gyerek tizennyolc éves koráig tankötelezett. Én azt mondanám, egy gyerek alapesetben legfeljebb 15 éves koráig járjon általános iskolába, és csak különleges okok miatt engedélyezzék, hogy ennél is tovább maradjon ott. Ha valaki 15 éves koráig nem tudja az általános iskolát elvégezni, kerüljön át másik iskolába, olyanba, amely az ő igényeire, képességeire van szabva. Komikus, amikor az évnyitón a hatodikos kisgyerek mellett áll egy 18 éves.
- Nagyon sok uniós pályázati forrás nyílt meg. Az integrált pedagógiai módszerrel a tanárok is eszközt kapnak a kezükbe arra, hogy eltérő szociális hátterű gyerekeket egy osztályban oktassák. Vannak tanoda-programok. Vagy a Biztos kezdet, amely kisbaba kortól segít az akadályok leküzdésében. Számos olyan lehetőség, amely segíti a szegények gyerekeit. Ön pályázik ezekre?
Pályázunk, de sikertelenül. A pályázatok jól hangzanak, de a feltételek nem a kisebb önkormányzatokra vannak szabva. Most olyan programon gondolkodunk, amelynek keretében napközi otthonos iskolát csinálnánk, ahol falubéliek gondoznák a gyerekeket, akiket csak este hét körül kísérnének haza. A ruhájukat addig kimosnák, vacsorát kapnának, tanulnának velük. De a pályázati pénz semmit nem ér, ha a szülőket nem tudjuk bevonni.
- A Biztos kezdet programba a szülőket is bevonják.
Ezek jól hangzó pályázatok, és ha most leülök az íróasztalhoz, pár óra alatt én is nagyon okos elméleti dolgokat írok le, de a gyakorlatban megvalósíthatatlanokat. A sok okos ember nem ismeri a helyieket, nem ismeri a gondolkodásukat, és azt a rongálódást, amin az elmúlt évtizedekben átmentek. Más módszerek kellenek. A gyerek azért indul hátránnyal, mert a szülei nem tudnak értéket átadni nekik.
- Hogy üljön le a gyerekkel a szülő, ha még a hat osztálya sincs meg?
Attól még leülhetne. Mert mi van most? Adunk a szülőknek pénzt, hogy a gyerek járjon óvodába, meg tanszertámogatást. Amikor megcsúsztunk, és később adtuk, azok a szülők tüntettek, akiknek a gyereke nem jár iskolába. Mert nem tanszert kaptak, hanem készpénzt. Nem lett abból se toll, se ceruza.
- Most, hogy jön a szociális kártya, lesz ceruza?
Most már lesz.
- Úgy alkot rendeletet, hogy tudja, magasabb szintű jogszabályba ütközik. Tavaly például a rendkívüli segély feltételéül szabta a porták rendbetételét.
A magasabb szintű szabályokat az élet írja felül.
- Fittyet hány az alkotmányra?
Ha valami nem működik, azt meg kell változtatni. Nézzük meg a történelmünket, sok mindent változtattunk. Például, Ön, kisasszony, ha 1920 előtt élne, nem szavazhatott volna. Akkor ez volt a módi. Megváltoztatták, volt rá társadalmi igény.
- A társadalmi nyomás lehetővé tette, hogy szavazhassak, mert az Országgyűlésben megszavazták a törvényi feltételeit. Ön az Országgyűlést megkerülve dönt.
Angliában, amikor elkezdődött a polgárjogi mozgalom, hogy a nők szavazhassanak, az aktivisták közül sokan kerültek börtönbe, néha úgy elverték őket, hogy borzasztó. Nem vették őket emberszámba, ami az én olvasatomban borzasztó, én ugyanis a hölgyeket tisztelem. Az akkori államrendben ez normálisnak tűnt.
- Forradalmárnak érzi magát?
A rossz törvények megváltoztatását társadalmilag kell indítványozni. A parlament az első számú terepe a változtatásoknak. De a törvénytelen dolgok ellen lehet és kell is tiltakozni. Az ország sokszor megmutatta, hogy fellép a törvénytelenségek ellen. 1956-ban például rendszer ellen tüntetni, fegyvert fogni szigorúan tilos volt. Bátor fiataljaink, honfitársaink felléptek az akkori törvények ellen, s ma hősként ünnepeljük őket. És nem volt az áldozatuk hiábavaló: a Kádár-rendszer bár diktatúra volt, mégis, a Rákosi-rendszerhez képest könnyítéseket hozott. Vagy például Magyarországon volt egy vészkorszak, akkor a zsidó származású honfitársainkkal nagyon gyalázatosan bántak, mégis voltak olyan bátor emberek, akik bujtatták őket, az életükkel játszottak, törvénytelen dolgokat tettek, az akkori törvényekkel szembe szálltak. A törvény, ha rossz, akkor szembe kell vele szállni. Mindig a rendszer elnyomása adja meg a mértéket, hogy a szembeszállás mennyire erős. Most elég, ha egy törvény ellen fricskával védekezünk, és az önkormányzat hoz egy rendeletet.
- A szociális kártya fricska lenne? Vagy forradalom?
Nekem nem az a feladatom, hogy az embereket tönkretegyem, hanem hogy előrevigyem.
- Ha lesz kártya, akkor lesz leolvasó, lesz jutalék a kártyahasználat után. Írt ki közbeszerzést?
Hallottam már azt is, hogy ebből akarok milliárdos lenni. Nekem a céghez semmi közöm nincs. Ráadásul több cég is forgalmaz ilyen kártyákat. Küldtek nekem is anyagokat.
- Tehát mégiscsak üzlet.
Mindenki, aki szociális juttatást ad, bankszámlára adja. Mi az önkormányzat pénzeinek nyolcvan százalékát bankkártyára fizetjük ki. Évente ezeregyszázmilliárd forint megy ki az államtól a lakossághoz különböző ellátásokra, ezek jó része számlára. A bankok tehát a szociális ellátórendszerből elég jól megélnek. A segélyezetteknek is felszámolják a számlavezetési- és kártyahasználati díjat. Soha nem kérdezte a bankoktól senki, hogy a szociális ellátásból élőktől miért kérnek annyi pénzt, mint attól, aki milliókat keres.
- Nem érzi úgy, hogy azokat a családokat is indokolatlanul korlátozzák, amelyek nem a kocsmába rohannak a segéllyel, hanem a gyerekeikre fordítják a pénzt? Ők vannak többen.
Ez demagógia. Ha egy-két ilyen eset lenne, akkor azt mondanám, a rendszer működésének mellékterméke, hagyjuk. De nem pár százalék megy el rossz célokra, hanem a segélyek fele. A játékgépekbe dobálják, s ha nem így lenne, nem is érné meg a gépeket ide telepíteni. A szociológia rossz irányba megy. A kártya bevezetését az tette lehetővé, hogy a kormány megvalósította az Út a munkához programot. Tavaly 170 ember kapott Monokon szociális segélyt, idén a közcélú munkának köszönhetően csak húsz. Aki nem akar kártyát, dolgozzon.
Az üldözött család
Kilépünk a hivatalból, a helyi ellenzékhez készülünk. Előtte teszteljük a Coop-ot, itt ez a legnagyobb ábécé: nincs még szociáliskártya-leolvasó termináljuk. Egyszer csak megszólal a telefon: Szepessy Zsolt újságolja, hihetetlen dolog történt. Ahogy befejeztük az interjút, beesett egy család, két pici gyerekkel Tiszadobról menekültek idáig, az uzsorások elől.
A család fáradt, kiszolgáltatott, elesett. Ócska babakocsival érkeztek. A kisebbik gyerek öt hónapos fiú, a nagyobbik kétéves lány. A polgármester titkára üdítőt, Túró Rudit hoz. A szülők már napok óta vándorolnak. Azért jöttek ide, mert úgy hallották, "itt a polgármester megvédi az embereket az uzsorásoktól". Egyszer kértek kölcsön, de megadták, kétszeres összeget fizettek vissza, mégsem tudnak szabadulni a kamatos embertől. A polgármester telefonálni kezd, végül Miskolcon talál szállást egy családoknak fenntartott szállón.
Az ellenzék
Körülbelül tízen üdvözölnek minket az egyik volt önkormányzati képviselő házában. "Egy szűk nap alatt 221 aláírást gyűjtöttünk a kártya ellen Monokon." Hozzáteszik: "A polgármesterből kettő van. Önt is lehet, hogy megtévesztette, van egy alteregója". Döbbent hallgatásunkra a többiek bólogatnak. "Két Szepessy Zsolt van, aki ráadásul hol y-nal, hol i-vel írja a nevét, a nevéből is kettő van. Y-nal nemesebb."
Elmondják, hogy a polgármester hatalmi érdekeinek alárendelve működik az önkormányzat. "A falu nagy része munkanélküli, rendelkezésre állási támogatásra jogosult. A polgármester sokuknak ad közcélú munkát, de a csókosoknak nem kell bejárniuk dolgozni, csak a pénzt kapják meg. Aki dolgozik, árkot pucol - a hatékonyság napi fél méter. Egyikük azt meséli, a monoki alpolgármester szőlejében kellett nyáron közcélú munkában őrizni a szőlőt, kereplőkkel, lábosokkal, fakanalakkal felszerelkezve 8-10 órán át doboltak, tapsoltak, csörögtek, hogy a seregélyeket elriasszák.
Egy volt képviselő - aki éppen Szepessy hatalomgyakorlási technikái miatt mondott le - azt mondja, hogy a testületben többen is érdekeltek a kártyabizniszben. Ott van például a Coop helyettes vezetője, Bognár Miklósné, illetve Kissné Dudás Gabriella, akinek ruhaboltja és kisközértje is van. Szepessy Zsoltot úgy ismerte meg a falu, hogy a 2006-os polgármester-választások előtt néhány hónappal kocsmát üzemeltetett a faluban. Gyakran megvendégelte a népeket, de nem csak itt, hanem az egyik cégének birtokában lévő monoki kastélyban is.
A falu
Monokon nincs cigánytelep, nincsenek konfliktusok romák és nem romák között. Látszólag minden rendben van. A polgármester szerint a pályázatokat nem kistelepüléseknek írják ki, ezért nem is pályáznak a budapesti irodákból kiírt, a gyerekszegénység csökkentését célzó programokra. Ehhez képest Monokon találhatók Magyarország leggyönyörűbb, minden igényt kiszolgáló, pályázati pénzből épült buszmegállói. A terméskőből épült kis házak fűthetők. És a fő attrakció: nyilvános internetpont is van, aki várja a buszt, kedvére netezhet. Luxus ott, ahol senki nem várná. Mint a táborban, ahol a három testőr járt Afrikában.
1. függelék: a Hegedűs-interjú:
Visszanőhet Mesterházy arcszőrzete?
Elsőként a Heti Válasznak nyilatkozott új kezdeményezéséről Hegedűs Zsuzsa. A szociológus alapítványszervezéssel igyekszik megoldani, hogy 36 ezer nyomorgó gyerek tányérjára a költségvetés elfogadása után is kerülhessen étel. Merre tovább, Magyarország? címmel szervez fórumokat, a nyilvánosságból viszont év eleje óta eltűnt.
- Mégsem jött be az "önkreatív társadalom" ön által propagált koncepciója?
- Rengeteg önkreatív kezdeményezés indult el, a Magosz például közel száz szociális boltot nyitott azóta. Mi több, létrehozta az ehhez szükséges termelői raktárszövetséget. A munka talán azért nem olyan látványos, mert a szocialisták nem viselkedtek ésszerűen tavasszal. Azt reméltem, hogy nyáron már választások lesznek, azaz meglesznek az eszközeink is, hogy megfordítsuk az egyre drámaibb - és tömegesebb - leszakadási folyamatot, melynek következtében a magyarok harmada nyomorog, másik harmada meg zuhanórepülésben közelít az ellehetetlenüléshez. A 2008-as népszavazás óta egyértelmű, hogy a kormányerők megbuktak. Ezt ők is tudják. Mégsem ragadták meg az alkalmat, hogy megmentsenek maguknak néhány százalékot. Inkább ezt a cinikus végjátékot játsszák.
- Nem teljesen sikertelenül. A Bajnai-kormány megítélése nem csak külföldön jobb, mint Gyurcsányé volt.
- Bajnai? Aki 2006 májusában úgy került a politikába, mint Gyurcsány embere, akin keresztül utóbbi kisajátította a fejlesztési pénzek feletti rendelkezés jogát? Akinek tevékenységét kivonta a parlament ellenőrzése alól? Ugyan már! Demokráciában nincs más mérce, mint a választók ítélete. Az SZDSZ eltűnt, a szocialisták sosem látott mélységekben. Nem csupán elvesztik a választásokat jövőre. Szétesnek, s eltűnnek a történelem süllyesztőjében.
- Mint Mesterházy Attila arcszőrzete a múlt héten?
- Az még visszanőhet. Az MSZP támogatottsága nem. Lesznek más baloldali képződmények, előbb-utóbb kialakul egy új párt, de annak ehhez semmi köze nem lesz. Ez nem biztos, hogy holnapután következik be, innen viszont nincs visszaút. Nem akad a világon még egy magát baloldalinak mondó kormány, amely a választások előtt hat hónappal átnyom egy ilyen költségvetést a parlamenten, amilyen a mostani.
- Felelőset és takarékosat?
- Végtelenül cinikusat. Amilyet csak gyakorlott cégfelszámolók tudnak összerakni. Néhány milliárd reményében hagyják megfagyni a fedél nélkülieket és a kisnyugdíjasokat, ellehetetlenítik a fogyatékkal élők, az idős, beteg emberek ellátását biztosító intézményeket. Éhkoppra ítélik az amúgy is legnyomorúságosabb helyzetben lévő gyerekeket, akiknek tartósan munkanélküli szülei januártól csak egy főre kaphatnak szociális segélyt. Közben továbbra is milliárdokat költenek kormánypropagandára, beszerzési pályázatokra, vezetői prémiumokra, Magyarország meg a korrupciós világranglista legrosszabbjai között tanyázik. A költségvetés elfogadása utáni fél évben - Utánunk az özönvíz! - semmit sem tesznek majd. Már most úgy viselkednek, mintha ellenzékben lennének. Az emberek is egyre inkább úgy néznek a Fideszre, mintha már kormányozna.
- Unalmas kampány lesz, ha a Fidesz meg védekezésként tovább ismételgeti, hogy Gyurcsány és Bajnai a felelősök.
- A Fidesznek ezt kell tennie, mert ez az igazság. Csakhogy ennek kimondása most önmagában nem elég. Hat hónap hosszú idő. Ennyi van hátra az új kormány megalakulásáig. Ennyi ideig nem éhezhetnek azok a gyerekek, akik már eddig is csak a gyerekétkeztetésnek köszönhetően jutottak meleg ételhez.
- Lehet, hogy most kevesebb jut, de válság van, s Gyurcsány Ferenc a minap azzal büszkélkedhetett: ők vezették be az ingyenes gyerekétkeztetést.
- Meg fog lepődni: Gyurcsány hazudott. Mindig is szükség volt önkormányzati támogatásra ahhoz, hogy meleg étel legyen a gyerekek asztalán, a kormány által biztosított fejkvóta sosem fedezte a teljes költséget. A leszakadt kistérségekben, ahol amúgy is több a rászoruló gyerek, a most megszavazott elvonások következtében sok helyen az önkormányzat nem fogja tudni fizetni még a ma folyósított havi 1500 forintot sem. Ez már meg is történt november elején Dél-Baranyában: ebéd helyett zsíros kenyér került az asztalra.
- Szomorú, de miért lenne ez általános jövőre?
- A múlt héten végigtelefonáltuk a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség összes iskoláját. Mindenütt hatvan százalék fölött van azon gyerekek száma, akik 100 vagy 50 százalékos támogatást kapnak az étkezésre. 36 ezer nyomorgó gyerekről beszélek, és ez csak a jéghegy csúcsa. A szociális tárca szerint 2008-ban kétmillió gyerekből 650 ezer élt létminimum alatt, 460 ezer pedig olyan családban, ahol az egy főre eső jövedelem a nyugdíjminimumot sem éri el. 250 ezer van veszélyeztetett helyzetben. Ezt nem lehet tétlenül nézni! Akkor sem, ha a probléma valódi megoldásához az kell, hogy kormányon legyen a Fidesz.
- Azaz, hogy ön szociális miniszter legyen?
- Azaz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök legyen.
- A felelősség tehát nem kell, csak a háttérből való irányítás lehetősége?
- Szó sincs róla, de olyasmit nem vállalok, ami nagy apparátus vezetésével jár. Ami fontos: amint a Fidesz kormányra kerül, véget kell vetni annak, hogy a közfeladatokra szánt pénzt profitszerzésre használják a közétkeztetésben. Mi több, lehetővé kell tenni, hogy az élelmiszert a helyi termelőktől, pékektől, cukrászoktól lehessen beszerezni. Így egyszerre csökkenthetők a költségek, a minőség javul, és a helyiek munkához, a termelők piachoz jutnak.
- Addig is, míg ebből állami program lehet, ki fizeti a gyerekek ebédjét?
- Ez mindannyiunk felelőssége. Magánemberként, vállalatként. Arra kérek mindenkit: segítsen, hogy fél éven át havi ötezer forintnak megfelelő élelmiszerrel tudjuk támogatni legalább ezt a 36 ezer rászoruló gyereket. Elsőként az élelmiszergyártó, -forgalmazó cégekhez fordultam. A Magosz, a CBA és a Coop azonnal támogatott, s remélem, a magyarországi vállalatok többsége is szívesen vesz részt e feladat megoldásában. Mivel januártól a kormány megadóztatja az adományokat, jövő hétre létrejön a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány. Ha egy cég ezer gyereket tud támogatni fél éven át, módja lesz rá, de ha egy magánszemély csak egyet, egy hónapig, arra is. Többen is összeadhatják az egy gyerek étkezéséhez szükséges ötezer forintot - lényeg, hogy lehetőségeihez mérten mindenki vegye ki a részét a kezdeményezésből. Az a gyerek ugyanis, aki ebbe az icipici országba születik, a miénk. Minden itt élő felnőtt felelős érte.
- Ezért is fizetünk adót.
- Azzal a dolog nincs letudva. Az állam csak az elosztórendszeren keresztül tud közbelépni, a modern világ viszont komplikáltabb. Ahol baj van, ott kell segíteni, s ahol a mi sorsunkról van szó, ott nem adhatjuk át senkinek a teljes felelősséget. Tordason például, mi után nem nyertek a pályázaton, a szülők önkéntesként építik az óvodát. Győrben nem volt pénz iskolafelújításra: a szülők és a pedagógusok nekiálltak kitatarozni az iskolájukat. A válságnak megvan ez a pozitív hatása: az emberek maguk veszik kézbe a közös ügyeket. Más szóval: a magyar társadalom elindult az alulról indukált fejlődés útján. Paradigmaváltás tanúi vagyunk.
- Nem volt paradigmaváltás a világgazdaságban, jövőre mégis növekedést jósolnak világszerte.
- Meg a munkanélküliség további növekedését. Azaz hiába beszélnek a válság végéről, látszik, hogy nem a valós termelés van fölfutóban, hanem azok a pénzügyi tranzakciók, amelyek tavaly már kipukkadtak. Ki fognak pukkadni megint, aztán kénytelenek leszünk elindulni az úgynevezett zöld úton. Ami nem egyenlő a bioenergiával. Mindenki arról beszél, és azt hiszi, mondott is valamit. Hát nem.
- Akkor mivel egyenlő?
- Gondoljunk mondjuk a középületek szigetelésére. 30-40 százaléknyi energiát takarítanánk meg, az egész finanszírozható EU-pénzből, s munkát teremtene a képzetlen rétegeknek. Az egész vasutat fel lehetne újítani, szintén EU-pénzből. Aztán kezdenek rájönni, hogy a föld alatti meleg vízzel lehet fűteni - ennek kiépítése is munkalehetőség. Nem nyilatkozgatni kell az emberi méltóságról. Az első lépés afelé az, ha az ember el tudja tartani a családját. A magyarok harmada ma nem tudja. Ahogy munkához jut, felemeli a fejét.
- Mégis, hogyan veszi rá a tizenöt éve otthon ülő alkoholistát, hogy menjen vasutat felújítani, aztán fejet felemelni?
- Azért kezdtem a gyerekétkeztetéssel, mert őket könnyebb elérni az iskolákban, azt pedig nem mondhatja senki, hogy a gyerek felel a helyzetéért. De tévedés, hogy van, aki szeret otthon nyögni, ha megéri dolgozni. Sarkozy ezt úgy oldotta meg, hogy a minimálbérért munkába álló egy évig kapja a korábbi segély felét is. Az sincs sehol megírva, hogy mindig a férfiakkal kell kezdeni: a helyi kis óvodába fel lehetne venni dadának, szakácsnőnek a helyi anyukákat. Vagy ott az otthoni idősápolás: miért ne tudná elvégezni a roma vagy nem roma anyuka? Sokkal jobb az időseknek, munkahelyet teremtettem, az állam válláról terhet vettem le. Ezt csak alulról lehet megszervezni.
- Szepessy Zsolt "monoki modellje" eléggé alulról jött. Közmunka a segélyért, szociális kártya...
- Legalulról. Az tényleg a legalja, amit a monoki polgármester művel.
- Hagynia kellene, hogy a segélyt, amit az adófizető polgártól vesznek el, eligya a szerencsétlen, míg a gyereke nyomorog?
- Ha kiderül, hogy rossz helyen van a gyerek, lépjen a jog. Erre van a gyermekvédelem. De senki nem helyezheti magát a törvények fölé. A szociális segély mértékét márpedig a parlament szavazza meg. Attól fogva abba az úristen sem szólhat bele, nemhogy egy monoki polgármester. Továbbá: Magyarország köztársaság. Azaz itt nem adófizető polgárok vannak, hanem állampolgárok. Vagy netán bevezették a vagyoni cenzust, amíg legutóbb Párizsban voltam?
- Úgy tudjuk, nem.
- Aki tehát itt születik - remélem, nem sokára azok is, akik a határon túl - és nagykorú, az a köztársaság teljes jogú polgára. Annak, hogy fizetek-e adót, hogy dolgozom-e, semmi köze a jogaimhoz. Úgy nem megy, hogy önhatalmúlag kitalálom: a szociális segélyért mától dolgoztatok, egy részét ráadásul a haverjaim boltjában kötelező levásárolni - ennél nagyobb ocsmányságot én még nem láttam. A monoki polgármestert ezért legalább ki kellene közösíteni.
- A Jobbikot is kiközösítené?
- Azt inkább le kell győzni.
2. függelék: a Népszabadság Szepessy-cikke:
Monok: a polgármester, aki felülírja a jogszabályokat
Szepessy Zsoltból ellenzéke szerint rögtön kettő van
Ritka, hogy egy kistelepülés oly tartósan felkerüljön a politikai térképre, ahogy Monok. A Borsod megyei települést a szociális szakma kétségbeesett felháborodással említi, mások lelkesednek és követendő modellnek tartják az ottani kísérleteket. Az OVB ma utasította vissza az onnan indított népszavazási kezdeményezésről. Kiáltványok, szociális kártya, segélyért munka. Szepessy Zsolt polgármester körül zajlik az élet. Hogy milyen ez az élet, azt kívántuk megtudni.
A hivatal
Annak ellenére, hogy a polgármesternek nincs fogadóórája, a hivatal zsúfolásig teli. Van, aki a szociális kártyájáért jött be. Egy idős asszony szégyenkezve magyarázza, hogy ő eddig sem itta el a segélyét. Egy másik asszony azért jött segítséget kérni, mert a házában csőrepedés van, ázik a fal, nem tudja kifizetni a szerelőket. Nyílik az ajtó, a polgármester széles mosollyal üdvözöl minket. - Kis türelmet kérek, addig igyanak kávét, Mancikáé kihagyhatatlan. Majd a várakozókhoz fordul. - Tudják mit, akkor már főzzön Mancika több kávét, igyanak önök is. Ki kér?
Heten jelentkeznek.
Egy négygyerekes fiatalasszony lép hozzánk: - Jó ember a polgármester úr, a férjemnek adott közmunkát, így nem szorulunk kártyára.
A polgármester
- Mennyire érzi magáénak az Út a munkához programot?
Teljes egészében. Sokan úgy kapnak jövedelmet, hogy azért semmit nem kell tenniük, hanem csak ülnek otthon, és kapnak havonta, mondjuk, hatvanezer forintot és rengeteg támogatást mellé, míg a szomszédjuk hetvenezerért dolgozik egy gyárban, miközben a bejárási költséget sem fizetik neki.
- Az almát az almával kellene összehasonlítani. A hatvanezerben a családi pótlék is benne van, ahhoz pedig a gyárban dolgozó is hozzájut, tehát az összjövedelme is több. A tényleges segély 28 ezer forint.
Az átlagembernek ez mindegy. Nem azt nézi, miből jön össze, hanem azt, hogy én dolgozom, a szomszéd meg nem dolgozik. Ráadásul, ha valaki dolgozik, és keres hetvenezer forintot, olyan támogatásoktól esik el, amiket más megkap. Nem kaphat a gyermeke, például ingyen étkezést.
- Ez nem igaz. Jövedelmi limit van - ha valaki alatta van, márpedig hetvenezres keresettel nagy valószínűséggel alatta van, kap ingyenes étkeztetést, ha nem, akkor nem kap.
A dolgozó emberek nagy része nem esik bele ebbe a körbe.
- Azért nem dolgoznak az emberek, mert nem akarnak, vagy azért, mert nincs munka?
Ne általánosítsunk! Nem vagyok szociológus, de jó megfigyelőnek tartom magam. A segélyezettek egyik csoportja elveszítette ugyan a munkáját, de két kézzel kapaszkodik a társadalomba. Ők részt vesznek a közösség életében. Elmennek polgárőrnek. Tagjai a népdalkörnek. A házuk körül rend van, növényeket termesztenek, állatot tartanak. Keresik a munkalehetőséget, és ez a gyerekeiken is látszik. A másik csoport tagjai régóta élnek segélyből, nem törik magukat a munkáért és azért sem, hogy megtermeljék, amit kell. A házaik koszosak, ők maguk ápolatlanok. A higiénia is alapvető problémát jelent. Szeptemberben a rüh, a féreg ellen kell küzdeni a gyerekeiknél, akik rendszeresen megbuknak. Tavaly több családot feljelentettem, és voltak olyanok, akik felfüggesztett börtönt kaptak, mert a gyerek nem járt iskolába. Ennek van hatása. Meg annak, hogy hoztunk egy rendeletet, hogy akinek a gyereke nem jár iskolába, ne kapjon segélyt. Most járnak.
- És ha a gyereknek rossz az iskola? Mert elülnek mellőle, megalázzák?
- Olyan pedagógusaink vannak, akik a rossz körülmények ellenére maximálisan teljesítenek. Én a legszívesebben felállíttatnám az ismeretlen pedagógushős szobrát. Ezek a gyerekek azért nem mennek iskolába, mert képtelenek negyvenöt percet egy padban tölteni.
- Lehet, hogy még nagyobb törődést igényel az a gyerek, aki annyira szegény, hogy nincsenek játékai, már rég kikapcsolták náluk a villanyt, nincs vizük, üres a gyomra,
Én gyerekpárti vagyok. A szülő a felelős. Ezekben a családokban nincs például vasárnapi ebéd.
- Vasárnapi ebéd? Kenyerük sincs!
Év végén be szoktak jönni az anyukák, hogy a gyerekük bukásra áll, segítsek. Az anya azt hitte, a gyereke négyes-ötös tanuló, annyira nem nézett az iskola felé. De ezek a gyerekek sehová nem fognak eljutni a rossz törvényeink miatt, amelyek előírják, hogy a gyerek tizennyolc éves koráig tankötelezett. Én azt mondanám, egy gyerek alapesetben legfeljebb 15 éves koráig járjon általános iskolába, és csak különleges okok miatt engedélyezzék, hogy ennél is tovább maradjon ott. Ha valaki 15 éves koráig nem tudja az általános iskolát elvégezni, kerüljön át másik iskolába, olyanba, amely az ő igényeire, képességeire van szabva. Komikus, amikor az évnyitón a hatodikos kisgyerek mellett áll egy 18 éves.
- Nagyon sok uniós pályázati forrás nyílt meg. Az integrált pedagógiai módszerrel a tanárok is eszközt kapnak a kezükbe arra, hogy eltérő szociális hátterű gyerekeket egy osztályban oktassák. Vannak tanoda-programok. Vagy a Biztos kezdet, amely kisbaba kortól segít az akadályok leküzdésében. Számos olyan lehetőség, amely segíti a szegények gyerekeit. Ön pályázik ezekre?
Pályázunk, de sikertelenül. A pályázatok jól hangzanak, de a feltételek nem a kisebb önkormányzatokra vannak szabva. Most olyan programon gondolkodunk, amelynek keretében napközi otthonos iskolát csinálnánk, ahol falubéliek gondoznák a gyerekeket, akiket csak este hét körül kísérnének haza. A ruhájukat addig kimosnák, vacsorát kapnának, tanulnának velük. De a pályázati pénz semmit nem ér, ha a szülőket nem tudjuk bevonni.
- A Biztos kezdet programba a szülőket is bevonják.
Ezek jól hangzó pályázatok, és ha most leülök az íróasztalhoz, pár óra alatt én is nagyon okos elméleti dolgokat írok le, de a gyakorlatban megvalósíthatatlanokat. A sok okos ember nem ismeri a helyieket, nem ismeri a gondolkodásukat, és azt a rongálódást, amin az elmúlt évtizedekben átmentek. Más módszerek kellenek. A gyerek azért indul hátránnyal, mert a szülei nem tudnak értéket átadni nekik.
- Hogy üljön le a gyerekkel a szülő, ha még a hat osztálya sincs meg?
Attól még leülhetne. Mert mi van most? Adunk a szülőknek pénzt, hogy a gyerek járjon óvodába, meg tanszertámogatást. Amikor megcsúsztunk, és később adtuk, azok a szülők tüntettek, akiknek a gyereke nem jár iskolába. Mert nem tanszert kaptak, hanem készpénzt. Nem lett abból se toll, se ceruza.
- Most, hogy jön a szociális kártya, lesz ceruza?
Most már lesz.
- Úgy alkot rendeletet, hogy tudja, magasabb szintű jogszabályba ütközik. Tavaly például a rendkívüli segély feltételéül szabta a porták rendbetételét.
A magasabb szintű szabályokat az élet írja felül.
- Fittyet hány az alkotmányra?
Ha valami nem működik, azt meg kell változtatni. Nézzük meg a történelmünket, sok mindent változtattunk. Például, Ön, kisasszony, ha 1920 előtt élne, nem szavazhatott volna. Akkor ez volt a módi. Megváltoztatták, volt rá társadalmi igény.
- A társadalmi nyomás lehetővé tette, hogy szavazhassak, mert az Országgyűlésben megszavazták a törvényi feltételeit. Ön az Országgyűlést megkerülve dönt.
Angliában, amikor elkezdődött a polgárjogi mozgalom, hogy a nők szavazhassanak, az aktivisták közül sokan kerültek börtönbe, néha úgy elverték őket, hogy borzasztó. Nem vették őket emberszámba, ami az én olvasatomban borzasztó, én ugyanis a hölgyeket tisztelem. Az akkori államrendben ez normálisnak tűnt.
- Forradalmárnak érzi magát?
A rossz törvények megváltoztatását társadalmilag kell indítványozni. A parlament az első számú terepe a változtatásoknak. De a törvénytelen dolgok ellen lehet és kell is tiltakozni. Az ország sokszor megmutatta, hogy fellép a törvénytelenségek ellen. 1956-ban például rendszer ellen tüntetni, fegyvert fogni szigorúan tilos volt. Bátor fiataljaink, honfitársaink felléptek az akkori törvények ellen, s ma hősként ünnepeljük őket. És nem volt az áldozatuk hiábavaló: a Kádár-rendszer bár diktatúra volt, mégis, a Rákosi-rendszerhez képest könnyítéseket hozott. Vagy például Magyarországon volt egy vészkorszak, akkor a zsidó származású honfitársainkkal nagyon gyalázatosan bántak, mégis voltak olyan bátor emberek, akik bujtatták őket, az életükkel játszottak, törvénytelen dolgokat tettek, az akkori törvényekkel szembe szálltak. A törvény, ha rossz, akkor szembe kell vele szállni. Mindig a rendszer elnyomása adja meg a mértéket, hogy a szembeszállás mennyire erős. Most elég, ha egy törvény ellen fricskával védekezünk, és az önkormányzat hoz egy rendeletet.
- A szociális kártya fricska lenne? Vagy forradalom?
Nekem nem az a feladatom, hogy az embereket tönkretegyem, hanem hogy előrevigyem.
- Ha lesz kártya, akkor lesz leolvasó, lesz jutalék a kártyahasználat után. Írt ki közbeszerzést?
Hallottam már azt is, hogy ebből akarok milliárdos lenni. Nekem a céghez semmi közöm nincs. Ráadásul több cég is forgalmaz ilyen kártyákat. Küldtek nekem is anyagokat.
- Tehát mégiscsak üzlet.
Mindenki, aki szociális juttatást ad, bankszámlára adja. Mi az önkormányzat pénzeinek nyolcvan százalékát bankkártyára fizetjük ki. Évente ezeregyszázmilliárd forint megy ki az államtól a lakossághoz különböző ellátásokra, ezek jó része számlára. A bankok tehát a szociális ellátórendszerből elég jól megélnek. A segélyezetteknek is felszámolják a számlavezetési- és kártyahasználati díjat. Soha nem kérdezte a bankoktól senki, hogy a szociális ellátásból élőktől miért kérnek annyi pénzt, mint attól, aki milliókat keres.
- Nem érzi úgy, hogy azokat a családokat is indokolatlanul korlátozzák, amelyek nem a kocsmába rohannak a segéllyel, hanem a gyerekeikre fordítják a pénzt? Ők vannak többen.
Ez demagógia. Ha egy-két ilyen eset lenne, akkor azt mondanám, a rendszer működésének mellékterméke, hagyjuk. De nem pár százalék megy el rossz célokra, hanem a segélyek fele. A játékgépekbe dobálják, s ha nem így lenne, nem is érné meg a gépeket ide telepíteni. A szociológia rossz irányba megy. A kártya bevezetését az tette lehetővé, hogy a kormány megvalósította az Út a munkához programot. Tavaly 170 ember kapott Monokon szociális segélyt, idén a közcélú munkának köszönhetően csak húsz. Aki nem akar kártyát, dolgozzon.
Az üldözött család
Kilépünk a hivatalból, a helyi ellenzékhez készülünk. Előtte teszteljük a Coop-ot, itt ez a legnagyobb ábécé: nincs még szociáliskártya-leolvasó termináljuk. Egyszer csak megszólal a telefon: Szepessy Zsolt újságolja, hihetetlen dolog történt. Ahogy befejeztük az interjút, beesett egy család, két pici gyerekkel Tiszadobról menekültek idáig, az uzsorások elől.
A család fáradt, kiszolgáltatott, elesett. Ócska babakocsival érkeztek. A kisebbik gyerek öt hónapos fiú, a nagyobbik kétéves lány. A polgármester titkára üdítőt, Túró Rudit hoz. A szülők már napok óta vándorolnak. Azért jöttek ide, mert úgy hallották, "itt a polgármester megvédi az embereket az uzsorásoktól". Egyszer kértek kölcsön, de megadták, kétszeres összeget fizettek vissza, mégsem tudnak szabadulni a kamatos embertől. A polgármester telefonálni kezd, végül Miskolcon talál szállást egy családoknak fenntartott szállón.
Az ellenzék
Körülbelül tízen üdvözölnek minket az egyik volt önkormányzati képviselő házában. "Egy szűk nap alatt 221 aláírást gyűjtöttünk a kártya ellen Monokon." Hozzáteszik: "A polgármesterből kettő van. Önt is lehet, hogy megtévesztette, van egy alteregója". Döbbent hallgatásunkra a többiek bólogatnak. "Két Szepessy Zsolt van, aki ráadásul hol y-nal, hol i-vel írja a nevét, a nevéből is kettő van. Y-nal nemesebb."
Elmondják, hogy a polgármester hatalmi érdekeinek alárendelve működik az önkormányzat. "A falu nagy része munkanélküli, rendelkezésre állási támogatásra jogosult. A polgármester sokuknak ad közcélú munkát, de a csókosoknak nem kell bejárniuk dolgozni, csak a pénzt kapják meg. Aki dolgozik, árkot pucol - a hatékonyság napi fél méter. Egyikük azt meséli, a monoki alpolgármester szőlejében kellett nyáron közcélú munkában őrizni a szőlőt, kereplőkkel, lábosokkal, fakanalakkal felszerelkezve 8-10 órán át doboltak, tapsoltak, csörögtek, hogy a seregélyeket elriasszák.
Egy volt képviselő - aki éppen Szepessy hatalomgyakorlási technikái miatt mondott le - azt mondja, hogy a testületben többen is érdekeltek a kártyabizniszben. Ott van például a Coop helyettes vezetője, Bognár Miklósné, illetve Kissné Dudás Gabriella, akinek ruhaboltja és kisközértje is van. Szepessy Zsoltot úgy ismerte meg a falu, hogy a 2006-os polgármester-választások előtt néhány hónappal kocsmát üzemeltetett a faluban. Gyakran megvendégelte a népeket, de nem csak itt, hanem az egyik cégének birtokában lévő monoki kastélyban is.
A falu
Monokon nincs cigánytelep, nincsenek konfliktusok romák és nem romák között. Látszólag minden rendben van. A polgármester szerint a pályázatokat nem kistelepüléseknek írják ki, ezért nem is pályáznak a budapesti irodákból kiírt, a gyerekszegénység csökkentését célzó programokra. Ehhez képest Monokon találhatók Magyarország leggyönyörűbb, minden igényt kiszolgáló, pályázati pénzből épült buszmegállói. A terméskőből épült kis házak fűthetők. És a fő attrakció: nyilvános internetpont is van, aki várja a buszt, kedvére netezhet. Luxus ott, ahol senki nem várná. Mint a táborban, ahol a három testőr járt Afrikában.
