Alább a mai Magyar Nemzet elsőként, mint mindig (saját szkennelés), nálunk olvasható anyaga.
A tapasztalat nem előítélet
Feltehetően a miskolci rendőrkapitány nem tudta tavaly, amikor egy sajtótájékoztatóján bejelentve azt a tényt, miszerint tíz rablásból azon a héten mind cigányok által elkövetett volt, és ezután néhány óra alatt elcsapták állásából, hogy Immanuel Kant német filozófus morálelméleti torzításának áldozata lett. E kiváló filozófusnak sokat köszönhet a felvilágosodás utáni európai gondolkodás szellemi fejlődése, de morálfilozófiájának katasztrofális hatásait csak az utóbbi évtizedekben kezdjük tömegesen érezni. Kant ugyanis egy radikális gondolati fordulattal szakított az etika évezredes kiindulópontjával, amely szerint erények, értékek és normák alakjában a társadalomban él az erkölcs (latin kifejezéssel: a morál), amit az új nemzedékeknek mindig csak el kell sajátítaniuk, és belülről mint lelkiismeret készteti az embert, hogy e szerint éljen, kívülről pedig a közösség megvetése bünteti a morál normáinak megsértőit. Ezt elvetve ő egyetlen formális erkölcsi parancsot, a kategorikus imperatívuszt állított fel, és ennek keretén belül minden embernek önmagának kell megtalálnia a morálisan helyes magatartást. Kanttal szemben ugyan hatásos filozófiák fogalmazták meg ezután is a közmorál létét, de mivel a szellemi-politikai életben a múlttal - benne a tradicionálisan kialakult erkölccsel - szakításra törekvő erők domináltak, az 1800-as évektől a kanti etika kapta a legnagyobb terjesztést az egyetemeken és a könyvkiadásban. Ez spontán módon magával hozta, hogy a létező közmorál helyére a morálfilozófusok kritikai morálelméletei lépjenek, mint „a" morál követelményei. Azonban a szűk értelmiségi körökben való minden erőltetett terjesztés ellenére a széles társadalom sok-sok millió embere a családjában a létező közmorál erényeit adta tovább, ahogy ő tanulta, hogy hűségesnek, önfeláldozónak, segítőkésznek, becsületesnek, a szeretteimet féltőnek, igazságosnak stb. kell lenni, és ezek az erények sok-sok millió ember mindennapi cselekvéseiben az átfogó emberi közösségek fennállását és harmóniáját biztosítják.
Változás a tömegmédiumok és a kultúraterjesztés tömeges formáinak (könyv, mozi, rádió, televízió) kialakulásával indult be, amióta napi ismétlésekkel szappanoperák és más műsorok keretében tömegesen lehet a morális normákat megváltoztatni, különösen a még képlékeny erkölcsi tudattal rendelkező fiatalabb generációkban. Az elmúlt évtizedekben így a politikailag domináns csoportok által szelektálva azok a morálfilozófusok „kritikai moráljai", amelyek e csoportok uralmát segíteni látszanak, egyszerűsített formában filmek, talkshow-k, kabarék, tv-magazinok során tömegesen sulykolódnak. A közmorál helyére így most már tömegesebb hatással szűk értelmiségi szubkultúrák „műmorálja" lép, vagy legalábbis nagy erőfeszítések történnek erre.
Nos, az említett miskolci rendőrkapitány akkor kezdett igazán bajba kerülni, amikor Amerikából kiindulva az 1970-es évek elejétől a műmorálnak egy olyan változatát kezdték a kultúraterjesztés moguljai sulykolni, amely a morális értékeket egyetlen értékre, az igazságosságra szűkítette le. Ez volt John Rawls igazságosságelmélete, és ez mint a morál legmagasabb formáját a zsinórmértékszerű egyenlő bánásmódot megkövetelő igazságosságot állította a középpontba. Ám míg eredetileg a görögöknél úgy hangzott az igazságosság erénye, hogy „egyenlőt az egyenlőnek, és a különbözőnek a különbözőség mértéke szerint!", addig Rawls és főként követői ezt úgy módosították, hogy megtiltották a különbözőség észlelését. Ezzel a módosítással aztán a globális politikai hatalomban befolyásos csoportok révén ez úgy vált fokozatosan jogi előírássá a diszkriminációellenes törvényekben, hogy milliós büntetésekkel nézhet szembe, aki korábbi tapasztalatai alapján megkülönböztetéseket tesz a különböző embercsoportokhoz tartozás szerint. Hogy egy példát hozzak, ha egy rövid időn belül tíz repülőgépet felrobbantottak a levegőben, és mind a tízet arabok tették, akkor sem lehet a következő repülőúton egy arabot tüzetesebben ellenőrizni, mint a többi utast, mert nem a szóban forgó arab követte el a korábbi robbantásokat, és a kollektív általánosítást bűnét követnénk el, ha most róla ezt a szándékot gyanítanánk.
Az emberek milliói azonban a természetes ész szabályai szerint csak a korábbi tapasztalatokból tudnak kiindulni, és ezek kivétel nélkül mind néhány esetből történt általánosítást jelentenek, mint ahogy ezt Hans Gadamer filozófiai szinten már régen megírta. Az uralomra juttatott „műmorál", az igazságosság csonkított formájával azonosított morál azonban a diszkriminációellenes törvényekkel joggá téve a rasszista bélyeget nyomja arra, aki korábbi tapasztalatai alapján védené kis boltját, vendéglőjét, benzinkútját, aki igyekszik olyan iskolába vinni gyerekét, ahol nem verik meg és normális tanítás folyhat. Ez a torz morálfilozófia pedig ma is uralkodó az egyetemi tanszékeken, a könyvterjesztésben és az értelmiségi körökben. Nem nélkülöz némi iróniát, hogy miközben egész országrészekben nálunk - de a többi kelet-közép-európai országban is - milliók élnek a legnagyobb rettegésben mindennapjaikban és főként éjszakáikon a „rasszistázás morálja" által lebénított rendfenntartás hiánya miatt, addig ezek a morálfilozófusok és értelmiségi szubkultúráik ezt mint a tolerancia és a világszabadság megvalósulását élik meg.
A szerző (Pokol Béla) alkotmányjogász, egyetemi tanár
A tapasztalat nem előítélet
Feltehetően a miskolci rendőrkapitány nem tudta tavaly, amikor egy sajtótájékoztatóján bejelentve azt a tényt, miszerint tíz rablásból azon a héten mind cigányok által elkövetett volt, és ezután néhány óra alatt elcsapták állásából, hogy Immanuel Kant német filozófus morálelméleti torzításának áldozata lett. E kiváló filozófusnak sokat köszönhet a felvilágosodás utáni európai gondolkodás szellemi fejlődése, de morálfilozófiájának katasztrofális hatásait csak az utóbbi évtizedekben kezdjük tömegesen érezni. Kant ugyanis egy radikális gondolati fordulattal szakított az etika évezredes kiindulópontjával, amely szerint erények, értékek és normák alakjában a társadalomban él az erkölcs (latin kifejezéssel: a morál), amit az új nemzedékeknek mindig csak el kell sajátítaniuk, és belülről mint lelkiismeret készteti az embert, hogy e szerint éljen, kívülről pedig a közösség megvetése bünteti a morál normáinak megsértőit. Ezt elvetve ő egyetlen formális erkölcsi parancsot, a kategorikus imperatívuszt állított fel, és ennek keretén belül minden embernek önmagának kell megtalálnia a morálisan helyes magatartást. Kanttal szemben ugyan hatásos filozófiák fogalmazták meg ezután is a közmorál létét, de mivel a szellemi-politikai életben a múlttal - benne a tradicionálisan kialakult erkölccsel - szakításra törekvő erők domináltak, az 1800-as évektől a kanti etika kapta a legnagyobb terjesztést az egyetemeken és a könyvkiadásban. Ez spontán módon magával hozta, hogy a létező közmorál helyére a morálfilozófusok kritikai morálelméletei lépjenek, mint „a" morál követelményei. Azonban a szűk értelmiségi körökben való minden erőltetett terjesztés ellenére a széles társadalom sok-sok millió embere a családjában a létező közmorál erényeit adta tovább, ahogy ő tanulta, hogy hűségesnek, önfeláldozónak, segítőkésznek, becsületesnek, a szeretteimet féltőnek, igazságosnak stb. kell lenni, és ezek az erények sok-sok millió ember mindennapi cselekvéseiben az átfogó emberi közösségek fennállását és harmóniáját biztosítják.
Változás a tömegmédiumok és a kultúraterjesztés tömeges formáinak (könyv, mozi, rádió, televízió) kialakulásával indult be, amióta napi ismétlésekkel szappanoperák és más műsorok keretében tömegesen lehet a morális normákat megváltoztatni, különösen a még képlékeny erkölcsi tudattal rendelkező fiatalabb generációkban. Az elmúlt évtizedekben így a politikailag domináns csoportok által szelektálva azok a morálfilozófusok „kritikai moráljai", amelyek e csoportok uralmát segíteni látszanak, egyszerűsített formában filmek, talkshow-k, kabarék, tv-magazinok során tömegesen sulykolódnak. A közmorál helyére így most már tömegesebb hatással szűk értelmiségi szubkultúrák „műmorálja" lép, vagy legalábbis nagy erőfeszítések történnek erre.
Nos, az említett miskolci rendőrkapitány akkor kezdett igazán bajba kerülni, amikor Amerikából kiindulva az 1970-es évek elejétől a műmorálnak egy olyan változatát kezdték a kultúraterjesztés moguljai sulykolni, amely a morális értékeket egyetlen értékre, az igazságosságra szűkítette le. Ez volt John Rawls igazságosságelmélete, és ez mint a morál legmagasabb formáját a zsinórmértékszerű egyenlő bánásmódot megkövetelő igazságosságot állította a középpontba. Ám míg eredetileg a görögöknél úgy hangzott az igazságosság erénye, hogy „egyenlőt az egyenlőnek, és a különbözőnek a különbözőség mértéke szerint!", addig Rawls és főként követői ezt úgy módosították, hogy megtiltották a különbözőség észlelését. Ezzel a módosítással aztán a globális politikai hatalomban befolyásos csoportok révén ez úgy vált fokozatosan jogi előírássá a diszkriminációellenes törvényekben, hogy milliós büntetésekkel nézhet szembe, aki korábbi tapasztalatai alapján megkülönböztetéseket tesz a különböző embercsoportokhoz tartozás szerint. Hogy egy példát hozzak, ha egy rövid időn belül tíz repülőgépet felrobbantottak a levegőben, és mind a tízet arabok tették, akkor sem lehet a következő repülőúton egy arabot tüzetesebben ellenőrizni, mint a többi utast, mert nem a szóban forgó arab követte el a korábbi robbantásokat, és a kollektív általánosítást bűnét követnénk el, ha most róla ezt a szándékot gyanítanánk.
Az emberek milliói azonban a természetes ész szabályai szerint csak a korábbi tapasztalatokból tudnak kiindulni, és ezek kivétel nélkül mind néhány esetből történt általánosítást jelentenek, mint ahogy ezt Hans Gadamer filozófiai szinten már régen megírta. Az uralomra juttatott „műmorál", az igazságosság csonkított formájával azonosított morál azonban a diszkriminációellenes törvényekkel joggá téve a rasszista bélyeget nyomja arra, aki korábbi tapasztalatai alapján védené kis boltját, vendéglőjét, benzinkútját, aki igyekszik olyan iskolába vinni gyerekét, ahol nem verik meg és normális tanítás folyhat. Ez a torz morálfilozófia pedig ma is uralkodó az egyetemi tanszékeken, a könyvterjesztésben és az értelmiségi körökben. Nem nélkülöz némi iróniát, hogy miközben egész országrészekben nálunk - de a többi kelet-közép-európai országban is - milliók élnek a legnagyobb rettegésben mindennapjaikban és főként éjszakáikon a „rasszistázás morálja" által lebénított rendfenntartás hiánya miatt, addig ezek a morálfilozófusok és értelmiségi szubkultúráik ezt mint a tolerancia és a világszabadság megvalósulását élik meg.
A szerző (Pokol Béla) alkotmányjogász, egyetemi tanár
