Az euró óriási mértékben hozzájárult az euróövezet két részre szakadásához, és a kétsebességű Európa kialakulásához, olvasható ki a Bloomberg elemzéséből, amely a valutaövezethez elsőként csatlakozott 11 ország fejlődését hasonlította össze az euró bevezetése óta.

Renzi önbuktató népszavaztatása óta ismét féltik az eurózónát is az olaszoktól

Meglepetésre az olaszok még a görögöknél is rosszabbul jártak, esetükben az egy főre eső GDP még az 1998-as szintet sem éri el, miközben a görögök legalább hatszázalékos előrelépést fel tudnak mutatni.

Az összeállítás az 1998-tól 2016-ig tartó periódust nézi, vagyis Róma teljesítménye még úgy is soványabb, hogy a görög gazdaság nyolc éve tartó válságát és a GDP legalább 25 százalékos visszaesését is beleszámították, és Athén még így is négyszázalékos plusszal zárta az eddigi időszakot.

Olaszország esetében már a valutaunióba lépés után pár évvel látni lehetett, hogy sokkal több kárt okoz majd az euró, mint azt a legpesszimistább közgazdászok eleinte vélelmezték. Ennek egyik oka az olasz gazdaság versenyképtelensége, amin jelentősen rontott a nagyon kedvezőtlen líra/euró átváltási árfolyam.

A felfelé kerekítések miatt ugyanis a bevezetés után nagyon megemelkedtek az árak Olaszországban. A másik ok, hogy a versenyképtelenséget az euró előtt még az olasz központi bank segítségével, vagyis a líra mesterséges gyengítésével sikerült úgy-ahogy elfedni, de az önálló monetáris politika feladása végzetesen hatott a gazdaságra. A harmadik ok a külkereskedelmi mérleg romlása, amely nemcsak a tőkekiáramlást fokozta, hanem rengeteg olasz munkahelyet is megszüntetett.

Az olasz GDP ugyan hat százalékkal emelkedett az eurózóna megalakulása óta, ennél nagyobb arányban nőtt azonban a lakosság létszáma, ebből adódik az egy főre vetített adatok romlása.

A közös európai fizetőeszköz nyertese Németország, amely a bevezetés óta 26 százalékkal tudta növelni gazdasági teljesítményét az egy főre jutó GDP-t nézve. A németek hagyományosan erős versenyképessége és a közös valutaövezet megteremtése olyan hátteret adott, amely a ma már 19 tagú eurózónában egyértelműen Berlin fölényét garantálja.

Néhány nappal ezelőtt Peter Navarro, az amerikai elnök kereskedelmi főtanácsosa úgy fogalmazott, hogy az euró „magától értetődően a német márka", és Berlin kihasználja európai kereskedelmi partnereit. Navarro szerint Németország számít az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi szerződés (TTIP) legnagyobb akadályának, ezért a megegyezés megítélése szerint nem jön létre.

Az amerikai főtanácsos azzal vádolta Berlint, hogy tudatosan gyenge árfolyamon tartja az eurót, és ezzel károkat okoz az USA kereskedelmének.

Angela Merkel kancellár azzal vágott vissza Navarrónak, hogy az euró árfolyamát nem ők határozzák meg, hanem az Európai Központi Bank, amelynek függetlenségét mindig is támogatták. Navarro szerint nemcsak a németek, de a brexit matt sem aktuális már a TTIP.

A világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetéről 2013 óta folynak tárgyalások, de az utóbbi időben több vezető uniós politikus is úgy nyilatkozott, hogy zsákutcába jutottak a tárgyalások. Orbán Viktor magyar kormányfő nemrég úgy fogalmazott a TTIP-ről, hogy az „ hamvában holt".

(Origo)